A személyiség korlátainak lebontása

A személyiség kialakulása próba-szerencse alapján történik, melynek vannak olyan elemei, melyek igazából nem minket támogatnak. Ezért érdemes egyes elemeit átformálni vagy elengedni.

útjelzőtábla rengeteg útiránnyal
Életünk számtalan lehetősége közül a személyiségünk rengeteg mindentől megfoszt minket.

Az életünk kihívásaira adható legjobb válasz pont olyan, mint az, amitől el akarunk menekülni. Amitől meg akarunk szabadulni, annak révén ismerhetjük fel valójában azt, hogy milyenek is vagyunk. De csak akkor, ha túllépünk az életképtelen stratégiák használatán.

A személyiség túllépésének útja nem egy új keletű történet, több ezer éves hagyománya van. Sokáig csak a legbátrabbaknak és a legelkötelezettebbeknek adatott meg, hogy a személyiség elengedésének csodáját megéljék, mert a részleteket sokáig titokban tartották.

A hétköznapi megszokásaink érzelmi alapjait megértve szökőárként szabadulhatnak ránk az érzések, melyek megélése és fájdalma nem mindenkinek lehetséges út. Ennek következményeit mindazok ismerik a hétköznapi tapasztalataikból, akik valaha is jártak mondjuk nyelvtanfolyamra, vagy huzamosabb ideig sportoltak intenzíven. Egy idő után a létszám mindig el kezd csökkenni.

Adjunk teret a személyiségünknek

kislány sarokban durcás arcot vág
Önmagunkkal és helyzetünkkel való dacolás a megoldástól eltávolít, miközben pont az ellenkezőjét várjuk tőle.

Az első lépése nagyon “egyszerű”, fogadjuk el azt, amilyenek vagyunk, hagyjunk fel a a személyiségünk állandó fejlesztgetésével. „Csupán” azt kell tudomásul vennünk, amilyenek vagyunk, s hagyni azt, hogy a személyiségünk folyamatosan formálódva vezessen az önismeret útján.

Az egyszerű tényleg idéző jelben értendő. Nem látjuk igazából magunkat, ami rengeteg nehézségünk forrása. Érzéseink és elképzeléseink vannak, olyan mintáink, amihez igazodni akarunk, még akkor is, ha igazából semmi alapja sincs elképzeléseknek. Ezért csak azt foghatjuk el igazából, amit a testünk és a cselekedeteink révén igazolni tudunk.

A saját korlátaink elengedésének a folyamata pontosan ugyan az, mint amit a gazdagság megteremtésénél is láthattunk, csak ebben az esetben nem valamilyen anyagi vagy szellemi erőforrás megteremtésén lesz a fókusz, hanem annak a felfedezésén, amilyenek vagyunk akkor, amikor a félelmeinket és hiedelmeinket elengedjük.

A minket körbe vevő világ megfigyelése

Tájkép az Alpokból
Az életünk szép is lehet, ha megengedjük, hogy előbújjon az egónk páncélja alól.

Önmagunk és a világ folyamatos megfigyelése révén némi távolságot tudunk tartani a jelenségektől, amitől egyszerűbbé válik az életünk. Az éber figyelem folyamatosan gyilkolja a megszokásainkat és elképzeléseinket. Az éberség révén látjuk azt, mit is teszünk valójában, s minden önámításról elementáris erővel vakarja le a “keresztvizet”.

Azok az érzések, amik ezen megfigyelés révén megjelennek bennünk, pontosan ugyan azok, melyek egy adott viselkedésmintához kötnek bennünket. Van, amikor képesek vagyunk csupán a figyelem ereje által elengedni ezen érzelmi mintákat, s van olyan helyzet, amikor ehhez egyéb eszközökre is szükség van. Erről szól az összes terápia és pszichológiai módszer (kezdve a megerősítő mondatoktól a pszichodrámán át a családállításig), de részben ugyan ez a szerepe a mantrák használatának a hindu és a buddhista kultúrkörben is.

