A coaching munka

A coaching munka egy közös útkeresést jelent. A munka keretei 8 pontban összefoglalhatók, melyet sosem szabad figyelmen kívül hagyni.

Aki nem tudja, merre tart, annak mindig rossz felől fúj a szél
Aki nem tudja, merre tart, annak mindig rossz felől fúj a szél

Amikor valakivel elkezdek dolgozni, s nem csak egy egyszeri konzultációt tartok, annak van pár alapszabálya.

Igazából a közös munka elkezdése részemről és a másik oldalról is komoly elköteleződést jelent, amit nem lehet fél vállról venni. Határozott motivációt szoktam mindenkinél keresni, és azt a döntést, hogy a nehézségek ellenére is hajlandó kitartani az elhatározása mellett. A kitartás megléte az, mely a magába vetett hitét, a megfelelő önértékelés alapjait képes megteremteni és fejleszteni.

Leírom pár pontban annak a folyamatnak a kereteit és tájékozódási pontjait, amit én a munkám során alkalmazni szoktam, hogy senki ne érezze azt, hogy olyasmire vállalkozik, amit nem tudott előre:

A coaching alapvető keretei

A minőségi coaching feladata a világra nyitott állapotunk visszaállítása, hogy a kihívásainkkal szembenézhessünk
  1. A közös munka megköveteli a személyes találkozásokat. A találkozókon beszéljük meg a feladatokat és útirányokat, s ha esetleg valami extra kihívás van, lehet telefonon vagy levélben 5 perc konzultációt, vagy extra időpontot kérni.
  2. Mindenki szabadon választ, hogy egy feladatot bevállal-e, vagy sem. De aki elkezd egy feladatot, azt végig is kell csinálnia. Nem szoktam olyat kérni, mely bárki testi épségét veszélyezteti vagy értékrendjével teljesen ellentétes.
  3. Ha valaki nem vállal el egy feladatot, és azt érzem, nem szabad kisebb feladatot sem adnom, mert az indokolatlan lenne, annak számára a közös munka véget ér, illetve pontosan onnan indulhat újra, ahol abbahagyta.
  4. A feladatokhoz nem adok közvetlen instrukciókat, mert a fő cél, hogy mindenki maga lelje meg azt a módot, ahogy ő rálel a megoldásra. Tudom, hogy kegyetlennek hathat, de magam is ezt az utat járom.
  5. Semmilyen információt nem tartok vissza, amivel támogatni tudom a haladást.
  6. Mivel ez a munka egy közös felfedező tevékenység, nem tudom előre megmondani, mi lesz a végeredmény.
  7. A közös munka tartalmáról nem beszélek senkinek sem felismerhetően.
  8. Mindig kialakítok egyedi szabályokat is, mert minden ember egyedi és megismételhetetlen.

Akiknek nem tudok segíteni

Van, akinek nem lehet adni, mert nem hajlandó nyitni a világra.

Nem szoktam az emberi csacsogásnak parttalan teret engedni, már csak azért sem, mert nem vagyok abban jó. Akinek arra van szüksége, hogy meghallgassák, az keressen egy társalkodónőt, menjen egy pszichológushoz, vagy traktálja a barátait (amíg képesek azok azt elviselni).

Másrészt nem gondolom azt, hogy az én feladatom lenne mások életének a megoldása. Ez nem is lehetséges, hisz mindenkinek a saját életét kell megoldania, én maximum útjelzőtáblaként szolgálhatok egy ember egyéni útján. Nem láthatok bele teljesen mások életébe, és nem is akarok gardedámként mások sarkában loholni. Nekem is van életem, amit szeretnék szabadon megélni, elegendő teret és időt megadva önmagamnak is az életemben.

Az ilyen helyzetek kapcsán az egyik pszichológus ismerősöm azt mondta, hogy nagyon érdekeli a másik ember problémája, szívesen meg is hallgatja: 10.000 forint lesz óránként. Én ugyan nem vagyok ennyire kategorikus, de “a hallgass meg, mert én szerencsétlen vagyok” jellegű játszmákban igyekszem nem részt venni. Volt ilyenben részem, és nem kívánom senkinek.

