Isten félreértése

Istenhez való viszony nem a vallás függvénye. Aki az Istent egy vallás keretei közé szorítja, az csupán azt fogja elveszteni, ami a …

Sinto kapu Hirosímában
Minden vallás egy kapu a valóságra. Egyik sem tökéletes, de minden vallás tud a valóságról valami egyedit.

Többen nem értik, minek kell egy life coach oldalon Istennel, Krisnával, Buddhával, taoista hagyománnyal, MLM-mel, meg ezer más spirituális és ezoterikus marhasággal (bocs!) foglalkozni. Az ok rém egyszerű, egy rakás emberi elakadás forrása ezek jelenlétéből vagy nem megfelelő ismeretéből származik.

Másrészt ez az én specialitásom, simán bele merek menni ezen témakörök ingoványos területére is, mert tudom azt, hogy nem tudnak eladni nekem bármilyen hússzor elmondott mesét. Túl sok ilyet ismertem már meg (s kajáltam be őket elsőre magam is).

Jézus, a tanító

Ahhoz, hogy megérthessük és együtt tudjunk egymással működni, érdemes alaposan szemügyre venni Jézus tanításait. Sokkal jobban meghatározza Európa egészének a gondolkodását Jézus tanítása, mint bármi más.

Jézusnak van egy kijelentése, mely kétséget nem hagy az ő szerepével kapcsolatban. Gyakran idézik hiányosan, az eredeti kontextust elfeledve, félreértve:

Én vagyok az út, az igazság és az élet – válaszolta Jézus. – Senki sem juthat el az Atyához, csak általam.

Ha engem ismernétek, Atyámat is ismernétek, de mostantól fogva ismeritek és látjátok.”

Erre Fülöp kérte: „Uram, mutasd meg nekünk az Atyát, s az elég lesz nekünk.”

„Már oly régóta veletek vagyok – felelte Jézus –, és nem ismersz, Fülöp? Aki engem látott, az Atyát is látta. Hogy mondhatod hát: Mutasd meg nekünk az Atyát?

Nem hiszed, hogy én az Atyában vagyok s az Atya bennem? A szavakat, amelyeket hozzátok intézek, nem magamtól mondom, s a tetteket is az Atya viszi végbe, aki bennem van. Jn 14.6-10

Egy olyan képpel találkozunk ebben a mondatban, amit a legtöbb ember azért nem ért, mert nem tudja semmivel párba állítani. Pedig a helyzet pont a párhuzamok révén válhat érthetővé. Jézus a tanítványai körében ül, s tanítás hátteréről mesél nekik. Arról, hogy mit jelent a tanító-tanítvány kapcsolat.

Kelet és nyugat vallásosságának hasonlósága

Talán nem meglepő, a jézusi megközelítés pontosan ugyan az, mint amit a keleti vallásokban a tanító fele éreznek az ottani emberek. A tanító az, aki az Istent vagy Buddhát képviseli. Ő a legfontosabb, mert az Istennel vagy Buddhával egy átlagember nem tud találkozni. Azért számít csodának nyugaton is, ha valakinek megjelenik megjelenik Jézus vagy Mária, mert fizikailag már ők sem élnek.

Egy keresztény számára Jézus a legfontosabb. És ez rendben is van. Ő az, aki minden jó forrása, ami az életében történik, s istenként tekintenek rá.

Az elvakult vallásosság keleten

Az a fajta kizárólagosságra való törekvés, mely az elvakult istenhívőkre jellemző, az Indiában sem ismeretlen jelenség. Vannak történetek Indiában egy olyan hindu tanítóról, akik megverte egy másik tanítást hirdető gurut, hogy az ő tanítása terjedjen el jobban. De láttam ilyet buddhistáknál is. Nem véletlen mondta egy kedves barátom magáról, hogy nem buddha, csupán egy buddhista, rengeteg bölcsességgel.

Háború Istennel

Biegelbauer Pál portréja
A szeretet nem kötődik a templomokhoz, a szertartásokhoz és a valláshoz.

A gubanc ott kezdődik, amikor életének egy pontján kettévágják Jézus élettörténetét. A megértés és a boldogság tanítójából a pokol megváltójává válik egy szempillantás alatt az utolsó vacsora után. S könyörtelenül elbukik, mint tanító.

“Mert úgy szerette Isten e világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta, hogy valaki hiszen ő benne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.” Jn. 3.16

Mások elfogadásának tanítása ezen a ponton egy szempillantás alatt eltűnik. Az írmagja is kihal a könyörületességnek az emberekből, s elkezdik alkalmazni a saját megértésüket, a közösségük szokásrendszere alapján, boldogra és boldogtalanra egyaránt.