Ennek az egésznek sok lépcsőfoka van, de a folyamat összefoglalható négy lépésben is:

  • Az első fázis semmi másról nem szól, mint a kusza gondolatok és érzések zaklatottságának a lenyugtatásáról;
  • A második lépés, hogy a jelenségeket is képesek legyünk az első lépésben megtapasztalt nyugalommal szemlélni;
  • A harmadik lépésben a nyugalom és a jelenségek kusza áradata már egy egységként fogjuk megélni;
  • Elegendő időt (éveket) rászánva az éberség gyakorlására a nyugalom és a változó jelenségek áradata közötti elválasztás is szép lassan eltűnik;

Bárhogy is legyen, az egész folyamat lényegi pontja az éberség, amit az egész folyamat során érdemes fenntartani. Ha ez nem megy, akkor az egész történet hamvában holt lesz.

A belső nyugalom megtapasztalását támogatja, az egyhegyű éberséget fejlesztő ülőmeditáció. Amikor csak magunkra (a testtartásunkra és a légzésünkre) figyelünk, akkor tudjuk felfedezni azt, hogyan jelennek meg bennünk az érzések, illetve azok lenyomatai.

A személyiségünk ösztönösen védekezik

Bátorság, fegyelem és nem kevés alázat kell önmagunk megfigyeléséhez, amivel képesek leszünk az életünket megváltoztatni. Az éberség útja nem egy drága, de hosszú távon nem sokat érő, gyorstalpaló tanfolyam, hanem az életünk valódi átformálásának a fokozatos módja. Nem lehet vele sietni, nem egy előre eltervezett projekt, mindennek meg kell adni az elegendő időt.

Ha elkezdjük az önmagunk megfigyelését, vagy egyes cselekvési módjainkat erőltetni, avval bevalljuk, hogy semmit nem értettünk meg az személyiség korlátainak túllépése kapcsán. A személyiségünk, az egonk egy védelmező rendszer, melynek fontos szerepe van. S ezt nem szabad figyelmen kívül hagyni

lelki okok feloldása

Minden eltaszítás és ragaszkodás, a belső zavarainkról nem is beszélve, elementáris erővel termeli bennünk a stressz mind a 9 formáját. Ha viszont megértéssel, lágyan és kitartóan végezzük önmagunk megfigyelését, az hatalmas belső stabilitás forrásává válik.

Én egy évtizedig erőltettem a “meditáció” különböző formáit nap mint nap, s hatalmas nagy büszkeséggel mutattam, mekkora király vagyok. Magyarul nem tudtam az önismereti út lényegéről semmit sem.

Nem mondom, hogy semmi eredménye nem volt a napi rendszeres gyakorlásnak, hisz részben mai napig abban az időszakban megélt tapasztalatokból és megértésekből építkezem, de ma már nem akarom megerőszakolni az életemet.

Pontosan érzékelem a minőségi ugrást, hogy mennyivel jobban változik az életem azóta, mióta megértéssel és szeretettel viszonyulok önmagam gyenge pontjaihoz.

Figyeljük meg, hogy minden változik

Amikor hagyjuk, hogy bennünk és körülöttünk minden elkezdjen áramolni, felfedezhetjük a mozgásban rejtőző játékosságot és örömet. Ezt először megtapasztalni talán a természetben a legkönnyebb, távol az emberi (épített) környezettől.

Nekem mindig hatalmas élményt jelentet leülni vagy leheveredni a fűre és csak figyelni mindazt, ami minket körbevesz.

  • Hallgatni a madarak csivitelését, a bogarak zümmögését;
  • Nézni azt, ahogy az állatok körülöttünk jelen vannak, s élik a mindennapjaikat, mert a csörtetésünk nem zavarja meg őket;
  • Figyelni a távolabb lévő embereket, ahogy élvezik a friss levegőt, s ahogy az interakció hiánya nem kelt érzelmi hullámokat;
  • Nézni, ahogy egy pici patak habjai folyamatosan megújulnak, miközben a korábbi mozgásból is megőriznek magukból valamit.
  • Hallani az erdő susogását, ahogy a szél hatására zúgnak a fák, hogyan mozgatja őket a szél, s hogyan változik a szél ereje és iránya folyamatosan.

