Egészséges táplálkozás

Az egészséges táplálkozás egy sok összetevős játék, melyet átlátni nem egyszerű. Aki csodát ígér, az nem érti az emésztés működését, a …

Az egészség a legnagyobb érték. Minél idősebb valaki, annál inkább látszik, hogy az egészség nem egyértelmű, s azért tenni kell. Mozgással, tudatos (egészséges) táplálkozással valamint a gondolataink és érzéseink rendezésével sokat tehetünk az életünk minőségéért. Ezért az egészség az egyik legnagyobb üzlet a világon.

Ugyan nem közkeletű tudás, de a túlsúly ugyan olyan betegség, mint minden más. Annyira az életünk része, hogy sokszor természetesnek vesszük. Sokan csak esztétikai kérdésként, a fizikai megjelenésük apró hibájaként tekintenek rá, holott olyan alapvető (belső) egyensúlytalanságot jelez, amivel bizony kezdeni kell valamit.

A fogyókúrák zöme teljesen alkalmatlan az egyensúlytalanság megváltoztatására, s pont ezért hatástalanok. Mert csak a testsúlyt helyezik a figyelem középpontjába, s nem a belső homeosztázis felborulását, illetve annak helyreállítását.

A kemikáliák és a méregtelenítés blöffje

Az e-számok ma már úgy hozzá tartoznak az élelmiszereinkhez, mint szennyezés a levegőhöz, amit beszívunk.
Az e-számok ma már úgy hozzá tartoznak az élelmiszereinkhez, mint szennyezés a levegőhöz, amit beszívunk.

Ételeink tele vannak mindenféle kémiai anyaggal. Hiszen kémiai anyagokból épül fel a testünk. Ezen túlmenően az ételízesítők, a tartósítók, a savanyúságot szabályozó anyagok, az ételszínezékek, az antibiotikumok és más kemikália (gyógyszerek, légszennyezők, klóros víz), Ezek már annyira részei  a mindennapjainknak, melyet nem lehet figyelmen kívül hagyni.

Ezen túlmenően ugyan azt, vagy ugyan azt pár típusú ételt esszük szinte minden nap. S nincs meg egy alapvető szemlélete annak, mit érdemes enni, és mit nem.

Ezért hatalmas üzlet a táplálkozás és a fogyókúra. Mert minden étkezésünket érintő hiba súlyos kilókban mérhető terhet jelent az életünkben, amitől mindenki menekülni akar.

A táplálékkiegészítők eredménytelensége

A legtöbb természetes módszerben hívő ember a táplálkozásunk hiányosságainak kiküszöbölésére rengetegféle, gyakran nem igazán olcsó vitaminkészítménnyel próbálja a hiányokat pótolni. Egy valamire való cég (Nutrilite, Forever, Nu Skin, Lenkei Gábor) vitaminkúrája havi szinten tízezrekbe kerül egy embernek.

Ahol vannak négyen-öten egy családban, ott a mai “minimálbér” ára simán elkölthető csak táplálékkiegészítőkre. A helyzet viszont az, hogy ezen szerek zömmel elfedik a bajt, s nem orvosolják.

A méregtelenítés a szervezet normális folyamata, erre való a máj, a vese, a vastagbél és a bőr is. Nincs ugyan minden olyan vegyi sokkra genetikailag felkészítve a szervezetünk, ami ma elérheti a szervezetünket, de képes a szervezetünk minden kihíváshoz alkalmazkodni. Ez biztosítja az egyén fennmaradását.

A mérgek felhalmozásának fő oka

Az alapvető vegyi sokkot nem az élelmiszeripar trükkjei okozzák csupán. Maga az elfogyasztott mennyiség az, ami a szervezetünket kihívás elé állítja.

A jólléti társadalmak egyik legfőbb gondja, hogy tele van elhízott emberrel, ami azért alakulhatott ki, mert annyi élelmiszerünk van, ami háromszor ennyi ember ellátására is bőségesen elegendő lenne.

A rengeteg kemikália felhalmozódása nem csupán azért történik meg, mert az ételeinkben egyre több található meg belőlük. Ezek kiválasztására a szervezetünk képes, csak egyszerűen nincs rá elegendő kapacitása. Mert annyi a feldolgozandó anyag (“táplálék”), amivel szemben a szervezet egyszerűen tehetetlen.

