Jézus az emberi kapcsolatokról

Amit teszünk, az határozza meg az életünk. a cselekvés az, mely az álmainkat eredményekké formálják, s a cselekedeteink minősége nagyban meghatározza az eredményeket is.

Gondolkodásunk, beszédünk és cselekedeteink alapvetően meghatározzák azt, akik vagyunk. S ezt pontosan tudta Jézus is, ezért külön részt szentelt a hegyi beszédben a boldog élet alapjainak bemutatása során a jellemünkkel kapcsolatos gondolatainak.

A modern menedzserirodalom ezt használja ki, amikor pozitív gondolatokat ismételgetnek. Ennek a történetnek viszont van egy teljesen más vetülete. Az, ahogy viszonyulunk a helyzetekhez.

“Így beszéljetek inkább: az igen igen, a nem nem.” Mt 5.37

A felelősségvállalással együtt jár a szavainkért vállalt felelősség. Beszéljünk úgy, hogy minden szavunknak hitele legyen. A hazugság, a mellébeszélés megöli a bizalmat és a biztonság érzetét. A hamis biztonságérzet felismerése rombolja a legjobban a másokba vetett bizalmunkat. És a mások belénk vetett bizalmát is.

Legyünk tudatában az értékeinknek

“Én pedig azt mondom nektek, ne álljatok ellent a gonosznak.” Mt 5.39

Ez a kérése Jézusnak elsőre fura lehet, mert annak megértése, mit nevez Jézus gonosznak, nem egyszerű. Alapvetően arra hívja fel a figyelmet, mit tegyünk, s nem sokat foglalkozik a gonosszal. Egyszerűen nem ad neki teret, s energiát.

Ha jól megfigyeljük Jézus életét, csak az emberi önzés és képmutatás ellen lépett föl erővel. Minden mást elfogadott és megértett. A mai modern szóhasználatunkkal megfogalmazva, gonosz az, ami a belső békétől és a többi embertől eltávolít.

És itt a kör bezárul. Mert ami eltávolít másoktól, az a harag és a neheztelés. Tehát a bennünk megbújó kisördög nem más, mint a harag és az ellenállás. Jézus valójában azt tanácsolja, ne akarjunk erőnek erejével elérni célokat, ne harcoljunk.

Mert aki szembe megy az árral, az pazarolja az erejét. Mindennek meg van a maga ideje, s ami épp nem időszerű, azt kár erőltetni. Erről szól a Prédikátorok könyvének 3. fejezete

Az emberi kapcsolataink is minket minősít

“Én pedig azt mondom nektek: szeressétek ellenségeiteket, és imádkozzatok üldözőitekért!” Mt 5.44

Akik akadályokat gördítenek elénk, ők a legjobb tanítóink. Ezek lehetnek helyzetek, emberek vagy csupán a saját vagy mások ügyetlensége.

Van úgy, hogy nem igazán értjük azt, miért hibázunk. De ez nem baj. Minden helyzetből rengeteget lehet tanulni. S csak idő kérdése, mikor lelünk rá a fura helyzeteink hátterére.

Figyelj!

Az önismeret belső útja egy sok elemből álló folyamat.

Ismerd meg az önismereti belső munka elemeit lépésről lépésre, egy ingyenes e-mail tanfolyam keretében!

“Legyetek hát tökéletesek, amint mennyei Atyátok tökéletes” Mt 5.48

Jézus a hegyi beszédben valami nagyon fura dolgot kér tőlünk. Legyünk annyira tökéletesek, mint az Isten maga. Értékeljük a bennünk lakozó valódi lényünk, mely kezdetektől fogva tökéletes, és mutassuk meg azt a világnak.

Ez nem is olyan egyszerű, mert az ego játszmái olyan mértékben elfedik azt, akik valójában vagyunk, hogy mi magunk sem igazán tudjuk és látjuk azt, kik is vagyunk valójában.

Ezért jobb híján szerepeket játszunk, maszkokat veszünk fel, rosszabb esetben emberi játszmákkal próbálunk kapcsolódni. Ahelyett, hogy önmagunkat adnánk. Mert azt nem tudjuk, igazából hogyan tudjuk megtenni.

Jót tenni természetes

“Ügyeljetek, hogy a jót ne az emberek szeme láttára tegyétek” Mt 6.1

A jót tenni természetes, örömteli és boldogító. Az összes többi csak mellébeszélés. Amit mondunk, az a reklám, de amit teszünk, az az életünk terméke. S ha meg akarjuk változtatni az életünket, akkor a cselekedeteink megváltoztatása a kulcs.

A mások segítéséhez egy speciális kérés társul. Ne csináljunk a jó cselekedeteinknek reklámot. Ne mutassuk a nagylelkűségünk, csak csináljuk. Aki egy kicsit ismeri a zsidó vallásgyakorlatot, az pontosan tudja, hogy ez a szemlélet sokkal ősibb, mint Jézus tanítása.

Kár, hogy nem igazán gyakorolják ma sem ezt az elvet, ami már Jézus korában is csak alapelv volt, de nem igazán alkalmazták. Pont ezért emeli ezt ki Jézus.

Az önismeret magányos feladat

“amikor imádkozol, menj be a szobába, zárd be az ajtót” Mt 6.6

Az önmagunkkal való munka, önmagunk feltárása nem igazán látszik. Aki mutatja azt, hogy mi mindent tud, s mi mindent tesz meg magáért, az igazából csak szerepet játszik, s semmit nem ért az élet varázslatából (misztériumából).

Ezért van, hogy:

  • Aki azt hiszi az életről, hogy mindent tud, az elfelejtette a lényeget.
  • Aki azt hiszi, hogy látja önmagát, az téved.
  • Aki erővel megy előre, az a szenvedés magjait ülteti el.

El ne felejtsük, Jézus tanításai egy istenhittel átitatott közegben hangoztak el. S az istenhithez szervesen hozzá tartozik az ima, az istennel való találkozás pillanata.

Ehhez minden külső zavaró körülményt érdemes kiiktatni, hogy az ego is bekerüljön a sarokba egy időre, amíg a bennünk lakozó tökéletes felbukkan.

“Amikor imádkoztok, ne szaporítsátok a szót, mint a pogányok, akik azt hiszik, hogy ha ömlik belőlük a szó, nyomban meghallgatásra találnak! (…) tudja a ti Atyátok, mire van szükségetek, mielőtt még kérnétek.” Mt 6.7-8

Bízzunk abban, hogy az életünk feladataihoz minden támogatást megkapunk. Merjünk kérni, merjük elvárni a szebbet és a jobbat. Úgy értem a minőségibb életet, mely túl van az önzésen, a kivagyiságon. Az ego öntömjénező léthazugságain.

Tegyük meg, ami tőlünk telik, s bízzunk benne, hogy a szükséges plusz is megérkezik hozzá. Kinek kinek szükséglete szerint. Ahogy azt Cromwell is megfogalmazta:

Bízzál istenben, de tartsd szárazon a puskaport.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.