Ez nagyon hasonlatos ahhoz, amit James Redfield A mennyei prófécia című könyvének 5. fejezetében javasol. Az energiaszint emelése nagy hangsúlyt kap, de ez nem ismeretlen más kultúrákban sem. Gyakorlatilag az összes szabadban végzett tevékenység, még egy nagy kirándulás is, ezt szolgálja.

Tendenciáink feloldása

Műhorizont képe vízszintes helyzetben
Az éberség olyan, mint a repülőn a műhorizont. Pontosan mutatja a valódi állapotunkat.

Az életünk legfőbb gondjai abból adódnak, hogy sok esetben a személyiségünkkel azonosulunk, mely robotpilótaként alakítja az életünket. Másrészt annyira hozzánk nőtt, hogy annak említése, hogy a személyiség nem valós, totális ellenállást vált ki. Ez az elsődleges forrása a személyiség ellenállásának

 

Annyira meghatároz minket a személyiségünk, hogy azt felülírni rövid idő alatt szinte lehetetlen, másrészt olyan próba-szerencse alapú történet révén alakult ki, hogy a legtöbb ember nem is igazán tudja, mit miért tesz.

Ennek hatásáról Pál Ferenc, a népszerű keresztény pap, egy helyütt így ír:

“Amikor azt mondjuk, hogy béna vagyok, szerencsétlen vagyok, értéktelen vagyok, akkor valójában nem a saját szemünkkel, hanem mások átvett tekintetével ítéljük meg magunkat. Egy olyan embernek a szemével nézünk, aki valamikor nem fedezte föl az értékeset, a szépet bennünk, és nem tudott velünk mit kezdeni. Ez pedig nem rólunk szól, hanem róla.

Ezt a látásmódot megtanultuk, és azóta is ezzel a szemmel nézzük magunkat. Amikor elhangzik egy önmagunkat gyalázó mondat, megkérdezhetjük magunktól: vajon ezek kinek a szavai? Vagy: kinek a szájába adnánk leginkább? Ilyenkor derül ki, hogy eredetileg nem a mi szavaink, de ma már mi ismételgetjük magunknak.”

Tehát valami olyan alakítja a világképünk és ezzel cselekedeteink is, aminek kapcsán nem igazán vagyunk tudatosak. S mégis gondolkodás nélkül, szolgaian követjük mások akár évtizedekkel ezelőtt rólunk alkotott véleményét és képét. Kialakítva egy olyan nem valóságos (hamis) képet magunkról, melyhez igazából semmi közünk sincs.

A személyiségre épített sikerszemlélet

A siker elérésének elméleti (hamis) módja
Aki a sikert és az eredményeket kergeti, az semmit nem tud a tudatos élet erejéről.

A menedzserirodalom legfőbb stratégiáját egy képpel tudom bemutatni. Mindent elmond arról, miért is tekintem ezt hasznavehetetlennek. Gyakorlatilag annak a mintának, a próbálgatásnak az elvét követi, mely a bajaink fő forrását is létrehozta.

Ez nem más, mint a személyiségre alapuló élet gyakorlati bemutatása, ugyan nincs pontosan kibontva, de a legtöbb ember számára ez inkább lesz egy ördögi kör, a szenvedés pokla, mint a valódi sikert meghozó stratégia elvi alapja.

Ha valamiről én le szeretnék beszélni mindenkit, aki eddig a mondatig eljutott ebben a cikkben, akkor ez a megközelítés biztosan az. Ugyanis a sok próbálkozás és kitartás leggyakoribb eredménye nem a siker, hanem egy új gondolattal való újbóli cikluskezdés, ami egy megtépázott önbizalommal fog párosulni.

A személyes tendenciáink elengedése

Ez a pont a valódi önismeret legnehezebb és leginkább próbára tevő pontja. Mindazon viselkedésformáknak végleg búcsút inteni, melyek (már) nem szolgálnak minket. Echart Tolle az ilyen személyiségünket érintő krízisekről az alábbi frappáns szemlélettel gondolkodik:

” Ha panaszkodsz, azzal áldozatot csinálsz magadból. Hagyd ott a szituációt, változtasd meg, vagy fogadd el. Minden más őrültség.”