Figyelj!

Az önismeret belső útja egy sok elemből álló folyamat.

Ismerd meg az önismereti belső munka elemeit lépésről lépésre, egy ingyenes e-mail tanfolyam keretében!

Ne együnk, hanem tápláljuk a testünket!

A zöldséges egytálételek a modern táplálkozási igényekhez egyik legjobb választás.
A zöldséges egytálétel az egyik legjobb választás, mely a  modern táplálkozási igényekhez is igazodik.

Az egészséges táplálkozás meghatározása pont annyira nehéz, annyira egyedi tényezők összességének a függvénye, mint annak kitalálása, ki lehet az igazi társunk az életben. Az egészségünket támogató táplálkozási szokás mindenkinél egyedi. De nagy általánosságban elmondható, hogy túl sok és túl kevés is az, amit megeszünk.

Túl sok(k)ról már volt szó, de van még egy fontos szempontja, ami megemlítésre méltó. Amit megeszünk, abban túl sok a zsír, túl sok a szénhidrát és túl sok a fehérje is. Nem egyik vagy másik összetevő, hanem mind a három. S nem csak a mennyiség a gond, hanem arány is. Mindegyik arányát érdemes csökkenteni.

Aki egészséges akar lenni, az egyen fele annyit, mint eddig, s abban is csökkentse a a fehérje, a szénhidrát és zsírok arányát. Ugyanis a bennünk felhalmozódott feszültségeket másképp is le lehet vezetni, nem kell magunkat feltétlen degeszre zabálni (bocs, én is mestere voltam ennek régebben).

S ezek tetejében a táplálkozás során bevitt alapanyagok számát duplázzuk meg. Igen is van létjogosultsága a reform táplálkozásnak, ehetünk kínai ételeket, mediterrán és északi konyha (sokféle tengeri hal) remekei is szerepelhet az étlapunkon. De főleg azt, ami idehaza megterem.

Junk food, a “szar kaja”

Vegyészként azt gondolom, hogy a legtöbb gyorséttermi “étrend” összetételének meghatározása elegendő lenne egy vegyész diploma megírásához. Érdekes volt azzal szembesülnöm, hogy egy egyszerű sajtburger, melynek az élvezeti értéke szerintem a semmi szélén táncol,  több, mint 300 kcal a McDonald’s-ban. Egy nagyobb szendvics energiatartalma pedig simán elérheti a napi energiaszükséglet harmadát-felét.

A fenti tápértékek annak fényében igen elgondolkodtatóak, hogy egy tinédzser akár két-három szendvicset is megeszik sült krumplival és üdítővel, ha betér egy ilyen műintézménybe (éteremnek nevezni azért túlzás lenne).

Amit megeszünk, az a legszegényesebb étek, amit az emberek valaha ehettek. Nem társadalmi presztizsben, hanem a tápanyag összetétele alapján. És ebbe bele értendő a Fornetti, a Pincess és társaiban árult péksütik, a magyar (ujjnyi vastag) pizza, pontosabban kenyérlángos, melyen van valami minimális feltét (mondjuk pont a Fornetti ebben a történetben üdítő kivétel). A tápanyagok sokfélesége szempontjából nem sokkal jobbak, mint a gyorséttermek kínálata. Maximum kevesebb adalékanyag van bennük.

Tápérték és tápanyagok áradata

Szív forma, rengeteg zöldségből
Egy ilyen kép többet elmond a zöldségek fontosságáról, mint az állatvédők s a környezetvédők összes (egyébként teljesen jogos) riogatása.

Ami talán a fentieknél is sokkal fontosabb, a kalóriák: a szénhidrát, a fehérje és a zsírtartalom vizsgálata nagyon fals képet ad az elfogyasztott táplálékainkról. Ezek ugyan alapvető jellemzői az ételeinknek, de a lényegről semmit nem mondanak.

Az elfogyasztott étel tápanyagtartalma – bármennyire paradoxul is hangzik – akár még kevés is lehet, ha nem vagyunk képesek azokat felvenni valamilyen tápanyag hiánya miatt. Egy jó minőségű étrend több százféle tápanyagot tartalmaz, amiből egy egészséges szervezet válogat (“csemegézik”).

