A lelki béke és nyugalom megtalálása

A belső béke és a nyugalom megteremtése sokkal többet adhat hozzá az életünkhöz, mint bármi más. Ennek mintái viszont hiányoznak már, mert …

Az életünk boldogsága az, mely megmutatja, mennyire gyógyítottuk meg mindazt, ami az életünket korábban gúzsba kötötte.
Az életünk boldogsága az, mely megmutatja, mennyire gyógyítottuk meg mindazt, ami az életünket korábban gúzsba kötötte.

A lelki béke és nyugalom megtalálása mindannyiunkra jellemző igény, még ha nem is tudatosul bennünk. Minden ember boldog akar lenni, és el akarja kerülni a szenvedést.

A legnagyobb tragédiánk, hogy többnyire csak kergetjük a boldogságot (a belső békét), s pont ezért nem találjuk meg. Mindig újabb és újabb dolgot akarunk megszerezni, megtanulni és elsajátítani, mert azt hiszük, hogy attól majd boldogok leszünk.

Ez a mentalitás kortünet, az emberi őrület betegsége, melynek az elengedése rengeteg energiát szabadíthat fel az életünkben. Nem az betegíti meg ugyanis az embert, amit eszik, vagy ami “megfertőzi”, hanem mindaz, mely az életünk részeként bennünk lezajlik. Az a káosz, ami mindent áthat, s amitől képtelenek vagyunk értelmesen és boldogan élni az életünket.

Ha kivesszük az életünkből mindazon tényezőket, melyek fölöslegesen betegítenek meg bennünket, azzal felszabadul az életünk és meggyógyulhat a lelkünk/elménk/szívünk (kinek ahogy tetszik).

A fizikai világunk harmóniája

A fizikai megjelenés olyan mértékben túl van hangsúlyozva, hogy azt nem lehet nem észrevenni. Tele van minden a testre vonatkozó hirdetéssel. Gondoljunk a sok gyógyszer reklámra, a fogyókúrás programokra, fitnesz termekre, kozmetikai cikkekre, tetováló szalonokra, ruhaboltra, hogy csak az alapvető történeteket említsem.

A materialista szemlélet miatt annyira beszűkült a látásmódunk, hogy a legalapvetőbb örömforrásokat sem vesszük észre. Egy madárcsiripelést, a szellő susogását, egy mosolyt, egy jó nyújtózás.

Olvasunk szavakat, s azt sem tudjuk, mit jelent. Kiüresedtek az érzéseink és a szavaink, s a nyilvánvaló hiányt megpróbáljuk pótolni. Többnyire ezen hiány pótlására semennyire nem alkalmasak tárgyakl.

A valódi értékek nem mérhetők

Ami talán a legborzalmasabb, hogy mindennek az értékét számokkal próbáljuk meghatározni. Ami egy nonszensz. Hogyan lehet az emberi kapcsolatok minőségét objektíven mérni. Szerintem sehogy.

Mégis mindent elkövetünk azért, hogy harácsoljuk a pénzt, a vagyont. Mert sokan az emberi értéknek az egyetlen valós mércéjévé a pénzt teszik. Holott a tudósok kimutatták, hogy a boldogság eléréséhez a pénz egy szinten túl nem tesz hozzá. Ami talán az anyagias szemléletnek a végső döfést adja, az az alábbi mondat:

“Amiből semekkora mennyiség nem elegendő, arra valójában nincs is szükségünk”

A kajával el tudunk telni, az itallal is, a drogoknak is van egy olyan mennyisége, ami biztosan kiüt egy embert. De a pénz gyűjtése egy olyan sport, melyet az ember akkor űz igazán, amikor már van neki bőven elegendő.