Ezzel párhuzamosan elindul a bűntudatkeltés, a szenvedésre hangolás pokla. Könyörtelenül elkezdenek Krisztus nevében téríteni.

A térítő közösségek

Az egyik legszörnyűbb élményem az volt, amikor egy “evangelizáció” (=az öröm hírének terjesztése) közben valaki azt mondta, hogy a legnagyobb bűnünk, hogy Jézus nélkül élünk.

Ezen a ponton szoktam könyörögni mindenhez, ami szent, hogy csak ezt ne!!! Mert minden, amit addig tanított Jézus, az egy szempillantás alatt semmivé foszlik, s akinek van egy csöpp esze, hanyatt-homlok menekülni fog az ilyen közösségektől.

Amikor közelebb mentem a helyhez, egy nő felém nyújtott egy szórólapot. Nagyon fura volt, amikor nemet intettem, az első reakciója (kérdése) az volt, hogy “Nem hisz istenben?”.

Hát… Ha az istenben hívés alapvető (elsődleges) feltétele egy adott közösséghez tartozás, akkor én tuti hitetlen vagyok. A hitetlen szót szándékosan használom. Mert a minta pontosan az, csak ebben az esetben egy keresztet használnak, s nem egy másik jelképet, de a lényeg ugyan az. Az elvakult vallási fanatizmus bárhol megjelenhet.

Jézus haragja és térítő munkája

Ha megnézem Jézus életútját a szinoptikusok szemüvegén keresztül, egy dolgot bízvást kijelenthetek: soha nem térített. Akkor volt indulatos, akkor használt erőt, ha Isten nevét és létét egyszerű emberi törekvésekre használták fel, s minden más esetben meghagyta az emberek szabad döntési lehetőségét.

Támogatta mindazokat, akik hozzá fordultak, s gyógyította a betegeket, akár “az Úr megszentelt napján” is, hogy enyhítse az emberek szenvedését. És mindenki mást is erre bátorított. Ez a tevékenysége viszont rengeteg követőt eredményezett. Akik önként, mindenféle győzködés és térítés nélkül hajlandóak voltak őt követni. Az ő erejét (is) az elkötelezettsége adta.

Az apostoli hitvallás hibás

A keresztények egyik legfőbb imájában, az apostoli hitvallásban van egy mondat, ami az emberek szívében nagyon nagy keveredést okoz:  “s eljő ítélni élőket és holtakat.” Pont. Esélyed sincs ellene. Nem tudom ez kinek jó, de köszi, én kihagynám.

Erre mondaná egy buddhista tanító, Ole Nydhal, hogy ne higgy olyan istenben, akit szomszédodnak se kívánnál. Ez még akkor is igaz, ha az említett buddhista tanító nem a keresztény felfogású istenképre szokta ezt a mondatot használni, hanem a mohamedán fanatikusokra (más néven fundamentalistákra). A fundamentum szó alapot jelent, csak ép a szeretet (elfogadás), mint alap hiányzik az ilyen gondolkodású emberek szemléletéből.

Mózes törvényeit ki tartja be?
Mózes törvényeit ki tartja be?

A dolog másik oldala az, hogy az ítélkezést Jézussal kapcsolják össze, ami számomra totálisan érthetetlen. Egy olyan emberhez kötni az ítélkezést, akinek az élete a környezetének és a sorsának az elfogadásáról szólt, miközben mindenki mást is ugyan erre bátorított, számomra ez egyszerűen nem fér össze. Olyan hatása van ennek a felfogásnak számomra, mintha a Jézus nevét felhasználva a kereszténységben újra élesztették volna a zsidó vallás farizeus irányzatát.

Ennek egy másik formája ott van a templomokban, hatalmas ősz szakállal, akinek a szeme minden sarokból a szemlélőre néz, akárhol is van az Isten házában. Nem tudom, ezzel ki hogy van, de nekem nem éppen felemelő élmény. Erre mondta Biegelbauer Pál, a kiugrott jezsuita pap, hogy értelmes ember nem hihet a Kaporszakállúban.

Jézus szenvedéstörténete

Jézus a szenvedéstörténetével azt mutatja meg nekünk, hogyan vállaljuk fel azt a sorsot, ami a mienk. Akkor is ha fáj, akkor is, ha esztelen, és akkor is, ha minden józan észnek ellentmond. Mindenféle kiskapu keresés és menekülés nélkül.

Már a Virágvasárnap előtt Jézus mondja a tanítványainak, hogy őt el fogják ítélni, s meg fogják ölni. Imádkozott az Atyához, hogy meglegyen ehhez az elegendő ereje. A menekülés minden gondolata nélkül bevonult a városba, egy királynak kijáró ünneplés közepette.