Vannak olyan összetevők is, amelyeket alapvetően nem emésztünk meg, s nem is szívódnak fel, s mégis be kell vinni az egészséges bélműködéshez. Ide tartozik a rostokon kívül rengeteg olyan apró összetevő is, mely a bélflóránk egyensúlyához elengedhetetlen, vagy az immunrendszerünk karbantartásához szükséges (ide értve rengeteg fertőzésforrást is).

Egyszer csináltam egy táblázatot, milyen élelmiszereink tápanyagtartalma van összehasonlítva. Nem számadatok áradatáról beszélek, hanem relatív mennyiségekről. 150 élelmiszeri alapanyagot (hús, zöldség, gabona, zsiradékok és tejtermékek) és 34 féle alapvető tápanyagot vettem figyelembe.

Aki nem dietetikus, az nem tud ennyi tényezőt figyelembe venni. Rengeteg nagyszerű cikket lehet belőle írni, de ezeket minden étkezésnél lehetetlen figyelembe venni. Főleg, ha a napi bevitelt is szeretnénk figyelembe bevenni.

Egyéni igények

A táplálkozás következő pontja az egyedi sajátságok figyelembe vétele. Minden ember egyedi, egyedi a genetikánk, és ennek révén a tápanyagszükségletünk is. Habár ezt a nagy egyformaságra való törekvésünkben állandóan elfelejtjük. Mutatok erre egy érzékletes, habár igen sokrétű példát

Évek óta igyekeznek az általános iskolákban bevezetni a reform táplálkozást, amiben rengeteg olyan alapanyag van, amit sem a gyerekek sem a szülők nem ismernek. Hatalmas ellenállással lehet csak ezeket bevezetni, mert az iskola (pontosabban a kormányzat) törekvésében a szülők nem partnerek.

A híresen rossz menzakaja még inkább elfogadhatatlanná vált ennek következtében, főleg hogy a kevés só használata sokak számára ízetlenné tette az ételeket.

Szerintem mindenki tudja, mit jelent a finom főzelék. A neve ellenére ez a borsós-répás étel volt az egyik legutáltabb kaja a menzákon (ma már nem lehet ilyet adni a gyerekeknek, mert rántással készül). Holott sokan szeretik a borsót és a répát is. Nekem sem volt a kedvencem, pedig én sosem voltam válogatós. Talán a rántás és a répa együttese és a főzelék sótlan íze miatt nem volt a kedvencem sosem.

Mégis van egy olyan étel, ami ebben a hatalmas ellenállásban sok gyereknek a kedvence lett. A gabonafasírt, illetve annak egyik összetevője, a burgur sokak kedvence, mert az íze nagyon hasonlít más ételekére. De ettől még sokaknak, köztük nekem is, a nemszeretem csúcsa a burgur. Nem az izével van gondom, a fűszeres-főtt szójagranulátum ízére emlékeztet, amit konkrétan még szeretek is, de a szervezetem nagyon háborúzik ellene.

Amit a táplálkozás kapcsán zavarként ismerünk, azt én produkálom a burgur kapcsán. Émelygek, fáj a hasam két napig, s sok folyadékkal és gázzal kísérten, darabosan távozik. Senkinek nem kívánom az ilyet. Valakinek ezt okozza a kínai kaja, de van, aki a tejtől kap heveny bélgörcsöket.

Az ilyen reakciók lényege ugyan az, mint a mogyoró allergiáé, még ha nem is okoz feltételen torokfojtogató ödémát. Ezen ételeket egyszerűen jobb kihagyni a személyes táplálkozási rendszerünkből. Egészségesek ezek is, csak nem nekünk.

Minőségi ételek

KérdőjelAmit ma a hipermarketekben meg lehet venni, mint élelmiszer-alapanyag, az tele van mindennel. Ez ma már nem hír, nem kérdés, és alapvetően nem is kikerülhető. A “bio” termékek ugyan azt üzenik, hogy ezt meg tudjuk tenni, de ez nekem nagyon nagy kérdőjeleket vet fel.

Az egész világunk tele van szennyezéssel. Ha nem használunk vegyszert a kiskertünkben, akkor majd a szomszéd besegít, benne van a talajban, az esőben, hozza a szél, s ma már mindenütt repülőgépek cikáznak (Magyarország felett megszüntették a légifolyósokat pár éve).

