Jézus a felelősségvállalás szószólója

A felelősségvállalás az önálló és szabad élet megteremtésének első és talán legfontosabb eszköze. Aki menekül a felelősség elől, az semmit nem fog tudni érdemben átalakítani az életében.

A felelősségvállalás minden igazi változás alapja. Aki vaktában kezdi el formálni az életét, s minden technikát kipróbálva azzal kísérletezik, hogy minimális erőfeszítéssel eredményeket (boldogságot, jólétet, minőségi kapcsolatokat) érjen el, az szembe megy a lehetőségeinek korlátaival.

A sebtapasz sem alkalmas egy intenzív vérzés megállítására, ahogy a romokban lévő kapcsolataink helyrehozatala sem mehet egy-két hét alatt, mindenféle csodamódszerek bevetése által.

Az életünk az üzenetünk

“Ti vagytok a föld sója. Ha a só ízét veszti, ugyan mivel sózzák meg?” Mt 9.13

Kerítéssel összenőtt nyírfa
Ennek a fának el felejtettek szólni, hogy hosszú távon nem lesz elég helye a növekedéshez. De ezzel nem foglalkozott.

Jézus a tudatos erőfeszítés választására és a felelősség felvállalására hív minket. Azon erőfeszítésekre, amit a legtöbb ember nem vállal fel, s aminek következtében érdemben változhat meg az életünk.

Amikor a mindennapjainkba beleadjuk mindazt, amit tudunk, az egész történet minőségileg megváltozik, s elkezd megváltozni az életünk.

Amikor vállaljuk a felelősséget a tetteinkért, az életünk gyökeresen megváltozik. Nem csak a felszínen történnek onnan kezdve az események, hanem a belsőnket átalakító folyamattá alakul át az életünk. Még akkor is, ha épp “csak” krumplit hámozunk, felmosunk, mosakszunk stb.

Az elkötelezettség látszik

“Ti vagytok a világ világossága. A hegyen épült várost nem lehet elrejteni.” Mt 5.14

A boldog és örömteli emberek olyanok, mint egy lámpás az éjszakában. Sugárzik róluk az öröm és a harmónia. Ők azok, akik már messziről kitűnnek a környezetükből, s ők azok, akik érdemben tudnak értéket és értelmet adni a földi létnek:

“S ha világot gyújtanának, nem rejtik a véka alá, hanem a tartóra teszik, hogy mindenkinek világítson a házban.” Mt 5.15

Az, ami bennünk rejtőzik, az egy hatalmas érték. Aki nem meri felvállalni azt, amit tud, az nem él teljes életet. Amikor megéljük mindazt, ami bennünk van, amitől mi egyediek és értékesek vagyunk a világ számára, onnan kezdődik az életünk csodája.

“Ne gondoljátok, hogy megszüntetni jöttem a törvényt” Mt 5.17

Ezt sokan nem értik. Én sem értettem sokáig. A bennünk lévő érték csak akkor tud hasznos lenni, ha igazodik a meglevő keretekhez. Jézus nem volt anarchista. Ő megújítani jött a régit, s nem felrobbantani azt, s valami teljesen újat vagy valami ősrégit létrehozni. Itt bukik el a legtöbb önjobbító életreform kísérlet, mert az alapok nincsenek a helyükön…

Figyelj!

Az önismeret belső útja egy sok elemből álló folyamat.

Ismerd meg az önismereti belső munka elemeit lépésről lépésre, egy ingyenes e-mail tanfolyam keretében!

A harag mindent megöl

kősivatag
A harag minden életteli kapcsolatot tönkretesz, mint ahogy a kősivatagban az élet is csak botladozik.

A legnagyobb bűn Jézus idejében az ölés volt. S a legkegyetlenebb büntetés is egy tömeges gyilkosság volt (a megkövezés). Ez annak járt, aki hűtlen volt a házastársához.

Ez a muszlim világ egyes részein mai napig bevett gyakorlat, ha egy nő elveszti a szüzességét a házasság előtt, annak meg kell halnia. És ez olyan szabály, ami alapján a megerőszakolt nőket is megölik, az emberség és az igazságosság minden elvét a gyehenna tüzére hányva.

“Hallottátok, hogy a régiek ezt a parancsot kapták: Ne ölj! Aki öl, állítsák a törvényszék elé.
Én pedig azt mondom nektek: Már azt is állítsák a törvényszék elé, aki haragot tart embertársával.” Mt 5.21-22

A haragot Jézus az öléssel állítja párhuzamba, s nem véletlenül. A harag ölni képes. Egy haraggal telített közeg megöli az emberi élet lehetőségét, a szabad gondolkozás és az önálló felelősségvállalás lehetőségével együtt.

Tehát nem a haragos megnyilvánulás alapvetően a gond (habár a harag állapotában lenni maga a pokol). Hanem a bennünk fortyogó vagy megfagyó állandósult harag, mert az mindent tönkre tesz folyamatosan. Komoly pokol állandóan haragos környezetben élni.

Igazából a harag nem más, mint eltaszítása valaminek. Ezt lehet akár a múltunk egy eseménye, egyes emberek, gyakorlatilag bármi, ami az életünk része. A harag az a viselkedés, mely az életünk börtönének a falait létrehozza és fenntartja, mert amit el akarunk taszítani, abba energiát teszünk.

Az adósság megkeseríti az életet

“Bizony mondom neked, nem szabadulsz ki, amíg az utolsó fillért is meg nem fizeted.” Mt 5.26

Vállaljuk fel mindig a cselekedeteinkért a felelősséget, s annak következményeiért. Egyszerűen megkerülhetetlen. Mindennek meg van az ára és az értéke. Nem mindent kell kifizetni pénzzel, van amit nem is érdemes, de mindennek meg kell fizetni az árát.

A lezáratlan, kifizetetlen történetek az életünkben olyanok, mint a nyitott ajtók. S ahol sok a nyitott ajtó, ott nagy a huzat is. Ez vonatkozik korábbi konfliktusokra éppúgy, mint a pénzbeli adósságokra.

A cselekvés szabadsága, a könnyed felelősségvállalás onnan kezdődhet el, ha képes vagyok a múltam árnyaitól, félelmeim és szorongásaim okától szabadon élni.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.