A békés harcos útja

A békés harcos útja, pontosabban annak története egy önismeretei térkép. Megmutatja az összes olyan lényegi pontot, amiről a legtöbb ember simán megfeledkezik.

Egy békés harcos egyik legfőbb fegyvere a kitartás, amivel minden kihíváson túllép.
Egy békés harcos egyik legfőbb fegyvere a kitartás, amivel minden kihíváson túllép.

Dan Millman, amikor megírta főiskolai kihívásainak a történetét, azzal többet adott a világnak, mint bármi mással. A békés harcos útja egy olyan könyv, mely az önismeret sarokpontjait mutatja meg.

Az ön ismeret:

  • Egy harc, mely a félelmeinkkel vívunk
  • Békés, mert másokhoz nem sok köze van
  • Út, melynek sosincs vége

Szok(ratész) tanításaiból párat kiemeltem, s megmutatom azt, hogyan lehet azt használni, mindenféle pátosz, ködösítés és mellébeszélés nélkül.

Felejtsük el a megértésre való törekvést

Csak az számít, amit teszel!
Csak az számít, amit teszel!

Ebben a kérdésben Szokratész hajthatatlan. Mutatja az utat, adja a következő lépést, de a magyarázatokra, az intellektuális megértésre nem helyez túl nagy hangsúlyt:

Mindig mindent érteni akarsz. Többet gondolsz, mint tudsz.

A megközelítésének van egy oka, s ezt nem rejti véka alá. Minden amit eddig megértettünk a világból, az ezer szálon kapcsolódik ahhoz, amit teszünk. Ha képes vagyunk a cselekedeteinket átformálni, az a megértésünk változását is egyértelműen visszaigazolja.

A tudás nem ugyan az, mint a bölcsesség.
A bölcsesség maga a cselekvés.

Ez teljesen hasonló, mint amiről már volt szó a cselekvés ereje kapcsán. Az összes cselekedetünk arról árulkodik, amit megértettünk a világból. Lehetünk bárkik, az egész lényünkről ezerrel fog árulkodni, hogy mit teszünk. Minden más csak mellébeszélés.

Leélheted az egész életed anélkül, hogy felébrednél.
El kellene kezdened jobb kérdéseket feltenni.

A nem megfelelő kérdések feltevés abból adódik, hogy csak úgy dől ránk az okosság. Az egész világ ossza nekünk az észt, meg persze mi is másoknak. Mert bizonytalanok vagyunk, s a hamis biztonságérzetet abból nyerjük időről időre, hogy mások véleményéhez igazodunk (ezért hatnak ránk annyira az ítélkezés is):

Mindenki megmondja neked, mit csinálj, mi a jó neked…
Nem akarják, hogy te találd meg a válaszokat…
Azt akarják, hogy hidd el az övéiket.

Ne a külvilágból merítsd a tudásodat, hanem saját magadból.

 

Saját “válaszaink” meglelése

Kérdőjel
Az élet nagy kérdéseire mindenkinek a saját válaszait kell meglelnie.

Ez talán az önismeret legnehezebb pontja. Semmi sem biztos, semmi sem igaz és semmi sem olyan, mint amilyennek látszik vagy láttatni akarják.

A saját válaszainkhoz magunkba kell néznünk, de van egy aprócska bökkenő:

Az emberek rettegnek attól, ami bennük van.
Pedig csak magukban találják meg azt, amire szűkségük van.
Azért tőr rájuk a félelem, amikor magukba néznek, mert hirtelen mindent annyira üressé válik.

Amikor magunkba nézünk, akkor azok a dolgok, amit magunkkal kapcsolatban hittünk és gondoltunk, egy szempillantás alatt szerte foszlanak.

Az ember nem az, amit gondol magáról, csak azt hiszi.
Ami sok keserűség forrása.

Annyira valós és maradandó a magunkról alkotott kép, mint homokvár a tengerparton. Az első dagály elviszi, mintha sosem lett volna ott.

Az elme megzabolázása

Van, hogy mindent fekete keretben látunk, s elveszítjük a hitet és a reményt.
Van, hogy mindent egy fekete keretben látunk, s elveszítjük a hitet és a reményt.

