A kihívások éber figyelése

Az éberség az a kapu, amin keresztül ráláthatunk mindarra, ami a boldogságunk gátja. S egyúttal az útja is annak, hogy elengedjük a múlt …

Éber kutya
Az éberség nyitott és a tudatos jelenlét, mely a gondolkodástól (agyalástól) mentes.

A boldog ember sem mentes a kihívásoktól. Az éberség ad egy olyan erőt, mely hatalmas előnyt jelent az életben. Mert aki éber, az képes érzékelni mindazt, ami körülveszi. Képes meglátni azon összefüggéseket, ami mindenki másnak csak véletlen egybeesés, furcsa véletlen vagy érthetetlen folyamat.

Az éberség gyakorlása nem hagyja, hogy az érzelmeink összekuszálják az életünket. Szabadon és mindenféle mesterséges módszert elengedve csak jelen lenni sokkal örömtelibb, mint követni szolgaian egy korábban kitűzött célt.

Ma nem vagyunk olyanok, mint tegnap voltunk, s holnap sem leszünk olyanok, mint amilyenek ma vagyunk. De az élet minden egyes pillanatában megélhetjük azt, ami van. Anélkül, hogy hozzá tennék vagy elvennék belőle bármit is. Mert az éberség nem reagál semmire, csupán tudatában van annak, ami történik.

“A kihívások éber figyelése” bővebben

Minőségi élet megteremtése

Azáltal érthetjük meg a változás lehetőségét az életünkben, ha tudatosítjuk a társadalmunk alapvető gondjait. Nem a politika és a pártok viselt dolgaival van a gond, az csak tünet. A gond teljesen máshonnan.

A valódi szabadság belül dől el, a körülmények ez után kezdenek rendeződni hozzá

A minőségi élet megteremtése két alapvető tényezőtől és annak viszonyától függ. Mi zajlik le bennünk, s belső folyamataink mennyire tudnak illeszkedni a külső kereteinkhez és körülményeinkhez.

Ennek révén megérthetjük azt, hogy a szocializmus utáni nosztalgiának és a nyugatra kivándorló emberek tömegeinek miért nagyon hasonló az érzelmi megélése, s miért nem találunk még sem sok olyan embert, mely mind a kettőt elfogadná. Előre bocsátom, nem az eltérő korosztályból következik.

A társadalmi rendszerek működése

Minden emberi közösség érdekek mentén illetve érdekek befolyása alatt működik. Alapvetően két eltérő szempont alapján tudjuk meghatározni, miként hat ránk egy társadalom:

Az egyik szempont, hogy a társadalmi rendszer mire ösztönöz, miben támogat minket, milyen emberkép az elvártás:

A társadalom állapota alapvetően meghatározza az egyén lehetőségeit és stratégiáját.
  1. Az egyik lehetőség az, hogy a társadalom alapvetően önállóságra nevel, s az önálló gondolkodást és cselekvést támogatja (Ilyen elsősorban az amerikai és részben a nyugat európai társadalmak zöme is).
  2. A másik lehetőség, amikor a rendszer minket abba az irányba terel, hogy mi is a rendszer részei legyünk, az önálló gondolatainkat és megértésünket félre téve azt csináljuk, amit tőlünk elvárnak.

A második szempont az, hogy aki a rendszernek (a társadalmi elvárásoknak illetve az uralkodó rétegnek) megfelelően él, az mennyire képes megtalálni a számításait:

  1. Meg tudja szerezni mindazt, amire szüksége van, azt érzi, hogy jut valamire.
  2. Időről időre nehézségei vannak, folyamatosan azt érzi, hogy szél ellen halad.

Ha ezt a két szempontot egymásra hatását megvizsgáljuk, akkor pontosan láthatjuk azt, mi okozza a jelen társadalmi helyzetünk nehézségét és kihívását.

A negyedik társadalmi minta kihívásai

Amikor a társadalom állapota romlik, talpon maradni is teljesítmény.

Abból a helyzetből mindenki menekül, amikor az egyedi kitörés lehetősége a társadalom részéről nem támogatott, s közben a mindennapokban megélni sem lehet. Ezt éljük meg most, ezért megy külföldre mindenki, aki csak tud.

Akik visszasírják a háború utáni szocialista rendszert, azok pontosan értik, mit ér az, hogy van mit enni. Ők azok, akik a kilencvenes évek nagy vesztesei, akiknek a ma egyre romló gazdasági és társadalmi helyzete már több, mint tíz éve napi valóság. Nekik túl sok újat nem lehet mutatni már, ők pontosan tudják, mi az elszegényedés és a nyomor.

