Az élet iskolája (s 6+1 szabálya)

Az élet iskolájának szabálya sokkal keményebbek, mint a szokványos oktatás falanszterének rideg valósága, mely nem készít fel az életünk kihívásaira.

A korábban megszerzett tudás olyan, mint egy világítótorony. Alapvető tájékozódási pont. Nem több s nem is kevesebb.

Az iskola és az élet ellentmondása világ méretű probléma. Olyan alapvető eltérés van a mindennapi élet követelményei és az iskolai rendszerű oktatás követelményei között, ami a mindennapi érvényesülés és siker lényegi gátja sokaknál.

Hat plusz egy olyan tényezőt veszek sorra, mely az érvényesülés kapcsán fontos, hogy megláthassuk a különbséget az iskola és az élet között.

  1. Lógj ki a sorból!
  2. Hallasd a hangod!
  3. Mond el, ki vagy!
  4. Hibázni ér!
  5. Vállald fel a kihívásaid!
  6. Feszegesd a határokat!

1. szabály: Lógj ki a sorból vagy eltűnsz!

Van az a helyzet, amikor kénytelenek vagyunk megálljt parancsolni korábbi döntéseink következményeinek.

A hivatalos oktatási rendszer egy falanszter. Akkor vagy jó, ha besimulsz a masszába. Ha átlagos vagy, ha pontosan ugyanazt teszed, amit elvárnak. Ez a középszerűség útja, ez az elvárásoknak való megfelelés, a tökéletes alkalmazotti lét mintája, amire az iskola nevel.

Nem kell hozzá gondolkodni, sőt tilos is, de aki bármi jobbat vagy szebbet szeretne az életébe, ezt jobb ha elfelejti. Átlagos teljesítménnyel, átlagos hozzáállással csak átlagos életet kaphatunk, ami Magyarországon nem túl fényes kilátás.

Ahhoz, hogy többet, szebbet, jobbat kapj, ahhoz neked szebbnek, jobbnak és kiválóbbnak kell lenned. Meg kell mutatnod azt, ami benned van, felvállalva a kihívásokat, ami nem kevés kihívást jelent.

Aki képes a kihívásokkal szembenézni, az bármit megkaphat az élettől. De ebben benne van a bukás veszélye is. Itt a biztonsági játéknak már semmilyen szerepe nincs. Simán benne van a pakliban a hibázás lehetősége, a hibázás, az elutasítás és a csőd is. Amerikában azt mondják a tőzsdén, hogy aki nem ment csődbe legalább kétszer, az nem tud eleget a piacról. A sikereinkből megélünk, de csak a kudarcainkból vagyunk képesek tanulni.

2.szabály: Hallasd a hangod!

Modern kori Jézus ábázolás
Rendben van, ha a saját életünket akarjuk élni. Ez nem baj, hanem pont ettől leszünk értékesek.

Ha az emberek nem tudják, hogy ki vagy és mit tudsz, akkor sosem fognak megtalálni. A szürkeség és a középszerűség lényege, hogy hangodat sem hallani. De az igazi eredményesség és siker, az sosem csöndben történik.

A hírverés, a reklámok a fogyasztói társadalom állandó kísérői, mert mindenki aki érvényesülni akar, mutatja azt, amiben ő több, szebb vagy jobb. Hogy az emberek megjegyezzék a nevüket és hozzá forduljanak, ha aktuálisan az ő tudása megfelelő egy probléma megoldásához.

Természetesen ennek következménye, hogy az emberben kialakul egy egészséges “immunrendszer”, amivel ellenáll, pontosabban kiszűr minden olyan hatást, mellyel mások próbálják magukat eladni. Épp ezért a legtöbb gazdag csak keveset nézi a TV-t, és kifejezetten ódzkodik a semmitmondó időtöltésektől, például a szappanoperák nézésétől.

3. szabály: Mondd el, ki vagy!

Az iskolában az önfényezés, az önmagunk dicsérete bűn volt. Mindenkit a szerénységre és a kiemelkedő képességeinek eltitkolására neveltek, hogy ezáltal is fenntartsák a falanszter hangulatot.