Az összes bajunk abból adódik, hogy a gondolatainkat valóságosnak véljük. Felejtsük el:

lelki okok feloldása

Az elme csak egy reflexszerv… Mindenre reagál.
Több millió kósza gondolattal tölti tele a fejünket naponta.
Ezek pont annyit mondanak el rólunk, mint egy szeplő az orrunk hegyén.

Szokratész stílusa sok minden, csak nem kíméletes. Simán szembesít minket a legfájdalmasabb pontunkkal. Ezer dologgal foglalatoskodunk, ahelyett, hogy a saját életünket elrendeznénk.

Ahhoz, hogy a gondolkodás szokását, pontosabban annak hatását megzabolázzuk, nagyon oda kell figyelni a részletekre. Aki csaló, tapasztalatlan emberek tanácsai után fut, az nagyon gyorsan szembe találhatja magát a valósággal (én is így jártam a félperces mindfulness gyakorlattal. Persze csak akkor, ha nem körítünk mellé elméleteket (magyarázatokat), s nem követjük a 8 ártó gondolati sémát.

Maga a meditáció lényege is csak ennyi:

Csak megszabadulsz attól a sok hülyeségtől, ami a fejedben van.
Ami azt mondja, hogy nem vagy elég jó!

Viszont ez nem spártai önsanyargatás, igazán örömteli cél, amit el szeretnénk valójában élni:

Ha majd igazán a jelenben fogsz élni, meglepődve fogod tapasztalni, mire vagy képes, és hogy mi minden sikerül.

Érzéseink átformálása

Nem csak a gondolatok, az érzések is tréfát űznek velünk. Szókratész megfogalmazása tán még az előzőeknél is keményebb, totál leéget bennünket:

Az érzelmek kínosak, főleg ha hagyod, hogy azok irányítsanak.
Csak úgy jönnek és mennek.
A harag, a gyűlölet, az erőszak… mind csak félelem.

Nem tudom, hogy ki hogy érzi magát ettől az embertől, de az ilyen barátom már tuti nem lenne a barátom. Mert nem azt az édes és kedves maszlagot tolja, ami jól esik az egomnak. Hanem állandóan beszól.

Ha nem egy filmben látnám ezeket, akkor én tuti kizárnám ezt az embert az életemből, aki a békés harcos útjáról hadobál. De nem áll meg ennél a pontnál:

Az ilyen emberre mondom én, hogy a pokolba vele. Az ilyen ember nem a barátom, aki boldogságot hoz az életembe. S még is ő az, aki az igazat mondja. S nem csak azt, amit igazából a legtöbb ember hallani akar.

A békés harcos valódi célja

Szókratész, pontosabban a békés harcos útjának semmi más célja nincs, mint lehántani mindazt rólunk, amik nem mi vagyunk. Ennek a felfedező útnak ez egyik legfontosabb eszköze a taoista tanításokból jól ismert vu vei, a nem cselekvő cselekvés követése.

A káosz igazából nem kaotikus, hanem teljesen rendezett.
Minden okkal történik. Ez minden. Rajtad áll, hogy megtaláld az okokat.

Pontosabban rálelj arra a forrásra, ami minden egyes ember igazi boldogságát megadhatja. Ezért kell elengedni a gondolatokat és az érzéseket, amik elfedik a valóságot. Mármint nem az igazságot, hanem a jelen pillanat örömét:

Nincs olyan, hogy semmi sem történik, nincsenek átlagos pillanatok.
Általában nem értékeljük azt, amink van, csak habzsoljuk az életet.

Az első pont, amit ennek kapcsán megtanít Szókratész, hogy lassabban, egyszerűbben. Nem a cél a cél, nem a teli gyomor, a csillogó medál a lényeg, hanem az út, ami odáig elvisz.

Lassabban egyél, hogy az ízeket is érezd!

Nem a teli has a cél, az csak melléktermék. Az evés sokkal fontosabb összetevője a minőségi étkezés, mind tartalomban, mint élvezetben.

De a békés harcos 3 alapelve nélkül az egész történet csupán egy újabb hollywoodi mese lenne, minden valós tartalom nélkül..

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.