Elnézést kérek azoktól, akit ez a hozzáállás bánt, de a személyes segítésnek sok formája van. A meddő figyelem osztogatásban én nem tudok, és nem is akarok felesleges energiát beleölni (egyébként sem értek hozzá), mert túl sok értelmét nem látom.

Az általam végzett munka maximális erőbedobást kíván mind a két fél részről. Nem tudok 100 emberrel ilyen módon együtt működni, egyszerűen ennek szellemi, időbeli és energetikai korlátai vannak, és nekem is van magánéletem. Nem akarok a beteg emberek rabszolgája lenni, azokat akarom támogatni, akik készek arra, hogy változzanak, vagy legalább ehhez képesek elfogadni a támogatást.

A coaching közös útkeresést jelent

Egy tábla többet ér, mint a legpontosabb térkép, ha nem tudjuk, hol vagyunk
Egy tábla többet ér, mint a legpontosabb térkép, ha nem tudjuk, hol vagyunk

Egyéni munka az, amiben én jó vagyok. Ez alapvetően alkat kérdése. Sokan remek előadók, jól tudnak nagyobb csoportokkal is dolgozni , s többük kurzusára magam is szívesen elmentem, akár ismétlőként is. Viszont én mindig egy emberrel dolgozom, mert én az egyénre szabott munkát érzem testhezállóbbnak. Az ok egyszerű, a belső munka zömmel akkor a leghatékonyabb, ha rejtve marad a környezet elől.

Az élet útvesztőiben való eligazodás azonban nem olyan egyszerű, mint amilyennek egy labirintus felülnézeti képéből következne. A munkám során ezért az első dolgom mindig az, hogy megleljem azt, ami a velem együtt dolgozónak érték. Mert én a megoldást keresem, és nem a termékem akarom eladni megoldásként.

Leggyakoribb coaching témáim:

  • Egy életszakasz lezárása és egy új elkezdése
  • Átalakítani a jelen helyzetet, jelentőségteljesebbé tenni a mindennapokat
  • Mindenkinek van egy dédelgetett álma, amiért hajlandó változni
  • A belső egyensúly helyreállítása, a hiányállapotok betöltése
  • Az egészség visszaszerzése testi, fizikai és szellemi szinten
  • Munkahelyi, párkapcsolati, szülő-gyerek kapcsolatban megjelenő kihívások
  • Tanulási és kamaszkori kihívások
  • Munkahely és egzisztenciális kihívások
  • Életkori válságok, kifulladás, az életünk átértékelése

Aki rászánja magát, és tényleg elkezd valamit kezdeni az életével, az rendszerint a fenti (eléggé hiányos) listából jó pár dolgot meg szeretne oldani.

Az első coaching házi feladat

Ahhoz, hogy én is tisztábban lássak, három egyszerű kérésem szokott lenni az első lépésben:

 

  1. Először is azt kérem mindenkitől, hogy írja le az életét, s emelje ki belőle azon pontokat, amiket ő személy szerint alapvetőnek érez. Gyakorlatilag egy kibővített életrajzot szoktam kérni.
  2. Aztán kérek egy listát arról, amivel szeretne dolgozni. Nem szoktam túlságosan ítélkezni ezek felett, mert mindenki a maga életéért vállal felelősséget.
  3. A harmadik kérésem is egy lista, ami arról szól, hogy mi az, amivel manapság küzd, milyen olyan problémák vannak, amik mostanában extra erőfeszítést igényelnek, amik felesleges időt vesznek el az életéből.

Sokan az első konzultációra már hozzák magukkal ezt a listát, s volt, aki elküldte már előre. Aki vállalja velem a közös munkát, s az első alkalomra ezt nem hozza el, annak az az első házija, hogy a weblapon találja meg az első házi feladatot, s csinálja meg 🙂 .

Egyébként a közös munka során ilyen és ehhez hasonló feladatok révén szoktam előrehaladni, mindenkinek személyre szabottan. Volt, aki a fenti listát egy óráig kereste a honlapon, pedig szerintem igazán nincs eldugva, s van kereső funkció is az oldalon.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.