Jézus a felelősségvállalás szószólója

A felelősségvállalás az önálló és szabad élet megteremtésének első és talán legfontosabb eszköze. Aki menekül a felelősség elől, az semmit nem fog tudni érdemben átalakítani az életében.

A felelősségvállalás minden igazi változás alapja. Aki vaktában kezdi el formálni az életét, s minden technikát kipróbálva azzal kísérletezik, hogy minimális erőfeszítéssel eredményeket (boldogságot, jólétet, minőségi kapcsolatokat) érjen el, az szembe megy a lehetőségeinek korlátaival.

A sebtapasz sem alkalmas egy intenzív vérzés megállítására, ahogy a romokban lévő kapcsolataink helyrehozatala sem mehet egy-két hét alatt, mindenféle csodamódszerek bevetése által.

“Jézus a felelősségvállalás szószólója” bővebben

A kivetítés pszichológiája

A kivetítés az életünk színházának a legfontosabb kelléke. Ettől leszünk az életünk rendezői, szerencsénk vagy balszerencsénk kovácsai.

Shakespeare több művében is megláthatjuk, mekkora őrültség másokra olyasmit kivetíteni, ami nem is az övék..
Shakespeare több művében is megláthatjuk, mekkora őrültség másokra olyasmit kivetíteni, ami nem is az övék..

Mindenki az életünkben egy saját szereppel rendelkezik, amit mi magunk választjuk ki minden egyes embernek. Múltunk egy szereplőjének tulajdonságait a belsőnkből kivetítjük másokra, hogy tudjunk hozzájuk viszonyulni.

Lesz aki a szüleinket képviseli, lesz akire a szeretőnk szerepét osztjuk, és lesz olyan is, akire az ügyeletes gonosz szerepe jut. Ezt a fajta szereposztás nevezzük kivetítésnek.

“A kivetítés pszichológiája” bővebben

Egészséges táplálkozás

Az egészséges táplálkozás egy sok összetevős játék, melyet átlátni nem egyszerű. Aki csodát ígér, az nem érti az emésztés működését, a …

Az egészség a legnagyobb érték. Minél idősebb valaki, annál inkább látszik, hogy az egészség nem egyértelmű, s azért tenni kell. Mozgással, tudatos (egészséges) táplálkozással valamint a gondolataink és érzéseink rendezésével sokat tehetünk az életünk minőségéért. Ezért az egészség az egyik legnagyobb üzlet a világon.

Ugyan nem közkeletű tudás, de a túlsúly ugyan olyan betegség, mint minden más. Annyira az életünk része, hogy sokszor természetesnek vesszük. Sokan csak esztétikai kérdésként, a fizikai megjelenésük apró hibájaként tekintenek rá, holott olyan alapvető (belső) egyensúlytalanságot jelez, amivel bizony kezdeni kell valamit.

A fogyókúrák zöme teljesen alkalmatlan az egyensúlytalanság megváltoztatására, s pont ezért hatástalanok. Mert csak a testsúlyt helyezik a figyelem középpontjába, s nem a belső homeosztázis felborulását, illetve annak helyreállítását.

“Egészséges táplálkozás” bővebben

A lelki béke és nyugalom megtalálása

A belső béke és a nyugalom megteremtése sokkal többet adhat hozzá az életünkhöz, mint bármi más. Ennek mintái viszont hiányoznak már, mert …

Az életünk boldogsága az, mely megmutatja, mennyire gyógyítottuk meg mindazt, ami az életünket korábban gúzsba kötötte.
Az életünk boldogsága az, mely megmutatja, mennyire gyógyítottuk meg mindazt, ami az életünket korábban gúzsba kötötte.

A lelki béke és nyugalom megtalálása mindannyiunkra jellemző igény, még ha nem is tudatosul bennünk. Minden ember boldog akar lenni, és el akarja kerülni a szenvedést.

A legnagyobb tragédiánk, hogy többnyire csak kergetjük a boldogságot (a belső békét), s pont ezért nem találjuk meg. Mindig újabb és újabb dolgot akarunk megszerezni, megtanulni és elsajátítani, mert azt hiszük, hogy attól majd boldogok leszünk.

Ez a mentalitás kortünet, az emberi őrület betegsége, melynek az elengedése rengeteg energiát szabadíthat fel az életünkben. Nem az betegíti meg ugyanis az embert, amit eszik, vagy ami “megfertőzi”, hanem mindaz, mely az életünk részeként bennünk lezajlik. Az a káosz, ami mindent áthat, s amitől képtelenek vagyunk értelmesen és boldogan élni az életünket.

Ha kivesszük az életünkből mindazon tényezőket, melyek fölöslegesen betegítenek meg bennünket, azzal felszabadul az életünk és meggyógyulhat a lelkünk/elménk/szívünk (kinek ahogy tetszik).

“A lelki béke és nyugalom megtalálása” bővebben

A gazdagok mindennapi szokásai

Az emberi jóllét nem egyenlő a gazdagsággal. Egy tanulmány mégis azt mutatta meg, hogy a gazdag emberek belsőleg is sokszínű…

Forbes borító
Ha gazdag akarsz lenni, azért át kell lépni a korlátaidat.