A történet másik fele, hogy a táplálkozásunkban nagyon kevés a nyers étel, a zöldség és a gyümölcs. Mindent feldolgozva, megfőzve, az eredeti nyersanyagokat szinte felismerhetetlenül átalakítva esszük meg.

Nem hiszek a makrobiotikában, mint univerzálisan használható étrendben, s nem is szándékozom egyik táplálkozási rendszert sem  ilyen módon népszerűsíteni, de a nyersen elfogyasztott ételek sokkal több vitamint tartalmaznak, mint a főtt ételek.

Ez egyszerű kémia, ezen nincs mit szépíteni, semmi köze az étkezési hitvitákhoz. A növényeknek rengeteg olyan összetevője van, amire szükségünk van az egészségünk megőrzéséhez. S amit lehet, érdemes nyersen fogyasztani, mert a hőkezelés (sütés, főzés, párolás stb.) a tápanyagok egy részét elbontja. Pont erre való a főzés, például a nagy fehérjetartalmú ételeknél.

Másrészt a növényi táplálékok előállítása sokkal kevesebb erőforrást (munkaidőt, vizet, energiát) igényel, mint az állati eredetűek. Az egyre szűkülő erőforrásaink felhasználása kapcsán előbb-utóbb rá leszünk kényszerülve a étrendünkben a hús arányának jelentő csökkentésére. A környezeti terhelés legnagyobb része három tényezőtől származik, s ezek közül a mezőgazdaság a harmadik. Egyszerűen ennek a változásnak ellenállhatunk, de ez a változás is olyan, mint a monszun: ide fog érni.

Az már csak hab a tortán, hogy egy sokkomponensű étel sokkal laktatóbb és táplálóbb, mint bármi más. És simán tudja kompenzálni azt a hatát, hogy az ételeink egyébként tele vannak mindenféle kémiai méreggel.

Főtt ételek sem megkerülhetőek

A főtt ételekre ugyan úgy szükségünk van, mint a nyers kosztra. Vannak élelmiszerféleségek, amit nem tudunk hőkezelés nélkül elfogyasztani. Ide tartozik a gabona, a fehérjeforrásaink zöme, s a téli (minőségi) zöldségbevitel sem képzelhető el hőkezelés nélkül.

Másrészt nem tudunk annyi folsavat bevinni a szervezetünkbe, ami ahhoz kell, hogy a fehérjéket rendesen megemésszük. Fehérjék nélkül viszont nem tudunk élni: az izmaink elsorvadnak, mentálisan leépülünk, s a szervezetünk kémiai folyamatai is leállnak, mert a szervezetünk nem tudja miből előállítani a fentiek működtetéséhez szükséges enzimeket és más fehérjéket.

A fehérjéket viszont csak pár élelmiszer tartalmazza nagyobb mennyiségben. A nyers hús fogyasztása komoly fertőzési kockázatokat is rejt (ezért fűszerezzük erősen a tatárbifszteket), míg a nyers babfélék (bab, lencse, szója) emésztéséi nehézségei közismertek.

Együnk lassan (slow food)

tehenek fekszenek a fűben
A tehenek többet tudnak a lassú étkezésről, mint bárki más. Ők úgy nevezett kérődző állatok, akik kétszer is alaposan megrágják azt, amit megesznek.

A mai életünk legfőbb jellemzője a rohanás. Így is eszünk, mi nagyon nem támogat bennünket. Az emésztés első lépése maga a rágás, ami a daraboláson kívül a táplálék alapos roncsolását is el kell, hogy végezze. Nekünk nincs zúzánk, mint a csirkének, hogy a bekapott falatok rostjait mechanikailag összetörje.

Másrészt az evés közben a nyálunk a szénhidrátok megemésztését is elkezdi, s ennek a hatásnak a kifejtésére időt kell hagyni. De a sebtében bekapott, nagyobb darabokban lenyelt falatoknál ez az emésztési fázis nem érvényesülhet. A gyomorban ugyanis a nyál enzimjei elbomlanak, nem képesek teljesen elvégezni a feladatukat, okozva rengeteg emésztetlen salakanyagot.

Aki nem rágja meg a falatokat rendesen, az emészthetetlen galacsinokat kerget át a bélrendszerén, s ha szerencséje van, nem fájdalmas módon fog ezektől megszabadulni, hanem rengeteg folyadék kíséretében. Ahhoz, hogy a táplálék megemésztődjön, minden lépésnek meg kell adni az időt. A jól emésztődő táplálék egyenletesen felszívódva megelőzi a kínzó éhséget, melyet az alacsony tápanyagszint és az üres gyomor és az alacsony tápanyagszint okoz.