Akik képesek voltak a rendszerváltás időszakában és utána működőképes maradni –mert volt folyamatosan állásuk, vagy mert sikerült talpon maradniuk a vállalkozásukkal –, azok a nyugati jólétre áhítoznak. Egy részük már kiment külföldre, s valószínűleg vissza sem jön már többet, hasonlóan a húszas években kivándoroltjaihoz.

Túllépni a társadalom adta korlátokon

Az iskolában mindenki azt tanulta meg, hogy aki egy picit is kilóg a sorból, az az életével játszik. És erre az élet is ráerősít. Csak az tud viszonylag könnyedén előrejutni az életben, aki belesimul a tömegbe, illetve együttműködik a rendszerrel.

Ez a helyzet kezd már idehaza is formálódni. Egyre többen értik meg – a sok sikeres példa láttán –, hogy igen is van kiút a jelen helyzetből. Mindazt a hátteret, ami a sikeres változáshoz szükséges, nekünk magunknak kell megtervezni és megalkotni.

Az élet iskolája nem arról szól, hogy mindent készen kapunk, hanem azt, hogy a pillanatnyi helyzetből hogyan tudjuk a legtöbbet kihozni. Jelen esetben a helyiek szabályozóknak megfelelve, néha esztelenül sok extra munkával, meg kell találni azt a módot, ahogy képesek vagyunk megélni

Úgy tenni a dolgunkat, hogy nem keressük a rövidítést, a kiskaput. A bőségből, a lehetőségek tárházából indulunk ki. Tudva azt, hogy mindenkinek jut bőven, s ha valamibe érdemben beleteszek, akkor abból ki is tudok venni.

A változás igazi lehetősége

Van, hogy annyi ember áll ki a sorból, hogy önálló sorrá áll össze
Van, hogy annyi ember áll ki a sorból, hogy önálló sorrá áll össze

Én választottam. Vagyok olyan elkötelezett és idealista, hogy a nehézségek ellenére is van hitem a jövőben. Ha van elegendő ember, aki hajlandó tenni a honi helyzet megváltoztatásáért, akkor szerintem van jövője ennek az országnak, ahova az elmentek is boldogan visszatérhetnek.

Nem dugom bele a homokba a fejem, tisztában vagyok a realitásokkal:

“Hossssszúúúúúúú menetelés lesz!!”

Nincsenek illúzióim, ez nem arról szól, hogy na és akkor én vagyok Jeanne d’Arc, és mindenki utánam. A forradalom egyébként sem túl hatékony. Mert a forradalmárok, ha hatalomra kerülnek, gyakran válnak diktátorrá.

EGY ember ereje

Gandhi az erőszakot elvetve szállt szembe kora legnagyobb birodalmával.

A változás mindig is az egyes embereken múlott, s nem a nagy beszédeken és a tömegrendezvényeken (legyenek azok akármilyenek is). Az egész történet először egy-egy ember életében indul el, kik túllépve megszokott korlátaikat, tudatosan kezdik kiépíteni a jóléti társadalom alapjait az életükben. Az elején a folyamat nagyon lassú, mert amíg az egyből kettő lesz, az nem igazán látszik. Amikor viszont ezerből lesz kétezer, az már nagyon más történet.

Nem érzem magam elveszve, sokan vannak olyanok, akik hozzám hasonlóan elvégzik a maguk dolgát. S ezen erőfeszítések eredője fogja a végén annak a változásnak lendületét biztosítani, amire a honi állapotok megváltoztatásához szükség van

 

A coaching munka

A coaching munka egy közös útkeresést jelent. A munka keretei 8 pontban összefoglalhatók, melyet sosem szabad figyelmen kívül hagyni.

Aki nem tudja, merre tart, annak mindig rossz felől fúj a szél
Aki nem tudja, merre tart, annak mindig rossz felől fúj a szél

Amikor valakivel elkezdek dolgozni, s nem csak egy egyszeri konzultációt tartok, annak van pár alapszabálya.

Igazából a közös munka elkezdése részemről és a másik oldalról is komoly elköteleződést jelent, amit nem lehet fél vállról venni. Határozott motivációt szoktam mindenkinél keresni, és azt a döntést, hogy a nehézségek ellenére is hajlandó kitartani az elhatározása mellett. A kitartás megléte az, mely a magába vetett hitét, a megfelelő önértékelés alapjait képes megteremteni és fejleszteni.

Leírom pár pontban annak a folyamatnak a kereteit és tájékozódási pontjait, amit én a munkám során alkalmazni szoktam, hogy senki ne érezze azt, hogy olyasmire vállalkozik, amit nem tudott előre:

“A coaching munka” bővebben