Jézus balsorsa

Te pontosan tudod, mit tanított a názáreti ácsmester. Jó neked. A Biblia azt mondja, hogy a tanítványai nem értették őt.
Te pontosan tudod, mit tanított a názáreti ácsmester. Jó neked. A Biblia azt mondja, hogy a tanítványai nem értették őt.

Az egyik tanítványa elárulja (akit erre kvázi kijelölt az utolsó vacsora végén), majd a “nép” Barabás, a gyilkos helyett őt küldi a keresztre. S a szenvedéstörténet 14 stációja semmi mást nem mutat meg, mint annak a módját, ahogy a sorsunkat éljük meg, időnként szenvedéssel, kihívásokkal, botlásokkal, s a végén dicsőséggel.

Pont ezért számomra a kereszt nem a szenvedés, hanem az élet szimbóluma. Amikor kiteszem magam mindannak, ami a sorsom, s abból akarok kihozni a legtöbbet. Jézus teste öt helyen van megjelölve a kereszten.

  • A két lábfej, mely az utunkra utal;
  • A két kézen, mely a cselekedeteinkre utal;
  • És a szívénél (bordájánál), mely önmagunkra utal.

A bűnök bocsánata számomra semmi mást nem jelent, mint annak megélését, hogy bármi is volt eddig, tehetem mássá az életem. Vállalhatom önmagam, az utam, a feladatom, az életem célját. Úgy, ahogy én azt ott és akkor be tudom teljesíteni. Túllépve minden olyan elképzelést, mely a tökéletességre és a teljességre irányul. Azon a módon, mely mindenkinek egyedi és megismételhetetlen.

Vallási közösséghez tartozás

Az isten házában rengeteg olyasmi is zajlik, melyek Istenhez nem sok köze van.

Egy vallási közösségnek mindig van egy viselkedésrendszere és egy megközelítésmódja ahogy a jézusi tanítást értelmezik és megélik. Csak Magyarországon több mint száz a keresztény felekezetek és egyesületek száma, de ennél a kép még sokkal színesebb.

Van olyan katolikus pap, aki tart ökumenikus istentiszteletet, s olyan is, aki nem. Rengeteg szerzetesi regula van, az újkeresztény felekezetek sokféleségéről nem is beszélve.

Az egyik kedves ismerősöm évekkel ezelőtt szerelmes lett egy srácba, aki nem volt azzal a közösséggel kompatibilis. Nem tudott és nem is akart egy újkeresztény közösség tagja lenni, mert teljesen más volt az élethez való viszonya. Szerintem ez teljesen hétköznapi, soha nem tudhatjuk, milyen háttere lesz annak az embernek, aki végül a társunkká válik.

Amikor a közösség irányítani akar

Természetesen a közösségben tudtak a kapcsolatról, s a lányt mindenáron rá akarták beszélni arra, hogy hagyja el a fiút, hisz nem követi a közösség hitét. Először finoman, majd egyre határozottabban. Amikor jelezte, hogy ő a párját választja, s elhagyja a közösséget, onnantól folyamatosan zaklatták.

Idővel a zaklatás abbamaradt, de még utána is évekig bizonytalan volt a lány a kapcsolatukat illetően. Aztán átlendültek ezen a helyzeten (egy szakítást követően), s azóta házasság és baba (egy gyönyörű kislány) lett a történet vége.

Sajnos nem minden ilyen pár ennyire szerencsés. A vallási közösségek hatnak az életünkre, s kötik a tagjaikat. Még jó, hogy ehhez Istennek semmi köze. Van olyan közösség, ahol a kilépés egy hosszadalmas, mentálisan és érzelmileg is alaposan megviselő procedúra, ami már önmagában is visszatartó erőt jelent. A közösségi lét emberi találmány, melyet sok esetben az érdek és az ego tart egyben.

A közösségeket is emberik vezetik

Nagyon sok közösségnek a szabad vélemény és vallásszabadság csak addig fontos, amíg a működésükhöz a lehetőséget megszerzik. Amint a korábbi híveik akarnak változtatni, új közösséget keresni, a tolerancia pillanatok alatt elpárolog. Kőkeményen elkezdenek értük harcolni.

Ennek oka nagyon egyszerű. A hívek pénzforrást jelentenek. Gondoljunk csak az 1%-ra és egyéb vallási bevételekre. A keresztényeknél pont ebbe gyalogolt bele Ferenc pápa, amikor arról beszélt, hogy a misékért és a keresztelésekért nem szabad pénzt kérni...

A vallási térítés nem önzetlen

Volt egy kedves hölgy, akivel egy spontán beszélgetés során nagyon hamar kialakult egy jó nexus az első találkozásunk alkalmával. Emberileg bejött a stílusa, s ilyenkor nem vagyok az, aki megtartja a három lépés távolságot.