Aki nem mondja el miben jó, aki nem reklámozza azt, hogy miben jobb, mint más, az egyszerűen nem lesz érdekes mások számára. Kereshet magának egy állást, s dolgozhat mások álmaiért (erre nevel az iskola).

A modern kori sikerpropaganda folyamatosan az ultragazdagok világáról szól. Házak, kocsik, nyaralások, befektetések, politikai és gazdasági hatalom van a mézes mázon. De ez a legtöbb embernek befogathatatlan és hihetetlen, ami tovább erősíti az iskolai falanszter emlékének a hatását.

Figyelj!

Az önismeret belső útja egy sok elemből álló folyamat.

Ismerd meg az önismereti belső munka elemeit lépésről lépésre, egy ingyenes e-mail tanfolyam keretében!

Mindazok, akik nagy vagyonra és a hatalom ígéretére nem vevők, azok számára sokan azt sugallják, hogy a siker már nem is valós lehetőség. De ez nem igaz.

Mindenki egyedi küldetéssel érkezik erre a Földre, mindenkinek adott az a közeg és az a tevékenység, aminek révén önmagát ki tudja teljesíteni, s pont ebből adódóan bárki képes kiemelkedőt alkotni, nem kell hozzá sem zseninek, sem tehetségesnek lenni. Csupán felfedezni és felvállalni mindazt, ami bennünk szunnyad.

4. szabály: Hibázni ér

Edison izzó
Edisonnak több mint 1000 sikertelen próbálkozás kellett ahhoz, hogy megalkossa az egyenletes fényű villanykörtét

Az iskola arra nevel, hogy mindig mindent tökéletesen kell csinálni. Aki téved vagy hibázik, azt automatikusan megbüntetik, s aki próbálkozik valami újjal, az megbélyegzik, lehurrogják és rossz példaként állítják mások elé.

Az életben való érvényesülés legfontosabb kulcsa az egyediség, melynek fő jellemzője az önálló és új gondolatok megfogalmazása. Ennek természetes következménye, hogy időnként tévedünk, hogy ötleteinket nem koronázza siker, s olyasmit is teszünk, amire később nem vagyunk büszkék.

Mindenki ismeri azt a mondást, hogy egy milliárdosnál sosem kérdezzük meg, miből szerezte az első milliárdját. Ez az öldöklő és kőkemény üzleti világ valósága, ahol sokan alátesznek másoknak a siker eléréséért.

Természetesen ez választás kérdése, választhatjuk azt is, hogy mások érdekeit is figyelembe véve érjük el a sikereinket, de sosem szabad elfelejtenünk, hogy rajtunk kívül senki más nem fogja a mi valódi érdekeinket képviselni, azokért nekünk kell kiállnunk.

Természetesen lehetnek olyan barátok is az életünkben, akik képesek minket szinte önzetlenül is támogatni, de ez nagyon ritka és értékes kincs. Becsüljük  meg őket nagyon.

Ezért gyanús az, ha valaki azt hangsúlyozza, hogy a mi érdekünket nézi, mert az többnyire csak félig igaz. Figyel arra, hogy mi jól érezzük magunkat, de természetesen az elsődleges szempontja a saját boldogulása. Ezzel semmi probléma nincs, de érdemes ezzel tisztába lenni.

5. szabály: Vállald fel a kihívásaid magad felé!

Az alkalmazkodás azt jelenti, hogy mást és máshogy is csinálunk idővel.

A határidő egy akkor mumus, amitől mindenki fél. Ha valamit nem tudunk időre elvégezni, az sokszor a lehetetlennel egyenlő feladatot jelent. Éppen ezért, ha nem tudunk időre teljesíteni, többnyire lefagyunk, elmenekülünk vagy a körülményekkel harcolunk vagy keresztre feszítjük magunkat az erőfeszítések oltárán.