A nem megfelelő szénhidrát emésztés okozza részben a felborult bélflórát, evvel a hasmenést, puffadást és a candida fertőzés megannyi egyéb tünetét. Hiába “eszünk” mindenféle probiotikus ételeket, ha a könnyen felvehető szénhidrátokon a gombák jobban fejlődnek, mint az összetett szénhidrátok emésztésére specializálódott baktériumok.

Nem akarom a feleslegesen használ antibiotikumok hatását kisebbíteni, de jó tisztába lenni, hogy ennek a történetnek van egy másik oldala is.

Étkezési alternatívák

Az egyik gasztroblogon találtam egy tizennégyféle zöldséget tartalmazó olasz zöldségleves receptet 8 főre. Nem voltam rest, és egy Excel táblával megsaccoltam, hogy durván 1800-2000 kcal a hozzávalók energiatartalma. Ezt nyolccal elosztva 225-250 kcal jön ki, mely szerintem egy laktató leves kapcsán igen jónak mondható, kvázi fogyókúrás kaja.

A távol-keleti étkezés fő jellegzetessége a sokból keveset. Jobban laktat, mint bármi, s elkészíteni sem akkor ördöngösség.
A távol-keleti étkezés fő jellegzetessége a sok féléből keveset. Jobban laktat, mint bármi más, s elkészíteni sem sokkal több munka.

De nem ez a lényegi pont, amiért ezt elővettem. Tizenegyféle zöldség egy vegyi svédasztal jelent. Annyiféle tápanyag található bennük, annyiféle íz, ami mindenféle kívánalomnak megfelel. Csak ezen élni nem túl jó, mert csak 2 gramm rostot tartalmaz, de arra ideális, hogy az egyébként megterhelő étkezésünkön könnyítsünk.

A beszűkült, rendszerint hús és gabona alapú táplálkozásunk egyébként sem tesz jót az szervezetünknek. Egyszerűen nincsen benne sok változatosság, mely a szervezetünk alkalmazkodási képességének záloga.

Aki napi szinten péksüteményt és felvágottat reggelizik, vagy müzlit tejjel/joghurttal/kefirrel, annak a táplálkozása nyugodtan kimondható, hogy szegényes. De ez minden másra is igaz lehet. Aki csak csirkemellet eszik napról napra (ötvenféle recept szerint), vagy aki esküszik a vegetarianizmus valamelyik formájára, vagy épp ellenkezőleg, paleo diétán van, annak a táplálkozása is hiányosnak mondható.

Azzal, hogy a táplálkozásunk egyébként sem túl széles választékának a harmadát-felét kivesszük, azzal nem javítunk, hanem épp ellenkezőleg, rontunk a helyzetünkön, s nem is kicsit. Nem véletlen, hogy a belső folyamatainkról nem hosszas vegyi elemzéseket látunk az ősi (kínai, tibeti vagy indiai) rendszerekben, hanem alapelveket, ami a különböző tünetekhez, jelenségekhez igazodik.

Színes-szagos ételek

színes étek
A sokféle étel sokféle táplálékot tartalmaz. Igyekezzünk minél sokszínűbb étkeket enni, sokféle főszerrel, állandóan kísérletezve.

Az embert részben a sokszínű táplálkozása tette olyan alkalmazkodóvá, ami lehetővé tette a kiemelkedését. Másrészt az igen hatékony emésztése az, amit ha hagynak, rengeteg mindet képes feldolgozni a táplálékból. Ez egy olyan evoluciós előny az ember számára minden más fajjal szemben, mely verhetetlenné teszi mind a mai napig. Ezt vesztjük el folyamatosan, hiszen a régi, kemény fizikai munkához illeszkedő ételeinkből álló étrendünket nem újítottuk meg tudatosan. úgy, hogy a mai kihívásainkhoz alkalmazkodjon.

Mára eljutott a táplálkozástudomány oda, hogy egy rendszerként kezdi a szervezetet szemlélni, figyelembe véve a mikro tápanyagokat is. Azt mondják, hogy együnk sokfélét.