Félre ne értse senki, nem vagyok a jólét ellensége, nekem is szükségem van pénzre, s sokkal kiegyensúlyozottabb vagyok, amióta nem a filléres gondjaimmal küzdök (volt olyan időszak is bőven az életemben). De nem hiszek abban, hogy az ember egy Ferráriban boldogabb, mint egy Opelben vagy egy Reanult-ban

Az alapvető gazdagság

A pénz egy eszköz az életünkben, amit ha jól használunk, sokféle helyzetben ki tud segíteni, s képes egyszerűbbé tenni az életünket. De a mindennapok megéléséhez nagyon kevés is elég:

 

  • Fedél a fejünk felett, hogy legyen hol aludni
  • Ruha a testünkre, hogy védjen a tűző naptól, a hideg széltől és a csapadéktól
  • Tápláló ételekre, hogy a testünk jóllétben éljen

A többi már csak extra. Van az a klasszikusnak számító idézet, mely az interneten időről időre kering:

Akinek van elég pénze élelemre, ruhára és lakhatásra, az gazdagabb, mint a Földön élő emberek 75 százaléka.

Egy dolog viszont hiányzik ezen idézet mellől. Hogy érdemes ezen életszínvonalért hálásnak lennünk. Annyira természetesnek vesszük a dőzsölést, s magasról teszünk arra, ha valakinek ez nincs meg, hogy elveszítjük azt a hajtóerőt, mely minden lehetőség fele megnyit minket.

A hála két hatalmas erővel rendelkezik. Egyrészt megnyit minket a valódi befogadásra, másrészt lehetővé teszi, hogy még több örömben és szabadságban legyen részünk. Minden más, csak az ego vergődésének egy újabb fejezetéről szól, s nem a valódi öröm és boldogság megéléséről.

A belső nyugalom elvesztése

Van egy pont, ahol a kevés tudatossággal rendelkező emberek biztosan elvesztik annak lehetőségét, hogy igazán megéljék a belső nyugalmat és harmóniát. Az élvezetek hajszolása soha nem fogja megadni a  lelki békét, mert az élvezet is olyan, amiből semennyi sem elég, tehát nem is igazából szükséges része az életünknek.

Ezért zsákutca a drogok (a kávé, a tea, a cigaretta, a kábítószer és a gasztronómiai csodák) használata a pillanatnyi örömök megéléséhez. Lehet ezekkel élni, de a valóság az, hogy ezek használata javarészt eltékozolja azokat a lehetőségeket, amiket a kiegyensúlyozott, örömteli és szabad élet megtapasztalásához is felhasználhatnánk.

Gondolkodásunk és érzéseink megtisztítása

A magyar ember gondolkodása olyan mértékben nem szabad, hogy az még nemzetközi viszonylatban is zavaró. Nem a tömegmédia és az alternatív gondolatok (összeesküvés elméletek, UFÓ-hit és társaik) terjedésére gondolok, mert az világtrend. Inkább arra, hogy a gondolkodásunk mennyire a külső dolgokra irányulnak, s mennyire hiányzik az összefogás, az őszinteség és az emberi értékekhez igazodó szemlélet.

lelki okok feloldása

A közös sors ereje

Számomra ezen túlmenően a leginkább zavaró az ok és okozat megértésének hiánya. Alapvető tendencia, hogy nem foglalkozunk a cselekedeteink közösségi és hosszútávú hatásaival. Holott ez az a tényező, mely az erős közösségeket  még erősebbé teszi, s a gyenge közösségeket még gyengébbé.

Nem értjük meg, hogy ami ellene megy a közösségnek, az a mi lehetőségeinket is korlátozni fogja. Nem igazán foglalkozunk avval sem, mit okozunk a cselekedeteinkkel mások életében. Ezen a ponton hangsúlyozottan szólok, hogy rengeteg tisztelet az összes kivételnek.

Talán ennek a történetnek a legérzékletesebb példáját egyetlen szóval, egy palota nevével be tudom mutatni. 1920-ban az akkori (pár napja hivatalban lévő) miniszterelnök aláírt egy olyan nemzetközi (béke?)szerződést, amit azóta is heves vita övez. Úgy, hogy esélye sem volt avval kapcsolatban bármilyen észrevételt tenni, nem hogy érdekeket képviselni, vagy módosítani rajta.

Aki ismeri a történelmet, ezen nem sokat csodálkozik, még ha nem is örül ennek. Egy vesztes háború után, egy totálisan felkavarodott belpolitikai helyzettel a háta mögött erre semmi esélye nem volt.