Ez az a pont, amikor a személyes life-coach munkám során a legtöbb ellenállással kerülök szemben. Sokunk, köztük magam is, gyakran annyira ragaszkodunk a saját mintáinkhoz, mintha édes gyermekeink lennének, s azt érezzük, ha a korábbi mintázataink feladjuk, azzal saját lényünkből adunk fel egy darabot. S az önszabotálás módszere szinte mindenki által ismert, annak összes tünetével és eredményével együtt.

Ez a fajta ragaszkodást semmi mást nem jelent, mint annak nyílt beismerését, hogy a valódi önmagunkat összekevertük a személyiségünkkel. Mert a személyiségünkre terelve a fókuszt a belsőnk sebezhetősége totálisan rejtve marad.

Dan Millman a személyiség egyes elemeinek elengedéséről azt állítja, hogy az eredmény, ami így elnyerhető, sokkal értékesebb a legtöbb ember számára, mint sem gondolnánk:

“Hogyha életed összhangba hozod, akkor minden megváltozik, bár látszólag minden marad a régiben. Szokványos életet élsz; szokványos embernek tűnsz, de a világ mégis végtelenül édesebbé, intenzívebbé, szebbé, mulatságosabbá és békésebbé válik.”

A belső összhangunk megteremtése úgy érhető el a legtartósabban, ha fokozatosan elengedjük az összes olyan mintát, mely ezidáig folyton felkavarta vagy gúzsba kötötte az életünket.

A személyiség jelenlétének felismerése

A személyiségünk felismerése semmi mást nem jelent, mint annak megértését és megtapasztalását, hogy szinte minden rezdülésünkben jelen van:

Gyakorlatilag az egész világunkban. A személyiség olyan mértékben behálózza a létezésünk, hogy nincs egyetlen pont sem, mely mentes lenne a hatásától.

Nagy Testvéred figyel téged
A hangja rád szól a falakból
Mindenütt ott van érzed
Mégsem látható sehol…

Bonanza Banzai: 1984

De van egy jó hír. Ezt a mindent átható hatást meg tudjuk figyelni, s ha nem is elsőre, de egy kis gyakorlattal ez bárkinek elérhető. Nem csak a személyiségünk van mindenben jelen, hanem az a képességünk is, hogy megfigyeljük magunkat. S semmi mást nem kell tennünk, mint ezt a “Nagy Testvért” kifárasztani.

Amikor felmerül bennünk egy igény vagy gondolat a cselekvésre, a korábbi mintáinkat felülírva, elkezdhetünk önálló döntéseket hozni, s reálisabban látni a döntéseink eredményét. Persze nem egyből, s nem teljesen. De lesz egy iránya a folyamatnak, mely idővel sokkal több szabadságot fog eredményezni a döntéseinkben és cselekedeteinkben.

Ennek a szabad döntési állapotnak az egyik legnagyobb támasza, ha nem futunk a gondolataink és érzéseink után, hanem csak hagyjuk, hogy az érzések és gondolatok elmúljanak. Mint amikor egy tolvajt üres házba engedünk be. Nincs mit elvigyen, vagy kikutasson. Hisz teljesen hasznavehetetlen számára egy kiüresített lakás. Az érzéseinknek és gondolatainknak sem lesz módja arra, hogy kárt tegyenek, mert nem lesz semmi, amibe belekapaszkodhatnának.

A védekező reakcióink megfigyelése mégis hatalmas erőt ad a kezünkben. Mert folyton-folyvást mutatja az utat, hogy mit érdemes még eltávolítanunk a saját szabadságunk útjából. Olyan lesz, mint a valódi jóslat, mely, egy igazi vezetőhöz hasonlóan, folyamatosan ellát tanácsokkal és inspirációval önmagunk felfedezésének az útján.

“Aki téged hallott, az többé már nem hall meg mást!
Aki téged ismer, az benned látja a folytatást!
Aki a jóslatból ért, az tudja, hogy a végtelen mit rejt!
Aki nem fogad el téged, az mindent elfelejt!”

Bonanza Banzai: Jóslat

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.