Az egoizmus 4 forrása

Az egoizmus egy teljesen hétköznapi szemlélet, mely valamilyen szinten mindenkiben jelen van. Ha sikerül ennek a forrását megfigyelni, képesek leszünk hatástalanítani is.

fellobbanó gyufafej
Az érzelmek úgy hatnak, mint szikra a gyufafejre. Fellobban, szinte megállíthatatlanul.

Az egoizmus egy teljesen hétköznapi szemlélet, mely valamilyen szinten mindenkiben jelen van. Ha sikerül ennek a forrását megfigyelni, képesek leszünk hatástalanítani is.

A mindennapok során rengeteg minden történik, amelyek érzelmi és intellektuális kihívások elé állítanak bennünket. Sokszor észre sem vesszük az ego reakcióinak egy részét, mert az állati létünk reakcióira alapulnak azok. Hatalmas erővel törhetnek elő belőlünk az érzések, melyek robotpilótaként vezérelhetik a cselekedeteinket, s ezen keresztül a sorsunkat.

Az egoizmus alapja

Az egoizmus alapja egy mentális beállítottság. Nagyon nehezen tudunk kimozdulni abból a nézőpontunkból, hogy mindennek mi vagyunk a középpontja, s ehhez képest mindenki más csak másodlagos. Ez az egoizmus illetve annak viselkedésbeli megnyilvánulása leggyakrabban akkor kerül előtérbe, amikor egy kisebb-nagyobb közösségben a helyünket és a kapcsolódásainkat keressük.

Az egoista megközelítés egy természetes élethelyzet, aki emiatt el akar marasztalni bennünket, az többnyire a saját törtető mivoltát (egoizmusát) akarja leplezni. Egész kicsi gyerekkorunktól arra nevelnek az érzékszervi tapasztalásaink, hogy van a belső világunk, és van a külső. S ez a két világ érdemben különbözik egymástól.

Az én központú nézőpont olyan mértékben meghatározza az életünk összes pillanatát, hogy képtelenek vagyunk önmagunkat kívülről látni, s reálisan értékelni a cselekedeteink következményeit.

Az egoizmus 1. forrása: Amikor az események velem történnek

szerelmes pár egy öböl partján
Amikor a két ember egoizmusa kiegészítik egymást, akkor kialakulhat az együvé tartozás érzése.

Ez talán a legismertebb, legkönnyebben tetten érhető megközelítés a mindennapokban. Erről szól az összes történetmesélés, amit a másik három csak beszínez, kiegészít. Amikor egy történet rólam szól, önkéntelenül feltörnek az alábbi mondatok:

  • És ez mind az enyém?
  • Ezt nekem kell megcsinálnom!?
  • Miért mindig velem történik ilyen!?
  • Miért nekem kell ezt megcsinálni?!
  • Miért épp most esik/havazik/süt a nap/fúrnak?!

Az érzések tárháza garantáltan feljő, amikor bármi velünk történik. Ezen tapasztalatok olyan erővel hatnak ránk, hogy aki megpróbálja elnyomni, az biztosan szenvedni fog.

Az egoizmus 2. forrása: Amikor az események értem történnek

Amikor megjelenik bennünk az a viszonyulás, hogy valami értünk történik, azt picit nehezebb felismerni, mint amikor velünk történnek a dolgok, de azért ez sem annyira nagy kihívás.

  1. Értem ugye megteszed?
  2. És ezt csak nekem csináltad?
  3. Értem mindent megtennének!
  4. Értem ezt meg kell tenned!
  5. Ezt Értem megtetted?

Az első két mondat többnyire a birtoklás által motivált;  a harmadik csöpög a ragaszkodástól; a negyedikben lehet féltékenység, harag vagy ragaszkodás; míg az ötödikben a ragaszkodásnak van hatalmas terepe. Nem szabad az egoizmust, mint szempontrendszert alábecsülni, képes békából is elefántot varázsolni.

Az egoizmus 3. forrása: Amikor az események nélkülem történnek

kislány sarokban
A sarokban állni nem a fizikai fáradság miatt olyan nehéz.

Az egoizmus az első két esetben általában a kellemes oldalát mutatja meg. De mint mindennek, minden dolognak az életünkben két oldala van.

Az ego az igazi nagy pofonokat akkor gyűjti be, amikor valamit nem kap meg. Ez az elutasítás és a ragaszkodás nagyszerű tárházát hozza fel. Ha meg a másik oldalát nézzük, akkor az ilyen helyzetekben figyelhetjük meg az emberi önzést a maga teljességében.

  • Nélkülem akarsz elmenni?
  • Nélkülem akarod megcsinálni?
  • Nélkülem úgy sem tudod megtenni!!
  • Nélkülem is megoldhatnák már végre!
  • Nélkülem egy senki vagy!

A mondatokból árad a gőg, de ezen nincs semmi meglepő. Az egonak az öntömjénezés a lételeme, annak az ünneplése, hogy csak az egoisták tudnak a világban igazán érvényesülni. Persze ennek az önbecsapásával semmit nem tud kezdeni, egyszerűen letagadja, figyelmen kívül hagyja, vagy nemes egyszerűséggel átlép rajta.

lelki okok feloldása

Az egoizmus 4. forrása: Amikor az események ellenem történnek

Amikor mások ellen kell valamit véghezvinnünk, akkor vagyunk igazán embertelenek. Pontosabban igazán emberiek. Itt jön fel minden, ami az egoizmus kelléktárában a legkegyetlenebb: az ösztönök, a szemet szemért elv, és a háborúk és a létezéshez kapcsolódó hazugságok tömkelege.

  • Ő az ellenfelem!
  • Le kell győznöm!
  • Én jobb vagyok!
  • Az idő is ellenem dolgozik!
  • Esküszöm, mindenki összefogott ellenem
  • Ennyire nem lehet rossz napom!

Ennek a viszonyrendszernek a feloldásához a kulcsot nem az adja meg, hogy mindent el akarunk kerülni, s nem is az, hogy mindenáron másokra mutogatunk. A megoldás ott indul el, hogy belátjuk, az egoizmus feloldásra nincs racionális válasz, az összes reakció teljesen szubjektív, semelyik megközelítés sem igaz teljesen.

Ahogy az egyik nagyon kedves barátom oly sokszor mondogatni szokta:

“Az életünk során a fájdalom nem elkerülhető, a szenvedés viszont opcionális.”

S pont az egoizmus feladása adja meg a szabadságot a boldog élet felé tett utunkon.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.