Az ország több mint felét a környező országok már elfoglalták, az egész politikai környezet arról szólt, hogy a magyarok erejét minél kisebbre szabják, amihez a történelmi alkalom meg is adatott. Azóta is, aki meghallja a szót, hogy Trianon, az ökle is összeszorul. Vagy a keserűség, vagy az ellenállás, vagy a békét követő csatározások emlékétől. Szinte senki nem gondol arra, hogyan lehet ezen a történelmi tényen túllépni.

Az egykori magyar királyság visszaállításának az esélye a II. világháborút lezáró Párizsi békeszerződéssel végleg elúszott. El kell felejteni a dicső 1000 évet, és valami merőben új alapokról újra kell kezdeni egy egységesülő Európában. Tudom, ez sokak szemében egyenlő a hazaárulással, de ez a jelen realitása. Tudom, 2010 után sokan szét akarják verni az EU-t, de az egyet jelentene Európa végső megsemmisülésének első lépésével.

A németek is elvesztettek a területükből, a törökök is. Ők javarészt megbékéltek a sorsukkal a második világháború után, s képesek voltak megújulni. Elfogadták azt, ami lett, s abból próbálták kihozni a lehető legtöbbet.

Thich Nhat Hanh, egy amerikai származású, nemzetközileg is ismert theravada szerzetes egy helyen azt írta, hogy

Ahhoz, hogy a dolgok megmutatkozhassanak számunkra,
el kell engednünk a róluk alkotott nézeteinket.

Szerintem ebben minden benne van arról, ahogyan a világunk egyes történéseit egy másik szemszögből is megláthatjuk.

Érzelmeink mederbe terelése

Az igazi gyógyulás legfontosabb eszköze az életünk elrendezése. Ennek a legfontosabb alapelvét a folyók mozgásán lehet igazán jól bemutatni. Pontosan bemutatja azt, hogy miként reagálnak az életünket alapvetően meghatározó érzéseink arra, ha mederbe akarjuk őket terelni. Ugyanis az életünk kereteinek meghatározása javarészt az érzéseink parttalan vergődésének a megállításáról szól.

  • Ha a folyókat szűk gátak közé tereljük, az így meghatározott gátak megőrzése rengeteg erőfeszítést igényelnek. Mert nem lesz elegendő tér a víz áramlásához. Fel fog gyorsulni, vad és erős folyóként folyamatos veszélyforrássá alakul át.
  • Ha nincsen a folyó gátak közé terelve, akkor viszont mindent eláraszt a víz, s a mindennapi életet akadályozó tényezővé válik. Folytonosan kerülgetni kell majd a vízzel borított területeket, rengeteg hidat kell majd építeni, hogy a különálló részeket összekössük, s rengeteg holt tér keletkezik, amit nem lehet érdemben használni.
  • Amennyiben a vizet korlátok közé tereljük, de van bőven helye, akkor nyugalmasan fog áramolni, s a felszabaduló nagyobb területeket is megfelelő módon lehet hasznosítani. Ez még akkor is igaz, ha a túlzottan sok átszivárgó vizet időnként vissza kell juttatni a folyó fő sodrába.

A gazdagság alapjai

Igazából egy gyerek felneveléséhez sem kell sokkal több. Amennyiben a szülők a valódi értékek alapján élik az életüket, s a szülők szeretik (elfogadják) magukat, egymást és a gyereket, akkor ezeken felül csak egy dologra van szüksége a gyereknek: egy minőségi, az adottságaihoz és érdeklődéséhez igazodó képzésre. Az összes többi szükségletét idővel meg fogja magának teremteni, mert a nyugodt és támogató közeg a legfontosabb egy gyerek fejlődéséhez.

Ugyan a honi oktatás állapota a spontán széthullás felé tart (évtizedek óta), de én ebben a rendszerben nőttem fel. Nem jártam elit gimibe sem. Voltak nehézségeim is (mint mindenki másnak), s emiatt rengeteget jártam magántanárhoz (helyesírást és nyelvet tanítottak több-kevesebb sikerrel), de alapvetően ami érdekelt, azt önállóan tanultam meg. Másrészt elfogadtam (megbékéltem) avval, hogy az írás az egész életemet meghatározó, a haladásomat lassító tényező lesz.