Sokakat foglalkoztat az a kérdés, mitől lesz valaki milliomos, és mások pedig miért nem. Az amerikai Forbes magazin 2013-as felmérése szerint a Földön 31.680.000 olyan ember volt, aki éves szinten legalább 160.000 dollárt keresett, ami durván 43 millió forint jövedelmet jelent. Ami nem kis pénz. S közülük csak azokat tekintették gazdagnak, akinek mindehhez volt legalább 3,2 millió dollár megtakarítása is (ami nagyjából 850 millió forintot jelent).

Ezen gazdag emberek közül megkerestek 233-at, s alaposan kifaggatták őket a szokásaikról. Ezzel párhuzamosan megkérdeztek 128 szegény embert is, és az ő szokásaikat összehasonlították a gazdagokéval.

Találtak 18 olyan szokást, mely a válaszadó gazdagoknál nagyon gyakori volt, míg a szegényeknél nem. A gazdagokra jellemző 18 gyakori szokás közül a szegények életében csupán egy vagy kettő volt jelen, míg a gazdagok életében átlagosan 14. Magyarul a szokások nagyobb részét magunkévá téve az életünk minősége változhat.

Számomra a pénz nem emberi értékmérő, mint ahogy a legtöbb barátom számára sem, de akinek nincs, az sok kihívásra számíthat az életében. Érdekes módon a gazdagokra jellemző 18 szokás közül egy sem olyan, mely a pénzről szólna.

Egy kedves londoni barátom, aki simán benne van a a gazdagok fenti definícióval megadott csoportjában, egyszer azt mondta, hogy ő sosem számolja a pénzét. Szerinte a pénzt csak a szegények számolják, mert a pénz a gazdagoknak csak jön és megy. Nem kötődnek hozzá, s nem is szórják el, hanem mindig mérlegelnek, amikor használják azt (tehát nem költik!!!).

“A gazdagok mindennapi szokásai” bővebben

Út a boldogsághoz

A boldogság keresése egyidős az emberrel. Aki a külső feltételekben keresi a boldogságot, az tuti nem lesz boldog, mert azok…

Van egy olyan alapvető igazság, amit senki nem tud megkérdőjelezni: “Mindenki boldog akar lenni, s el akarja kerülni a szenvedést.” A gubanc mindig ott kezdődik, amikor arra terelődik a szó, mi okozza a boldogságot, mert a legtöbben a boldogság akadályainak elhárításában keresik a megoldást. És a boldogság akadályainak eltávolítása egy igen göröngyös út…

Gyerekként, s még később is a környezetünk olyan korlátokat állít elénk, mely a személyes szabadságunknak és tetteinknek korlátokat szab. De az ezekhez való alkalmazkodás, illetve mások hasonló korlátok közé szorítása nem a szabadság és boldogság alapvető feltétele, csupán egy gyermeteg próbálkozás.

Az élet egy társas tevékenység, melynek sok olyan részlete van, mely a mi életünket alapvetően befolyásolja (meghatározza). A helyzetünk legtöbb részletére ezek ellenére nincs elegendő befolyásunk, illetve csak részben vagyunk képesek azt kézben tartani.

Ennek megértése szerintem sokkal fontosabb, mint annak hangsúlyozása, hogy az ember akkor kezdett el uralkodni a környezete felett, amikor megtanult gondolkodni. Szerintem inkább akkor kezdte el tönkre tenni az életfeltételeit, amikor elkezdet mindenre ésszerű megoldásokat keresni.

“Út a boldogsághoz” bővebben

Minőségi élet megteremtése

Azáltal érthetjük meg a változás lehetőségét az életünkben, ha tudatosítjuk a társadalmunk alapvető gondjait. Nem a politika és a pártok viselt dolgaival van a gond, az csak tünet. A gond teljesen máshonnan.

A valódi szabadság belül dől el, a körülmények ez után kezdenek rendeződni hozzá

A minőségi élet megteremtése két alapvető tényezőtől és annak viszonyától függ. Mi zajlik le bennünk, s belső folyamataink mennyire tudnak illeszkedni a külső kereteinkhez és körülményeinkhez.

Ennek révén megérthetjük azt, hogy a szocializmus utáni nosztalgiának és a nyugatra kivándorló emberek tömegeinek miért nagyon hasonló az érzelmi megélése, s miért nem találunk még sem sok olyan embert, mely mind a kettőt elfogadná. Előre bocsátom, nem az eltérő korosztályból következik.

A társadalmi rendszerek működése

Minden emberi közösség érdekek mentén illetve érdekek befolyása alatt működik. Alapvetően két eltérő szempont alapján tudjuk meghatározni, miként hat ránk egy társadalom:

Az egyik szempont, hogy a társadalmi rendszer mire ösztönöz, miben támogat minket, milyen emberkép az elvártás:

A társadalom állapota alapvetően meghatározza az egyén lehetőségeit és stratégiáját.
  1. Az egyik lehetőség az, hogy a társadalom alapvetően önállóságra nevel, s az önálló gondolkodást és cselekvést támogatja (Ilyen elsősorban az amerikai és részben a nyugat európai társadalmak zöme is).
  2. A másik lehetőség, amikor a rendszer minket abba az irányba terel, hogy mi is a rendszer részei legyünk, az önálló gondolatainkat és megértésünket félre téve azt csináljuk, amit tőlünk elvárnak.