Édesanyám a kísérletezés mestere volt. Mindig képes volt új ízeket elővarázsolni az alapanyagokból. Képes volt mindent felhasználni, akár még egy kész pörköltből is egy teljesen más ételt csinálni. Volt, hogy behabarta tejföllel; volt, hogy rizses hús lett belőle; de volt, hogy a húst megettük vacsorására, s a zsírját külön lefagyasztotta reggelire nyers paprikával.

A lecsónál is teljesen normális volt, hogy háromszorra ettük meg. Először magában, második alkalommal frissen belevágott virslivel, harmadjára meg ráütött tojással, hogy ne unjuk meg. A kaját nem dobtuk ki, pedig tellett volna rá a nyolcvanas években.

A másik fontos alapelv volt, hogy mindig volt otthon savanyú, édes, keserű és sós kaja is. Rendszeresen sütött anyám vajas pogit, sós stanglit és kelt sütit is. Nem voltunk sosem Keszeg Jánosok, de 10-15 kilométeres séta, később pedig a krumpi kapálás és a kert felásása sem fogott rajtunk ki rajtunk.

Egyszerű testsúlyszabályozás

A kínaiak szerint a fűszeres-csípős ételekre is szükség van a fentieken kívül az egészséges ételek elkészítésére. Ők rendszeresen egy forgószínpad szerint teszik bele az ételekbe az összetevőket. Savanyú, keserű, édes, csípős és sós sorrend alapvető náluk.

Az ételeik íze is ehhez igazodik. Gondoljunk mondjuk az édes-savanyú levesükre, vagy a csípős húsaikra, salátáikra. Hatalmas étvágyat csinálnak velük, s a felszívódást is segítik ezáltal. Akinek viszont sok a salakanyag a belében, az akár tisztítókúraként is eheti, garantáltan kitisztul tőle a bélrendszere :).

A kínai orvosok egy vézna embernek sok keserű és édes ételt tartalmazó diétát javasolnak. Meg azt, hogy sokat járjon a talpán, kicsit előredőlve, a földet kémlelve, mint egy medve. A nagydarab embereknek pedig sok savanyút, fűszerest és sósat javasoltak, s a járásuk során javasolták a lábujjakon járást egyenes testtartással, felemelt fejjel.

A fogyáshoz adott ilyen tanácsoknak egyszerű fiziológiai magyarázata van. A sós ételekre rengeteg vizet iszunk, ami csökkenti az éhséget. Ezért szerintem az iskolai sóhasználat megtiltása egy totális öngól. A lábujjhegyen járás meg extra izommunkát igényelt, mely egyszerűen csak égeti a kalóriákat, hiszen rendesen megmozgatja az izmainkat.

A testtartás is hozzá tesz az egészséghez

evolucioA testtartása az ember közérzetét alapvetően meghatározza az embernek. Emlékszem, gyerekként mennyit hallottam, hogy járjak egyenesen, s húzzam be a hasam is. Kár, hogy akkor ezt nem tanultam meg, s túl a 35. életévemen szenvedhetek ezek megtanulásával…

Aki előrehajol, s cammogós a járása, annak az emésztése is más lesz. Ez tuti. Gondoljunk csak a sok nagydarab informatikusra és más ülő munkát végzőre, akiknek nem egyenes a háta ülés közben.

Aki nem húzza ki magát, az kevesebb energiát fog használni, mert sokkal kevesebb izmát kell hozzá használnia. Ezért járnak így az öregek is, mert ezáltal a fájós területeket tudják kímélni. Ahelyett, hogy rendesen használnák a testüket (tornáztatnák az izmaikat és az ízületeiket).

Én amikor elkezdtem másképp járni, nem hittem el, hogy használhat érdemben. De attól még működött. Pár nap alatt jöttek az eredmények, könnyebben mozogtam, rendezte a székletem, s a gondolkodásomat is frissebbé tette. S hajlandó voltam rászokni a limonádéra is, pedig korábban ki nem állhattam. Ma már néha cukor nélkül is megiszom, mert azt igényli a szervezetem.

Nem estek le rólam a kilók egyből, nem fogytam két hét alatt 5 kilót. A kínai megközelítés ettől merőben eltér. A fogyás egy természetes folyamat, mely a helyreált egyensúly mellékterméke. Olyan, mint a boldogság, nem cél, csupán szükségszerű következménye egy folyamatnak.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.