Sokan azt gondolják, idehaza az uram-bátyám rendszer miatt a jó kapcsolati tőke elengedhetetlen az érvényesüléséhez. Ebben (valljuk be, sajnos) sok igazság van, de akinek az érzelmi és szellemi háttere megvan, az a jég hátán is meg fog élni. Minden olyan kapcsolatot, amire valóban szüksége van, mindenki meg tudja teremteni magának.

Én is ezt csinálom. Mert egy örömteli, sikeres és boldog ember számára a kapcsolatok (barátságok) elsődlegesek. Egy boldog és sikeres ember rendszeresen időt és figyelmet szentel a kapcsolatoknak. Nem kapja őket, hanem tesz értük, s tesz azért, hogy azok élők és tartalmasak legyenek. Mindenféle anyagi és más haszontól függetlenül..

A mindennapok újrateremtése

A mindennapi őrületből való kigyógyulás első örömteli jelei, ha csökken bennünk a feszültség, az ellenállás, az idegesség, a stressz és a félelem. Amikor elengedjük mindazokat az érzelmi és mentális mintázatokat, amihez a világunkat mindenáron hozzá akartuk korábban idomítani, akkor képesek vagyunk azon apró jelzéseket is felismerni, ami az életünk örömteli megélése felé terelhetnek. Elkezdhetünk tudatosan más minták szerint élni, elengedve a múltból megörökölt viselkedésformákat.

Életünk kereteinek meghatározása

Aki túl szűkre szabja az élete kereteit, annak az élete nagyon gyakran túlfeszítetté és nehezen kezelhetővé válik, mely rengeteg erőforrást felemészt. Aki viszont nem húzza meg a határait (kereteit), annak az erőforrásai szétforgácsolódnak, s a képességeit nem tudja érdemben használni.

Elegendően széles és rugalmas kereteinket meghúzva a mindennapok eseményei és helyzetei elegendő teret kapnak, s mégsem folyik szét az életünk. Mederben tartva az életünk, termékeny életet hozhatunk létre magunk számára. Időnként azért előfordulhat az a helyzet, hogy elborítanak a hirtelen jött kihívások, s rendezni kell a sorainkat, de akkor is meg lesznek már az alapok, amivel az életünket újraszervezhetjük a megfelelő módosításokat is elvégezve.

Mentális és érzelmi rugalmasság

Időnként a határokat élesen meg kell húzni, elkerülendő a vitákat. De ez nem mindig szükségszerű.
Időnként a határokat élesen meg kell húzni, elkerülendő a vitákat. De ez nem mindig szükségszerű.

A mentális és érzelmi rugalmasság alapvető egy kiegyensúlyozott élethez. A rugalmasságból adódóan a kereteink nem merevek, hanem a pillanathoz némiképp formálódnak. Természetesen a határok meghúzásának alapjai nem változnak.

Aki rendszeresen átlépi a magunk számára meghatározott kereteket, annak finoman a tudomására hozzuk, hogy ez számunkra nem elfogadható. Aki viszont csak egyszer lépi át a kereteinket, annak nem fordítunk azonnal hátat, s nem rekesztjük ki az életünkből, hiszen ezzel a másik ember hatalmas csodájától is megfoszthatjuk magunkat.

Sokan túlértékelik az eseményeket, s alul értékelik a folyamatokat. Pedig az életünket a rendszeres hatások sokkal jobban meghatározzák, mint az egyszeri események pillanatnyi hatásai (a szélsőségesen nagy kilengéseket leszámítva).

Ezért érdemes picit újraértékelni azt, ami számunkra alapvető igény, s mi az, amiből időnként hajlandóak vagyunk engedni. A tudatos választások sokkal több teret hoznak létre az életünkben, mint a korábban meghozott döntésekhez való görcsös ragaszkodás.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.