Gondolkodás ereje

Önmagunk megértése és megértetése a gondolkodásunk révén lehetséges. Aki viszont csak gondolkodik, az nem érti a világot…

Forrás: szépiahotel.hu
A gondolkodás nem meditáció!

Az emberi élet megkeserítői a gondolatok. Annyi gondolatunk van, mint a tenger: se vége, se hossza. Folyamatosan gondolkodunk és ítélkezünk. A gondolkodás egy evolúciós történet. Ha nem gondolkodtak volna elejink, s nem lettek volna képesek előrelátni, már régen eltűnt volna az emberiség a Föld felszínéről. a gondolkodás és az előrelátás volt az a versenyelőny, mely a többi állattal szemben verhetetlen erőt kölcsönzött az emberi közösségeknek..

A gondolkodásnak és az ítélkezésnek viszont van egy másik oldala. A tudósok szerint másodpercenként 17 gondolatunk van. Ez nagy-nagyon sok. Másodpercenként 17 gondolat pontosan annyi, mint percenként 1020, vagy óránként 61200. A tizenhét gondolat másodpercenként, 16-18 órás ébrenlétet feltételezve, milliónyi gondolatot jelent csupán egy nap. És évtizedekig élünk…

A gondolatok csapni való vezetők!

Aki a gondolatait szeretné követni, az hatalmas nagy bajban lesz. Mert a milliónyi gondolatunk nagyon eltérőek. Annyira mutatnak egy irányba a folyamatosan zakatoló gondolataink, mint a tehénpisilés. Úgy sac per kábé semennyire. 🙂

Aki meg konzekvensen ugyan azt mondja nap mint nap, az általában semmit nem ért meg a világból és annak működéséből. Akinek mindig konkrét és határozott véleménye van, az a múlt emlékeiből ítél. Számukra minden fehér és fekete. Én legalább is ezt láttam másokon, s amikor én is a gondolataimhoz ragaszkodtam, zömmel magam is ettől szenvedtem.

Adjunk teret a gondolatainknak!

Létezik egy megközelítési mód, amellyel minden megváltozhat. Teret  adva a gondolatainknak és érzéseinknek minden lehetségessé válik. Hirtelen mindennek értelme és szerepe lesz, csupán azért, mert megjelenik. Tudom, hogy ez, főleg elsőre, nagyon érthetetlenül vagy rémisztően hangzik, s sokak számára befogadhatatlan, de a dolgok ettől érdemben elkezdenek megváltozni.

Akinek mindig igaza van

Elnézést, pontosan tudom milyen az, amikor én vagyok az ész a csapatban, s pontosan tudom, mi a jó, és hogy nekem igazam van. Annyira tudtam mindig azt, hogy mi a jó, hogy konzekvensen képes voltam hasra esni a saját hülyeségemben. Nem egyszer vagy kétszer, hanem nagyon-nagyon sokszor.

Ma már a “mindent tudok” felfogás képviselőivel nagyon ritkán állok le vitatkozni. Semmi értelme, és mert én azt tudom, hogy nem tudok mindent. Akinek mindig igaza van, az nem hallgat meg másokat, s nem figyel másokra. Az csak magát látja és csak magát hallja.

Túllépni a gondolkodáson és az ítélkezésen

Egyszer voltam olyan bátor, hogy egy épp aktuális pofára esésemből, amikor szembesültem avval, hogy nagyon durván tévedtem, nem voltam hajlandó felállni. Untam már az állandó pofára eséseket. Ekkor értettem meg igazán, mit is jelent a tudatlanság.

Az újabb talpra ugrás helyett elfogadtam azt a tényt, hogy nem vagyok tévedhetetlen. Fájdalmas volt, de megérte. Azóta a tévedésarányom sokat javult. Manapság már az esetek nagyobbik felében jól mérem fel a helyzeteket. S nem tagadom le, vagy hagyom figyelmen kívül a másik felét sem a világnak. Amiből történetesen tanulhatok.

Amikor tévedek, ráláthatok azon elképzeléseimre, amik korlátoznak. Evvel simán ki tudom javítani a tévedéseim. S pont ebből adódóan minden mondatomba belekalkulálom és simán bármikor fel is vállalom, hogy tévedhetek. Mert nem vagyok tökéletes.

Döntések mentén élni

Amíg ragaszkodunk az elképzeléseinkhez és véleményünkhöz, addig abban bízunk, hogy elkerülhetjük a fájdalmat. Sokkal jobban félünk a veszteségektől, mint amennyire a nyereségnek örülni tudunk. S ha nem azt kaptuk, amit szerettünk volna, akkor az sokkal jobban fáj, mint amennyire az örömünket át tudjuk érezni.

