A szeretet megélése

A szeretet, az önmagunk elfogadásának választása többet adhat az ember mindennapjaihoz, mint bármilyen tanfolyam vagy könyv…

Az életünk egyik legnagyobb átformálója

A szeretet nem mennyiségi kérdés. Vagy szeretsz, vagy nem. A kép forrása: Unicafe
A szeretet nem mennyiségi kérdés. Vagy szeretsz, vagy nem. A kép forrása: Unicafe

A filozófia talán egyik legtöbbet boncolt és elemzett kérdése a szeretet és a boldogság kérdésköre. Erről beszélt szinte az összes nagy vallásalapító, a filozófusok zöme, s ez az a témakőr, mely a legtöbb munkát adja a mentális segítőknek, a pszichológusoknak és a vallási vezetőknek is.

Én nem szeretnék mélyenszántó és mindenféle fogalmakkal operáló értekezést írni a szeretetről, hiszen ilyesmihez én nem értek, másrészt nem is érdekel, harmadrészt ezt sokan megtették már én előttem, s semmi érdemi haszna nem volt. A Wikipédia szerintem egyik leghosszabb posztja a szeretetről szól, ami szerintem minden ilyen igényt kielégít. Inkább egy gyakorlatias megközelítést szeretnék bemutatni, amivel szeretném ezt az egész témakör egy “újszerű” megvilágításba helyezni.

A szeretet definíciója

A szeretet számomra ugyanolyan praktikus része az életnek, mint az evés, az öltözködés vagy a ruházkodás. Sokféle szeretet-megközelítést ismertem meg az évek során, de azt gondolom, hogy mindegyiknek van egy alapvető közös pontja.

Számomra a szeretet nem érzés és nem is egy mentális állapot. Hanem egy olyan cselekedet, egy olyan mozgatóerő, mely a valósággal összeköt. Magát az elfogadást, a megértést nevezem én szeretetnek. Annak a befogadását, ahogy a jelenségek vannak, függetlenül attól, milyenek.

Az elfogadás alapvetően egy döntés kérdése. Harcolhatok a valóság ellen, letagadhatom vagy akár figyelmen kívül is hagyhatom, felhasználva az összes értelmetlen stratégiát, de ezen reakcióktól függetlenül, a jelenségek nem fognak érdemben változni. Az emberek és helyzetek olyanok maradnak, amilyenek.

A szeretet varázslata

Ha megértem az elfogadás jelentőségét, akkor hatalmas bölcsesség forrásához tudok hozzáférni. A világot elfogadni annak ami, s olyannak amilyen, olyan döntés, mely búsásan megtérül. Elindul ezen választás hatására egy izgalmas átalakulás.

Elkezdünk más módon viselkedni és más módon tevékenykedni. Minőségileg máshogy tekintünk majd a kihívásainkra, amelynek a cselekedeteink és eredményeink lesznek a legfőbb bizonyítékai.

Az életünk elfogadásának hatása olyan, mint a napalm az áthatolhatatlan dzsungelben. Minden félelemből és elvárásból épített akadályunk pillanatok alatt semmivé válik. Elindul egy intenzív átrendeződés, aminek hatására rengeteg öröm és boldogság jelenik meg a tudatunkban. A szeretet hatására az életünk jelentőségteljessé és gazdaggá válik, mert felszabadulunk a múltunk terheitől.

Az elfogadó szeretet biztonságérzetet ad

Az elfogadó szeretet hatására kialakul az otthonosság érzetünk. A zaklatott létünk őrületétől elszakadva menedékre lelhetünk. Mert a belső zaklatottságunk alapja egy szempillantás alatt köddé válik. Mert az elfogadás képessége nem függ a körülményeinktől. Ahol élünk, ahol alszunk s reggel felkelünk lesz a jövendőnk alapja.

Önmagunk szeretetének támasza: a felelősségvállalás

Mindenki életében el jön az a pont, amikor gondolkodóba esik.
Mindenki életében eljön az a pont, amikor gondolkodóba esik.