Nem ismerjük azt a megközelítést, hogy a feladatoknak megadjuk az elegendő időt és teret. Nincs meg bennünk az a fajta elkötelezettség, hogy

addig csinálom, amíg…

A célkitűzések ereje egy fél mondat erejéig nem kerül elő a hagyományos oktatásban,

  • nem tanítanak meg minket kudarcot kezelni,
  • nem tanítják meg hogy a nehézségek időről-időre lelassíthatnak (ami normális), s hogy
  • időről-időre átalakul az életünk, mely rengeteg plusz energiát igényel.

6. szabály: Feszegesd a határokat!

Az életünk puzzle-darabjaiból áll össze mindaz, ami a kihívást is okozza az életünkben…

Az iskolában azokat büntették, akik a szabályok betartásával hadilábon álltak. Ők voltak az örök bajkeverők, ők voltak azok, akiket folyamatosan pellengérre állítottak, s ők voltak azok, akiktől minden rendes tanuló tíz lépés távolságot tartott.

Az élet nagyszerű világában ezen renitens tanulók sokszor sikeres vállalkozók lettek, kiknek a beosztottjai a korábbi jó tanulókból kerültek ki. Ismerek olyan vállalkozót, aki harminc főt foglalkoztató kötödét üzemeltet, de az iskolában nem jeleskedett. Steve Jobs és Bill Gates ugyanezen az életúton ment keresztül. Amikor ezzel egy egyetemi beszédében Steve Jobs szembesítette a végzős egyetemistákat, akkor eltávolították a szónoki emelvényről, pedig attól még az igazság ugyanez maradt.

A boldogság keresése egy csapdává válik, ha a szabályok és keretek adta korlátokhoz akarunk igazodni. Esélytelen. A keretek és a korlátok pontosan olyanok, mint egy jó terv. Megadják azt, amitől eltérünk. A szabályok pont azért születtek, hogy a hétköznapiság alapjait megteremtsék.

Ha Steve Jobs sosem veti föl azt a gondolatot, hogy sokféle alkalmazást gyömöszöljünk egy nagyon pici dobozba, megalkotva az okostelefon alapelvét, akkor még mindig SMS-eket írogatnánk, és minden levelünket a számítógépünkön olvasnánk el.

+1 szabály: Tanulni minden áron!

Egy kisebb könyvtárat megtöltene az a rengeteg információ, amit egy nyitott ember magába szippant éves szinten.

Az iskola legfőbb célja, hogy információk tömkelegét gyömöszölje a fejünkbe. Az volt az iskolában sikeres, aki meghatározott idő alatt a legtöbb mindent tudta pontosan úgy visszaadni, ahogy a tanár elvárta. A legjobb diák olyan, mint a gondolkodó diktafon, szó szerint képes visszaadni a tanár szavait a tanár pillanatnyi hangulatához igazodva.

Aki ilyen papagáj módon próbál érvényesülni a mindennapi életben, akár tíz év után is ugyanazt nyújtva a környezetének, az totálisan értéktelenné válik. Olyan szinten változik az életünk, hogy a tanulás megkerülhetetlen. A tanulás célja viszont nem az, hogy ugyanazt mondjuk, mint amit megtanultunk; hanem, hogy valami újat alkossunk mindabból, amit megtanultunk.

Tanulni, tanulni, tanulni!

Mondja a régi bölcsesség, de ez a fajta tanulás célja és tartalma hétről hétre változik. Nem kell minden divattrendet követni, nem kell mindig s mindenkit majmolni, de igenis érdemes tájékozottnak lenni. Mert minden harmadik-ötödik újítás számunkra is hasznos lehet.

Én az okostelefonnal voltam így. Kijött a iPhone 3-as, s én azt gondoltam, hogy ekkora marhaságra nekem nincs szükségem: van laptopom. (Látszik nem vagyok egy újító alkat, ragaszkodom a megszokott módszereimhez.) Majd megvettem fél év múlva egy Galaxy Mini2-t, mert az e-mailjeim nagyon felszaporodtak, s nem volt elég időm arra, hogy ezeket olvasgassam a laptopomon.

Én csodálkoztam a legjobban, amikor a táskámból pár hét leforgása alatt kikerült a naptár, a jegyzettömb, a számológép, s néhány alkalommal a laptopom is, mert az összes funkciót a telefonom képes volt helyettesíteni.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.