Az ego hatása

fellobbanó gyufafej
Az érzelmek úgy hatnak, mint szikra a gyufafejre. Fellobban, szinte megállíthatatlanul.

Az ego, az énkép, a személyiség olyan mértékben meghatározza az életünket, hogy közvetlenül nem is igazán tudjuk felmérni, mennyire meghatározza a léte az életünket.

Amíg nem jutunk el arra a pontra, hogy a személyiségünket megkérdőjelezzük, illetve az annak állandóságába vetett hitünket, addig érdemes az életünk egy tényezőjeként kezelnünk.

Az ego egy reflexszerv, melynek a legfőbb feladata a minket ért bántó hatások kivédése, semlegesítése. A mindennapok során ezzel nem is szokott baj lenni, ebből alakul ki az emberek sokszínűsége épp úgy, mint az összes konfliktus is…

Ha egy helyzettel az ego nem tud mit kezdeni, mert egy hatás túl mélyen érint minket, akkor lesz az életünk krízisben. A krízis állapotában az addig megszokott módon nem tudjuk kezelni a folyamatosan felmerülő kihívásokat, s ettől beindulnak a vészreakciók. Harc, pánik, menekülés.

Az egoizmus 4 forrása

Az ego nem a semmiből lesz, nem jön velünk a születésünkkor. Az alapjai már megvannak, mert a 3 hónapos baba már érzékeli a körülötte zajló történéseket, de a kialakult személyiség a kisgyerekkor végén már jelen van.

A külvilágot megfigyelve 4 alapvető viszonyulási mód van, ahogy egy történés hozzám kapcsolódik.

Ennek a négy megközelítésnek van egy közös pontja, mégpedig a megfigyelési pont. Az egó sok mindent lát kívül, de önmagát szinte egyáltalán nem látja. Ezért nem tud az egó boldog lenni, mert nem látja azon hibáit sem, ami a legtöbb kihívást okozza az életünkben.

Az önismeret az, aminek révén a védekezési módjainkra ráláthatunk, s képesek lehetünk idővel az egyoldalú látásmódunk alapjaitól is megszabadulni, mely a siker és a boldogság egyik fontos összetevője.

Ítélkezés az életünk

fiatal lány csadorban a Boszporusz partján
A legtöbbünk annak a keretnek a mentén él, amit a szüleitől kapott örökül.

Az ego a folyamatos védekezés részeként folyamatosan ítéleteket alkot. Mindenről és mindenkiről. Ez még az őskorból ránk maradt képesség, aminek a túlélésben elsőrendű szerepe van.

Az ítélkezés ott válik nehézkessé, amikor csoportok elvárásaihoz kell igazodnunk, amivel az egyediség és a kreativitásunk megélése jelentősen megnehezül. Történnek ugyan próbálkozások arra nézve, hogy átformálják ezen a téren (is) az emberek gondolkozását, de az esetlen próbálkozások inkább ártanak ezen a területen, mint használnak.

A társadalmi elvárásoknak sokan alkatilag nem tudnak megfelelni. Egy roma sosem lesz fehér magyar, egy meleg srác sosem fog szexuálisan közeledni a nőkhöz. Ezért ők eddig is folyamatosan céltáblájuk voltak a nehézségeikkel szembenézni nem tudó embereknek. Az elkeseredetten menekülő, az életben maradásért küzdő közel-keleti muszlimnak még ennél is rosszabbak a kilátásai.

Élet az ítélkezésen túl

Az emberléptékű élet, a humanista felfogás, amiről kétezer éve Jézus is tanított, ma is sokak számára érthetetlen elképzelés. Sokan egy olyan elképzelésként kezelik, mely a közeli barátokra alkalmazható, míg másokra nem. Addig, amíg a saját bőrén meg nem tapasztalja valaki ennek a szemléletnek a következményeit..

A szemet szemért, fogat fogért elv egy vetülete ez, mely az Ószövetség kőkemény (szívű) világát idézi. Amikor megindul a megbékélés a szívünkben, akkor indul el igazából az a nagyon hosszú gyógyulási folyamat, amire mindenki vágyik.

 

Az ego háborúi

 Ha egy fanatikus egyszer valamit eldönt, akkor azt csinálja. Nem törődik utána a nyilvánvaló tényekkel sem.
Ha egy fanatikus egyszer valamit eldönt, akkor azt csinálja. Nem törődik utána a nyilvánvaló tényekkel sem.

Nem akarok senkit egy rózsaszín álomba ringatni. Az ego tombolása folyamatosan jelen van az életünkben. Ezért szükségünk van az ego mentális védekező reakcióira. Ez nem megkerülhető. Csak nem mindegy, mennyi teret adunk a védekezésnek, s mennyire azonosulunk azzal a képpel, amit az egó jelent.

konfliktusok alapja általában nem racionális. Az igazi nagy konfliktusok, melyek megkeserítik az életünket, zömmel érzelmi alapon jönnek létre. Pont azért olyan elszánt és hajthatatlan általában mind a két fél.

Amikor már semennyire nem vagyunk senkire, még magunkra sem tekintettel, a rendszer beint, és behúzza a kéziféket. Van az a pont, ahol már az ego őrülete sem ment meg minket a valódi állapotunkkal való szembesüléstől, s megbetegszünk. Ez az ego működésének mellékterméke. Amikor a betegségeink lelki okait kutatjuk, akkor pont az ego nagyon durva hibáira láthatunk rá.

De én nem várnám meg, míg kimegy alólam a talaj…

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.