A második szempont az, hogy aki a rendszernek (a társadalmi elvárásoknak illetve az uralkodó rétegnek) megfelelően él, az mennyire képes megtalálni a számításait:

  1. Meg tudja szerezni mindazt, amire szüksége van, azt érzi, hogy jut valamire.
  2. Időről időre nehézségei vannak, folyamatosan azt érzi, hogy szél ellen halad.

Ha ezt a két szempontot egymásra hatását megvizsgáljuk, akkor pontosan láthatjuk azt, mi okozza a jelen társadalmi helyzetünk nehézségét és kihívását.

A negyedik társadalmi minta kihívásai

Amikor a társadalom állapota romlik, talpon maradni is teljesítmény.

Abból a helyzetből mindenki menekül, amikor az egyedi kitörés lehetősége a társadalom részéről nem támogatott, s közben a mindennapokban megélni sem lehet. Ezt éljük meg most, ezért megy külföldre mindenki, aki csak tud.

Akik visszasírják a háború utáni szocialista rendszert, azok pontosan értik, mit ér az, hogy van mit enni. Ők azok, akik a kilencvenes évek nagy vesztesei, akiknek a ma egyre romló gazdasági és társadalmi helyzete már több, mint tíz éve napi valóság. Nekik túl sok újat nem lehet mutatni már, ők pontosan tudják, mi az elszegényedés és a nyomor.

Akik képesek voltak a rendszerváltás időszakában és utána működőképes maradni –mert volt folyamatosan állásuk, vagy mert sikerült talpon maradniuk a vállalkozásukkal –, azok a nyugati jólétre áhítoznak. Egy részük már kiment külföldre, s valószínűleg vissza sem jön már többet, hasonlóan a húszas években kivándoroltjaihoz.

Túllépni a társadalom adta korlátokon

Az iskolában mindenki azt tanulta meg, hogy aki egy picit is kilóg a sorból, az az életével játszik. És erre az élet is ráerősít. Csak az tud viszonylag könnyedén előrejutni az életben, aki belesimul a tömegbe, illetve együttműködik a rendszerrel.

Ez a helyzet kezd már idehaza is formálódni. Egyre többen értik meg – a sok sikeres példa láttán –, hogy igen is van kiút a jelen helyzetből. Mindazt a hátteret, ami a sikeres változáshoz szükséges, nekünk magunknak kell megtervezni és megalkotni.

Az élet iskolája nem arról szól, hogy mindent készen kapunk, hanem azt, hogy a pillanatnyi helyzetből hogyan tudjuk a legtöbbet kihozni. Jelen esetben a helyiek szabályozóknak megfelelve, néha esztelenül sok extra munkával, meg kell találni azt a módot, ahogy képesek vagyunk megélni

Úgy tenni a dolgunkat, hogy nem keressük a rövidítést, a kiskaput. A bőségből, a lehetőségek tárházából indulunk ki. Tudva azt, hogy mindenkinek jut bőven, s ha valamibe érdemben beleteszek, akkor abból ki is tudok venni.

A változás igazi lehetősége

Van, hogy annyi ember áll ki a sorból, hogy önálló sorrá áll össze
Van, hogy annyi ember áll ki a sorból, hogy önálló sorrá áll össze

Én választottam. Vagyok olyan elkötelezett és idealista, hogy a nehézségek ellenére is van hitem a jövőben. Ha van elegendő ember, aki hajlandó tenni a honi helyzet megváltoztatásáért, akkor szerintem van jövője ennek az országnak, ahova az elmentek is boldogan visszatérhetnek.

Nem dugom bele a homokba a fejem, tisztában vagyok a realitásokkal:

“Hossssszúúúúúúú menetelés lesz!!”

Nincsenek illúzióim, ez nem arról szól, hogy na és akkor én vagyok Jeanne d’Arc, és mindenki utánam. A forradalom egyébként sem túl hatékony. Mert a forradalmárok, ha hatalomra kerülnek, gyakran válnak diktátorrá.

EGY ember ereje

Gandhi az erőszakot elvetve szállt szembe kora legnagyobb birodalmával.

A változás mindig is az egyes embereken múlott, s nem a nagy beszédeken és a tömegrendezvényeken (legyenek azok akármilyenek is). Az egész történet először egy-egy ember életében indul el, kik túllépve megszokott korlátaikat, tudatosan kezdik kiépíteni a jóléti társadalom alapjait az életükben. Az elején a folyamat nagyon lassú, mert amíg az egyből kettő lesz, az nem igazán látszik. Amikor viszont ezerből lesz kétezer, az már nagyon más történet.

Nem érzem magam elveszve, sokan vannak olyanok, akik hozzám hasonlóan elvégzik a maguk dolgát. S ezen erőfeszítések eredője fogja a végén annak a változásnak lendületét biztosítani, amire a honi állapotok megváltoztatásához szükség van