Minden változás és tapasztalat alapja az egyén. Bármi, amit az életünkben látni szeretnénk, az egy és csakis egy emberen múlik. Saját magunkon.

Mi vagyunk életünk irányítói. S pont ebből adódóan mindenért, ami velünk történik, felelősséget kell vállalnunk. Nem magukért az eseményekért, mert azok megértése és irányítása szinte lehetetlen feladat, hanem azért, ahogy a minket ért helyzeteket átéljük, s ahogy azokra reagálunk. Néha a reakcióink önkéntelenek, de ettől még a mintáinkat meg tudjuk változtatni, csak idő kérdése.

Annak az érzete és tudása, hogy ami rajtunk múlik, azt megtesszük, felszabadít az önmarcangolás és önhibáztatás poklától. Ezzel megadhatjuk az életünknek azt az erőt, mely az önmagunk szabotálása alól egy pillanat alatt kirántja a talajt.

lelki okok feloldása

Felelősségvállalás nélkül viszont az egész életünk egy hatalmas káosszá fog alakulni. S a boldogság, az öröm és a szabadság csak távoli vágyálom lesz, mindenfajta realitás nélkül.

Amint felelősséget vállalunk életünk történéseiért, és felhagyunk a folyamatos mentegetőzéssel és alkudozással, viharos gyorsasággal elkezdjük azon helyzeteket lezárni az életünkben, melyek az örömteli élet akadályaivá váltak az évek során. Így léphetünk túl az önmegvalósítás láthatatlan gátján.

Hagyjuk abba, ami nem működik

Ennek a folyamatnak van egy fontos eleme: felhagyunk a feltételes szeretet hajszolásával, a másokhoz való méricskéléssel. Aki mindig meg akar felelni mások elvárásainak, az lemond arról a lehetőségről, hogy önmaga lehessen.

Az egyetlen személy, akinél jobbnak kell lennünk, az a tegnapi önmagunk. Ez nem mindig kellemes, de szükséges pontja annak, hogy igazán önmagunk lehessünk.

Fedezzük fel önmagunkat!

Aki képes ilyen módon szereti önmagát (azaz elfogadja magát annak aki, s olyannak amilyen), az ráláthat önmaga gyengeségeire is. A fájdalmas és szenvedéssel teli helyzeteket feloldva pedig határtalan öröm jelenik meg az életünkben.

Az önmagunk elfogadásából olyan érzékenység és belső erő (!!!) származik, amivel a legféltettebb titkainkra is rá tudunk nézni. Szépen lassan szembenézünk velük, s elengedjük azokat, hogy többé ne mérgezzék az életünket. Van egy igen kedves érzés, ami ilyenkor feljön bennem:

“Nini, már megint magamat szívatom egy olyan dolog miatt, amin már nem tudok változtatni…” 

Ekkor átmegyek egy kotorékkutya lelkiállapotába, s addig nem engedem el a történetet, amíg meg nem lelem -néha barátok révén-, hogy

 

“Mi az a hülyeség, amit arra használok, hogy bujtassam önmagam elől az örömöt és a boldogságot?” 

Igen komolyan szoktam mulatni önmagamon, mert ezernyi módját ismerem annak, hogyan szívassam magam. Mai napig rendszeresen rádöbbenek, hányféleképpen tudom magam nem középiskolás fokon szívatni. Mostanában már csak nevetek, amikor felfedezem azt, milyen új módszert találok meg arra, hogy lóvá tegyem saját magamat.

A szeretet ereje

Az önmagunk szeretete nem egy öncélú időpocsékolás. Aki szereti (elfogadja) önmagát, az a szabadságának, a boldogságának és a örömének az alapjait teszi le. Engedjük meg magunknak azt a luxust, hogy szánunk magunkra is időt. Elengedve a világ őrületét simán lehetünk békében akkor is, amikor körülöttünk mindenki zaklatott és ideges.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.