Az coach munka folyamata

A coach alapvető feladata a pillanatnyi belső változások támogatása egy külső szemlélőként, maga is tanulva mindabból, amin a hozzá…

Amikor elbeszélgetek valakivel, számomra elég hamar ki szokott rajzolódni, hogy mivel érdemes foglalkozni. Bő egy órában mesélnek az életükről a hozzám fordulók, s ennek révén meglátom azt a mintát, ami alapvetően meghatározza az életüket, s ami az elakadásokat okozza. Ahogy a régi versrészlet is mondja:

“az élet olyan szőttes,
melyet az élet fonalából szőttek.
S a mintáját az adja,
ami hiányzik belőle.”

Őszintén megmondom, nem tudom, ki írta ezt az idézetet. Én Váci Klárától hallottam sok évvel ezelőtt, s egyszeri elmondásra beleégett a tudatomba. Egy nagyszerű sorvezetőt ad ahhoz, hogy megtaláljuk azt, amivel igazán dolgozni érdemes. Ennek révén könnyedén meg lehet találni azon pontokat, amik az mintáinkat erősítik, s ami a bajaink közvetlen okát is jelentik.

A fentiek ismeretében felállítok egy egyénre szabott feladatlistát, amiből elkezdünk dolgozni. Nincs benne akkora ördöngösség, zömében olyan jellegű feladatok vannak benne, amit mindenki tud magáról, s soha nem veselkedett neki.

A coach feladata a HALADÓ ÖNISMERETI munka támogatása

A világítótorony a tájékozódás eszköze. Hozzá képest lehet meghatározni a haladás irányát.

Az én alapelvem az, hogy én inkább vagyok egy világítótorony, aki segíti a tájékozódást, mint egy irányítótorony, mely megmondja, merre kell menni. Nem vagyok sem pszichológus, pláne nem pszichiáter, az egy másik munka. Ettől függetlenül láttam és tanultam eleget ahhoz, hogy tudjam, hol vannak elakadások, s felismerjem azt a mintázatot, ami az egyes tapasztalatok mögött húzódik.

Amikor elmondom, hogy egy jó pszichológiai vagy önfejlesztő munka 10-20 alkalomnál kezdődik, sokan megtorpannak. Heti-kétheti rendszerességű találkozókkal számolva ez minimum fél évet jelent.

Egy komoly elakadás feloldása évekig tart, de az élet folyamatosan alakul, sokaknak egyes helyzetekben napi szintű támogatásra is szüksége lehet. Míg másnak havi egy alkalom is elég lehet.

Én elsőre 3-6 hónapos időszakot szoktam mondani, hogy valami tényleg megnyilvánuljon. De a személyes találkozók mindig az aktuális helyzethez igazodnak, s mindig abba az irányba haladok, ahol a legnagyobb ellenállást érzékelem. Mert egyszerűen szeretnék eredményt elérni, nem csak pénzt keresni.

A suszter lukas tornacipője

Az életünk puzzle-darabjaiból áll össze mindaz, ami a kihívást is okozza az életünkben…

Aki tényleg felelősséget akar vállalni a saját fejlődéséért, annak pár dolgot nagyon alaposan a fejébe kell vernie:

  • Minden jelenség az életünkben egy lehetőség a tanulásra
  • Minden helyzet rólam is szól, olyan nincs, hogy teljesen vétlen vagyok
  • A kudarcainkból tanulunk, és a sikereinkből megélünk
  • Aki nem őszinte másokhoz, saját magát is becsapja
  • Van olyan életpillanat, amikor a helyben maradás is eredmény
  • Minden helyzetben azonos mércével kell mérnem magam és másokat
  • Aki tudatosabb, annak nagyobb a felelőssége is
  • Az erő nem old meg semmit

A fentiekből egyenesen következik, hogy amivel a hozzám fordulók küzdenek, azzal nekem is dolgom van. Minden egyes történet nekem is jelzés arra, hogy azzal a történettel belül nekem is dolgom van. Ez egy ilyen műfaj 🙂 . Ha ezt nem tudatosítom magamban, megvezetem magamat.

Éppen ezért akivel dolgozom, annak a problémáit magamban is megvizsgálom. Nem vagyok én akkora ember, hogy csak mások fejlődését abajgassam, míg a magamét tessék-lássék módon végezzem. Ahhoz nekem nincsen arcom ahhoz, hogy egy papagáj módjára a könyvekben olvasott okosságokat ismételgessem csupán.

A közös munka eredményeinek értékelése

Három ponton szoktam lemérni azt, hogy van-e értelme a munkámnak, és mindegyik meglétéhez ragaszkodom, mind a hármat egyformán fontosnak tartom. Én mindenkinél beleteszem azt, ami ehhez a munkához szükséges, és ugyanezt várom el azoktól is, akik felvállalják, hogy a velem folyó munkába belevágnak.

