Az Úr imája (Miatyánk)

Az ima minden vallásos élet alapja. Aki csak mondogatja a szöveget, s nem érti mindazt, miként kapcsolódik a szöveg az életéhez, az elvesztegeti ebben az imában rejlő erőt és lehetőségeket.

Jézus mindig igyekezett egyszerűen, a lényeget kiemelve bemutatni mindazt, amit a boldog és örömteli életről gondolt és érzett. Soha nem akart bonyolult elméleti levezetésekkel terhelni senkit, mint mondjuk az ind filozófia megannyi tudósa.

Éppen ezt az egyszerűséget követi az Istennel való kapcsolat kialakításában. Az ima minden vallási tevékenység alapja, amit Jézus nem bonyolít. Ad pár lényegi mondatot, ami a belső állapotunk megőrzését támogatja, s semmi mást nem javasol.

A Teremtővel való kapcsolat elsődleges

“Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a neved” Mt 6.9

Az első pont Istenhez való viszonyunk rendezése. Fontos, hogy tiszteljük és értékeljük azt a kapcsolatot, ami minket a Teremtőhöz, a belső forrásunkhoz fűz. A megélt Istennel való kapcsolat sokkal többet jelenthet, mint az a fajta térítő, templomba járó egomutogatás, mely oly sok közösségi emberre jellemző.

Rengeteget csináltam magam is, és nagyon elborzadok ma már, ha ilyet látok. Mert megöli a lelket és a valódi kapcsolódás lehetőségét. Épp ezért én manapság egy dologra figyelek. Hogy jelen legyek, s kapcsolódjak a többi emberhez.

“jöjjön el az országod, legyen meg az akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is” Mt 6.10

Fogadjuk el, hogy a Teremtőnek (Nevezhetjük Istennek, a szeretet forrásának vagy bármi másnak, ami ezzel egyenértékű, akár még Krishnának vagy Buddhának is) egyedi célja van velünk. Mindenkinek mást jelent a boldogság, más módon lehet teljes az élete, más az az élettér, amivel teljes lehet az élete.

Az én életem tuti egy rémület lehet másnak, de mivel az enyém, aminek a kialakításáért én küzdöttem meg évekig, számomra élhető, s engem támogató. Amikor sokan a szinkretizmus tanait vallva sokan azt mondják, hogy “Minden út Rómába vezet”, akkor pont az emberi élet sokszínűségéről felejtkeznek el.

A szinkretizmus egy hindu szemlélet, ami az ind filozófia sokszínű, részben vagy néha teljesen ellentmondó irányzatainak együttélését biztosította.

  • Egy krisnás hisz a lélekben, számára Isten egy személy.
  • Egy buddhista számára a személyiség nem valós létező, maximum egy maszk.

Ez a két felfogás nem vezethet el ugyanoda, hiszen az olaj és a víz sem keveredik érdemben. Ha valaki hisz a lélekben, s közben Buddhát idézi, akkor a lélekkel élés útján halad. S annak igazolására használja Buddha szavait. Csak épp nem érti azt, amiről Buddha tanított.

A jólétünk is Istentől függ

“Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma” Mt 6.11

Nyíljunk meg a minket támogató helyzeteknek, s engedjük el az aggódást. Az érzelmi szabadság kapcsán erről még beszél később a hegyi beszédben, de ez annyira fontos pont, hogy az imából ez nem maradhat ki.

Figyelj!

Az önismeret belső útja egy sok elemből álló folyamat.

Ismerd meg az önismereti belső munka elemeit lépésről lépésre, egy ingyenes e-mail tanfolyam keretében!

A múlt elmúlt, a jövő pedig folyton változik, s pont ezért bizonytalan. A jelen az, mely mindent meghatároz. Hatalmas erő van abban, ha hagyjuk magunkat vezetni, ha képesek vagyunk elfogadni mindazt, amivel az élet megajándékoz minket, miközben a jelen pillanatában élünk.

Az Istenre hagyatkozott élet pont erről szól. Elfogadjuk mindazt, ami jön, s elengedjük mindazt, ami megy. S tudatosítjuk azt, hogy ami éppen van, az a lehető legjobb számunkra.

A múlt elengedése

“bocsásd meg a vétkeinket, amint mi is megbocsátottunk az ellenünk vétkezőknek.” Mt 6.12

Ahhoz, hogy a önmagunkkal való kapcsolatot megélhessük, le kell vetkőznünk az összes olyan szokásunk és védekezési módunk, mely elválaszt másoktól. Ezek tünete az önostorozás, a neheztelés és az ítélkezés.

Mindenkinek vannak hibái. Mindenkinek van olyan terület az életében, amivel küzd. Van akinek sok ilyen van. Nem érdemes az ő bajukat egy rakás kellemetlen helyzettel még jobban megnehezíteni. Közvetlen az ima szövege után magyarázatként Jézus ezt mondja:

“Ha megbocsátjátok az embereknek, amit vétettek ellenetek, mennyei Atyátok is megbocsát nektek. De ha nem bocsáttok meg az embereknek, Atyátok sem bocsátja meg bűneiteket.” Mt 6.14-15

A belső béke csak tőlünk függ. S a körülményeknek ehhez semmi köze. A kutya ugat, s a karaván halad. Az élet pedig olyan, amilyennek mi formáljuk. Vannak persze hatások, amik terelhetik az életünk, de ez is annak a művészetét segíti, hogy a saját életünket éljük. Persze nem kevés munkával.

A szenvedés elkerülése ima által

“És ne vígy minket kísértésbe, hanem szabadíts meg a gonosztól.” Mt 6. 13

Amikor nehéz időszakot élünk át, ne öntsük azt mások nyakába. Mindenkinek elég a maga baja. Aki lelki szemetesládákat keres az élete könnyebbé tételéhez, s közben nem ad viszonzásul semmit, az kihasznál másokat. Mások kihasználása egyenes út a magányhoz, az elutasítottsághoz, a kiüresedett és sivár élethez.

Természetes, hogy időnként vannak nehézségeink. Ennek is teret ad Jézus, hogy ezen terheket elengedjük. De ez az ima végére kerül, mert az Istennel rendezett kapcsolat eredményezheti a nehézségek csökkenését. Minden szenvedő ember meg akart szabadulni a szenvedéstől, de többnyire nem vagy csak nagyon nehezen hajlandók megfizetni annak az árát.

Nekem a sebész példája jut mindig eszembe. Fájdalmat okoz, hogy a nagy fájdalom okához hozzáférjen, rendszerint fájdalom árán hozza helyre azt, ami elromlott. Hogy a fájdalom okát megszüntesse, s többé ne legyen jelen a fájdalom.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.