A flegmatikus hozzáállás

Aki elkerüli a cselekvést, az enervált és nehézkes életre rendezkedhet be...
Aki elkerüli a cselekvést, az enervált és nehézkes életre rendezkedhet be…

A flegmatikus szemlélet (az elkerülő konfliktuskezelés) az önbecsapás magasiskolája. Mikor az elmenekülünk az érzéseink, a kihívásaink és az erőfeszítésink elől, akkor csupán időben toljuk el a nehézségekkel való szembenézést, de a megoldás ettől nem fog megnyilvánulni az életünkben, ahhoz cselekedni kell.

Egy helyzetben hasznos a menekülés. Amikor egy kolerikus személyiségű minket akar macerálni. Minden más esetben a halogatásnak és az elkerülésnek sok haszna nincsen.

Akik csak ésszel akarják megoldani az életüket, felülírandó az érzéseiket, azok is menekülnek a múltjuk elől. Jobb híján tolják maguk előtt a nehézségeiket, mert nem tudnak velük mit kezdeni.

Az ilyen embereknek ambróziaként hat minden olyan gondolat, mely a múlt nélküli életről regél. Mert nem mernek érezni, pontosabban szembenézni a fájdalmaik hatásával.

Éppen ezért egy flegmatikus személyiségű többnyire mindent elkerül, jót s rosszat egyaránt, mert mindentől fél, amitől újra sérülhet.

Amikor elkerüljük az életünk rázós pillanatait, az pontosan olyan, mint amikor a szőnyeg alá sepert szemetet kerülgetjük a nagyszobában. Ha nem látjuk azt, amit az emberek kerülgetnek, akkor azt hinnénk, hogy megőrültek.

Olyan lesz az életünk, mint egy dimbes-dombos területen a mindennapok közlekedése. NEHÉZ ÉS KANYARGÓS.

A “csak az hat, aminek energiát adunk” gondolata is a flegmatikus konfliktuskezelés (konfliktus-elkerülés) egyik példája. Nem gondolunk rá, hátha elmúlik az ereje. De az emlékeink hatása nem ilyen. Az érzések mindaddig jelen vannak az életünkben, amig teret nem adunk nekik.

A konfliktuskerülésnek van egy nagyon ismert irodalmi példája is. Mindenki ismeri Pató Pál híres mondatát: Hely ráérünk arra még!

Ezért nem lehet túl sok erőfeszítést várni azoktól, akik jó flegmatikushoz méltón békésen elvannak a mindennapjaikban.

A flegmatikusok elkerülő jellemének eredménye

Az elkerülés a romlás virágait hozza el. A romlás virágainak az illata pedig kegyetlen büdös, és mérgező a nektárja. Másrészt olyan, mint a szájszagnak. Mindenki érzi, csak mi nem, s ezért mindenki el fog kerülni minket.

A gondolataik és érzéseik háttere javarészt nem tudatosulnak bennük, de sokan érzékelik ezt. Ha nem is tudjuk megmondani, kitől miért távolodunk el, de az érzékelés jelen van, és hat is a viselkedésünkre. Ezért egy flegmatikusnak sincs sok barátja.

Figyelj!

Az önismeret belső útja egy sok elemből álló folyamat.

Ismerd meg az önismereti belső munka elemeit lépésről lépésre, egy ingyenes e-mail tanfolyam keretében!

A flegmatikus viselkedés oka és haszna

Amit érdemes megérteni, hogy egy flegmatikus, konfliktuskerülő ember nem rossz, s pláne nem is hülye. Csupán annyi minden van az életében (akár tudattalanul is), amivel nem tud mit kezdeni.

Az elkerülés célja az, hogy helyet teremtsen az életünkben a munkához. Akinek a múltja tele van lezáratlan helyzetekkel és történetekkel, annak nagyon kevés energiája lesz arra, hogy bármi mással foglalkozni. Ahogy egyszer, egy barátom fogalmazott:

A lezáratlan helyzetek az életünkben olyanok, mint egy nyitott ajtó. Ahol sok a nyitott ajtó, ott nagy lesz a huzat.

A sok hatás, melyek időről-időre átrendezik az életünket, jobb elkerülni, s ez mozgatja a flegmatikus jellemű embert. Aki folyamatosan az elkerülést választja, az is tud változtatni az életén. A flegmatikus (elkerülő) életet is fel lehet szabadítani.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.