Nehezen tudott azzal a ténnyel mit kezdeni, hogy jól érzem magamat a bőrömben. Ezért elmeséltem neki, hogy azért van kihívás az életemben nekem is, s ezért el fogok menni az egyik pszichológus barátomhoz, hogy segítsen. Én azt gondolom, hogy attól, hogy vannak megoldandó helyzetek az életemben, még érezhetem jól magam a bőrömben. De számára ez is furcsa volt :).

Egyből mondta, hogy ő javasolná, hogy mielőtt elmegyek a pszichológushoz, beajánlana valahova. Egy ismerőse egy hosszabb tesztet kielemezve el tudná nekem mondani, mi a gondom háttere. Nem vagyok a kész megoldások híve, meg sok mindent láttam már én is :), ezért feltettem még pár kérdést.

Az őszinteség bátorságot igényel

Percek alatt kibökte, miről van szó, s megjegyeztem neki azt a tényt, hogy minden “vallási” közösség alapvetően a pénzről szól. Ugyan mondtam neki, hogy ez teljesen természetes, de attól még szikrákat szórtak a szemei, s ha szemmel ölni lehetett volna, én már tuti nem élnék.

A vicces dolog az, hogy ez nem egy adott közösségre vonatkozik, hanem szinte mindegyikre. Ezért sem írtam le a közösségek nevét a példákhoz. Mert a jelenség általános, maximum a megjelenési formái picit eltérőek.

  • Valaki teszteket töltet ki,
  • valaki bibliát magyaráz,
  • valaki örömkoncertet szervez,
  • valaki meg jóga vagy főző tanfolyamot tart,
  • esetleg táncfesztivált szervez egy köztérre,
  • vagy zenés táncos felvonulást szerveznek egy hatalmas szekeret kísérve.

Volt olyan meditációt oktató közösség, ahol kerek-perec megmondták az első alkalommal, hogy bárkit szívesen támogatnak és tanítanak, havi 34 ezer magyar forintért. A hölgy, aki az előadást tartotta, mentálisan annyira zavart volt, hogy nem hogy tanulni, de a továbbiakban még beszélgetni sem volt kedvem vele. Valami szellemi megvalósításról hadovált, miközben érzelmileg a padlón volt.

Egy bónusz gondolat: buddhisták istene és a krisnások ítélkezése

Van még egy apróság, amiről még a buddhisták is gyakran megfeledkeznek. Amikor a tudat állapotának leírásáról beszélnek egy buddhista tanításon, akkor az ott felhozott fogalmak és megközelítések semmiben semmiben sem fognak különbözni a személytelen istenfogalom leírásától.

A zavart az okozza, hogy a buddhista iratok fordításakor az isten szót egy mentális helyzet megnevezésére használják, amelynek fő jellemzője a büszkeség, s a mások fölé emelkedő szemlélet (ismerős!?). De ez a megközelítés sem univerzális. Egy theravada szerzetes, vagy egy zen tanító a fenti mondattal kapcsolatban is simán kinéz a fejéből, mert az ő fogalomrendszeréből még ez a fajta “isten”-fogalom is teljesen hiányzik.

A valódi félreértés abból adódik, hogy sok ember csak a szavakat nézi, s nem a szavakkal megfogalmazott jelentést. Amikor egy krisnás találkozik egy buddhistával, a krisnás számára nem kérdés, hogy a buddhista a Brahmanban (személytelen istenben) hívő ember. Pontosabban úgy nevezik, hogy majavádi.

A majavádi kifejezés annyit tesz, hogy “az illúzió (mája) által megtévesztett ember”. Igen, jól látható, ez is ítélkezés, és kifejezetten a személytelen istenben hívőkre használják. De van egy bővebb fogalmuk is azokra, akik nem hisznek Krisnában. Őket nevezik karmiknak, ami nagyjából annyit tesz, hogy “a korábbi cselekedeteik révén megkötözött ember”. A karmik azért megkötözöttek, mert nem tudnak szabadon (=a Bhagavad Gita és más szent könyvek előírásai szerint meghatározott módon) cselekedni. Azt gondolom, ehhez sokat nem kell hozzátenni.

Azt az apró dolgot csak halkan jegyzek meg: idehaza legalább öt némileg eltérő verzióját hallottam annak, hogy milyen cselekvést is ír elő Krisna a Bhagavad Gitában. Nem vagyok hindu, nem éltem abban a kultúrában, s nem is szeretném megítélni azt, melyik számomra a hiteles. Nem értek hozzá, s ez így is van rendjén. Viszont az látszik ebből is, hogy a keleti szemlélet is legalább annyira színes, mint az európai.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.