Amennyiben beüt az életünkbe a krach, akkor a mentális rendszerünk elkezdi a kialakult helyzetünket másképp szemlélni. Megindul egy belső átalakulás, mely a kialakult helyzetet képes olyan módon szemlélni, amivel megláthatjuk azt a rengeteg lehetőséget, amit abból ki tudunk hozni.

 

Aki harcol a múlttal, az önmagát szabotálja

Az aktuális helyzethez alkalmazkodás nem automatikusan megy végbe, sokan attól szenvednek, hogy nem képesek az új helyzetükhöz alkalmazkodni. Háborúznak a múltjukkal, a korábbi döntéseikkel és a jelen helyzetükkel. Átkozódnak, dühöngenek, mérgelődnek vagy bánkódnak. Akadályozva magukat abban, hogy a kialakult helyzetből kivegyék a lehető legtöbb előnyt.

Amíg harcolunk, esetleg azért dolgozzunk, hogy a múltban történteket újraírjuk, addig a jelen helyzetünk átértékelése nem indul meg. S ennek következtében nem fogjuk felfedezni a jelen helyzetben tapasztalható számtalan lehetőségek egyikét sem. Mert az életünk csak akkor fog meglendülni, ha az életünk alapvetően rendben van, elfogadjuk azt, ami éppen van.

A gondolkodás haszna

A gondolatainkat használhatjuk arra, hogy megvilágítsuk azt, amit átélünk. Elrendszerezzük mindazt, amit tudunk és megértettünk, hogy azt közvetíteni tudjuk. Aki a gondolatainak a rabja, s a gondolatait nem eszközként használja, az sosem fogja észrevenni, ha megváltozik a világ körülötte. Nem lesz képes mit kezdeni a változások kapcsán felbukkanó érzéseivel, illetve az azok révén létrejövő lehetőségekkel sem. De aki a gondolatait az önkifejezés eszközeként használja, az bármit elérhet.

Paradigmaváltás

Akit a gondolatai vezetnek, az időnként kénytelen az életét drasztikusan átformálni, azaz a gondolatait felülbírálni. Van ezen kényszerű helyzetre egy szép kifejezése is a szakirodalomban. Azt mondják, hogy paradigmaváltásra van szükség. A paradigmaváltás annak a szempontrendszernek a megváltoztatását jelenti, ami alapján az életünk tapasztalatait elrendezzük (értelmezzük). Néha ez csupán pár körülmény figyelembevételét jelenti, amit korábban nem tudtunk, vagy nem tudatosult, néha viszont igen drasztikus váltást is jelenthet.

Egy társadalmi paradigmaváltás

Amikor 2008-2011 között az euró és a svájci frank árfolyama jelentősen megváltozott, akkor került az emberek tudatában a helyére, mit is jelent az árfolyam kockázat. Előtte erről csak minimálisan volt szó, de ez ma napi gond rengeteg családnak. Felvettek anno 6-8-10 millió forintot, kifizettek már jó pár milliót a banknak, s több a maradék adósságuk, mint amit felvettek (a fizetnivalójuk meg még annál is több).

Aki tehette, az kimenekült a végtörlesztés révén, a többiek adósságát pedig 2015-ös forintosítás öntötte betonba. Menekülési út pedig nincs, ezt az adósságot az alacsonyabb értékű ingatlanok eladásával nem lehet kifizetni, magáncsőd semmit nem ér, s a bíróságok jogalkalmazása jogot szolgáltat, s nem igazságot (aki ezt várja a bíróságoktól, az semmit nem ért a jogból).

A gondolkodás merevségének feladása

Aki igyekszik a gondolatait kordában tartani, s nem előre megítélni azt, ami körülötte és benne lezajlik, annak nincs szüksége paradigmaváltásra. Ők napi szinten újraalkotják azt, ahogy a világot látják, pontosabban azt, ahogy a világ jelenségeire reagálnak.

lelki okok feloldása

A múlthoz ragaszkodás már nem köti le az energiáinkat, ezért képesek leszünk több lépésre előre gondolkodni. Meglátni azon folyamatokat és buktatókat, amik hosszú távon komoly kihívásokat okozhatnak. Nem mindent, de jóval többet, mint azok, aki a múltjuk miatt az energiáikat lekötik.

Mivel a mindennapok előrelátása lehetővé teszi, hogy az életünk gördülékenyen menjen , képes lesznek sokkal több örömet és boldogságot megélni. S az öröm és az boldogság megnyilvánulását a rengeteg elképzelés és elvárás nem akadályozza meg.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.