 

Az első pont természetszerűleg az, hogy megkapjam azt a pénzt, ami ezért a munkáért jár. S hogy a partner anyagi helyzete is jobbá váljon.

Nekem is ugyanúgy kell ennem, laknom, közlekednem, öltözködnöm és tanulnom, mint mindenki másnak. Nem mondhatom a péknek, hogy “én sokakat támogatok, ezért adjon már nekem egy fél kiló kenyeret ingyen”.

A pék a fenti helyzetben úgy el fog hajtani a jó büdös francba, mint annak a rendje. S teljesen jogosan, mert azt érzékeli, hogy nem értékelem az ő munkáját. Nem adom meg a munkájáért a megfelelő ellenszolgáltatást. Mert én annyira gyáva voltam, hogy nem kértem el a saját jussom, s ezt most rajta akarom érvényesíteni.

A péknek sem csupán abból áll a munkája, hogy kiszolgálja a vevőit. Anyagbeszerez, dagaszt, sőt, könyvel, takarít, kísérletezik, s tanul. Az üzlethelyiség költségeiről (bérlés, áram- és fűtésköltségről) nem is beszélve.

Akik ingyen, vagy csökkentett áron akarnak minőséget

Pár éve jelent meg ez a formájú kakaóscsiga, mely nem szárad ki, mint a régi formájú,
Pár éve jelent meg ez a formájú kakaós csiga, mely nem szárad ki úgy, mint a régi formájú.

Aki velem alkudozni próbál az áron, az pontosan ugyan ezt akarja velem is csinálni. Nem akarja kifizetni a munkám valódi árát, csökkentet áron akar valódi értéket szerezni. Mint azok, akik Louis Vuitton utánzatokat vesznek a piacon, s azzal mutogatják magukat, hogy mennyire menők.

Az általam végzett munkának van egy kevéssé látható része, ami ahhoz kell, hogy teljesen oda tudjam tenni magamat, amikor valakivel dolgozom. Sokan nem is hajlandók elfogadni, hogy másokkal dolgozni egy nagyon kemény munka. És ennek a munkának a hátterét megteremteni is idő és pénz, ami benne van az árban.

Az önmagam értékének lejáratásában természetszerűleg sosem voltam és nem is leszek partner. Ezt már akkor megtanultam, amikor magántanárként dolgoztam. Vannak olyanok, akiknek sok az az ár, amit én elkérek a munkámért, és ez rendben van.

lelki okok feloldása

Fontosnak érzem azt, hogy úgy tegyem a dolgom, hogy ne maradjon bennem kellemetlen szájíz. Aki eredményeket szeretne, az tuti nem ússza meg olcsóbban annál, mint amit én is elkérek, legfeljebb hosszabb időre fogja azt a pénzt szétosztani.

Aki nem akarja megfizetni a munkám árát – én azt tapasztaltam -, az a valódi fejlődés árát sem hajlandó megfizetni. Aki haladni akar, annak bizony meg kell fizetni az árat, ami gyakran nem is triviális.

Tanulva tanítás, avagy a másik két feltétel

A pénz önmagában nem boldogít, de ha nincs elegendő, az sokféle kihívást szül.
A pénz önmagában nem boldogít, de ha nincs elegendő, az sokféle kihívást szül.

Számomra a pénz önmagában kevés motiváció. Van két másik feltétel is, ami nélkül az én munkámat nem érzem teljesnek. Ezek közül az egyik maga az eredmény. Annak tudata, hogy amit csinálok, annak érzékelhető életminőség-javulás a következménye annál, akivel dolgozom.

Egy megelégedett ügyfél a legjobb reklám, egy balul elsült történetnél viszont nincs károsabb. Az utóbbi helyzet emberileg is meg tud viselni, mert azt érzem olyankor, hogy picit én is elbuktam, nem tettem meg mindent a sikerért.

Ha valakinek csak arra van szüksége, hogy meghallgassák, de közben semmi nem változik az élete, ez nekem nem okoz sikerélményt. Olyankor elgondolkozom azon, hogy másképp, vagy mással kell csinálnom a dolgaim. Mondjuk az első pár feladat után ez ki is szokott derülni, s nem nekem kell azt mondanom, hogy ez így nem fog működni.

Javarészt az alibizők nem tudnak hozzásegíteni a harmadik ponthoz sem. Hogy én is valami újat tanuljak a folyamat révén. Pedig ez alapvetően szükséges, és meg is mondom miért. Aki csak csinálja a munkáját, de nem tanul belőle, az felejteni fog. Mint egy húsz éve ugyanazon a helyen dolgozó ember, aki a napi rutint végzi nap nap után.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.