A kivetítés pszichológiája

A kivetítés az életünk színházának a legfontosabb kelléke. Ettől leszünk az életünk rendezői, szerencsénk vagy balszerencsénk kovácsai.

Shakespeare több művében is megláthatjuk, mekkora őrültség másokra olyasmit kivetíteni, ami nem is az övék..
Shakespeare több művében is megláthatjuk, mekkora őrültség másokra olyasmit kivetíteni, ami nem is az övék..

Mindenki az életünkben egy saját szereppel rendelkezik, amit mi magunk választjuk ki minden egyes embernek. Múltunk egy szereplőjének tulajdonságait a belsőnkből kivetítjük másokra, hogy tudjunk hozzájuk viszonyulni.

Lesz aki a szüleinket képviseli, lesz akire a szeretőnk szerepét osztjuk, és lesz olyan is, akire az ügyeletes gonosz szerepe jut. Ezt a fajta szereposztás nevezzük kivetítésnek.

A kivetítés lélektana

sűrű erdő fatörzsei
Néha nem látjuk a fától az erdőt, holott minden helyzet, ami az életünkben megjelenik, a saját állapotunk tükre.

Az elmélet eddig volt, de a gyakorlat ennél sokkal érdekesebb. Ha van egy nő az életünkben, akivel minden bajunk meg tudjuk beszélni, az nem feltétlen csak egy barát. Az lehet számunkra egy olyan fix pont, mint egy kisgyereknek az édesanyja.

Hasonlóan, ha van egy erős férfi az életünkben, akinek rendszeresen igénybe vesszük azt a nagyszerű tulajdonságát, hogy megbízható, vagy erős, vagy lehet rá számítani, akkor van egy apai szerepben lévő ember az életünkben.

A kivetítésnek sokféle pszichológiai oka lehet:

  1. Szeretnénk az ismeretlen helyzeteket kezelhetőbbé tenni;
  2. biztonságos (ismerős) dolgokat keresünk;
  3. Nem merjük felvállalni a sebezhetőségünket;
  4. nem tudjuk kimondani a valódi igényeinket;
  5. a gyerekkorunk játszmáihoz keresünk partnereket;
  6. stb.

De a egy valódi ok van, ami az összes többi mögött van: mindenkit arra használunk fel, hogy a korábbi sérüléseinket megpróbáljuk meggyógyítani.

Ezért nem szabad nagyon rosszul éreznünk magunkat, hisz szinte mindenki más is ezt teszi. Ugyan azt a mintát követjük, amit másoktól is láttunk.

Pontosan ezért kerülünk gyakran olyan helyzetekbe, ahol a másik fél is érdekelt a kialakult helyzet (például játszma) fenntartásában. Még akkor is, ha látszólag nem tesz érte, vagy egyenesen hadakozik a helyzet fenntartása ellen.

A kivetítések önmagában kevés bajt okoznának, de rendszerint nem tudjuk a helyén kezelni ezeket a helyzeteket. Többnyire nem látjuk azt, amit ennek kapcsán csinálunk.

A kivetítés az önismeret akadálya

A kivetítés attól válhat kihívássá az életünkben, amikor nem vagyunk képesek önmagunkat megfelelően érzékelni a jelenléte miatt:

  • másokban elkezdjük meglátni a saját hibáinkat;
  • csak másokat teszünk felelőssé egy kellemetlen helyzetben;
  • olyan tulajdonságokat tulajdonítunk másoknak, ami ránk jellemző igazán;
  • vagy amikor csak másokat látunk alkalmasnak, s magunkat nem.

A képmutatás választása

Amikor felfedezzük azt, hogy nem olyanok vagyunk, mint amilyennek korábban elképzeltük vagy érzékeltük magunkat, akkor két, alapvetően eltérő lehetőség közül választhatunk.

  • Vagy tudatosan elkezdjük felvállalni magunkat;
  • vagy elkezdünk szerepeket játszani. Tudatosan tovább építve magunkról egy hamis képet a külvilágnak.

A szomorú igazság az, hogy lehetünk nagyon jó színészek, de attól még a szini előadás nem azonos a való élettel. Aki szerepeket játszik, az igazából nem él, csak imitálja az életet.

lelki okok feloldása

Önmagunk felvállalása

Az egyediségünk felvállalása többet adhat hozzá az életünk minőségéhez, mint a folyamatos bizonyítás és menekülés
Az egyediségünk felvállalása többet adhat hozzá az életünk minőségéhez, mint a folyamatos bizonyítás és menekülés

Nem attól leszünk értékesek mások számára, hogy egy teljesen hamis képet mutatunk magunkról. Attól leszünk igazán értékesek, ha megmutatjuk mindazt ami bennünk lakozik.

Természetesen önmagunk felvállalásához hatalmas bátorság szükséges, mert sok olyan is ilyenkor felszínre kerül, amit egyébként elrejtenénk.

Az élet attól válik igazán értékessé és széppé, hogy mindennek megvan a helye és az ideje. Senki nem mondja azt hogy az élet csupa öröm mindenki pontosan tudja azt hogy vannak nehéz pillanatok is. Aki nehézségeit is felvállalja és elfogadja, a sokkal szabadabb lehet mint aki folyamatosan elmenekül nehézségeitől.

Ugyanis a kivetítés semmi más, mint egy többnyire tudattalan menekülés a saját hibáink elől. Egy olyan védelmi mechanizmus, ami elválaszt a valóság megtapasztalásától, hogy annak súlyától ne roppanjunk össze.

Egy igazi önismereti coach munkája

Marionett bábu
Ha elvágjuk az érzelmi kötelékeinket, akkor már nem rángathatnak minket kényükre-kedvükre,

Aki csak másokban képes meglátni a hibákat, s saját hibái nem érzékeli (s nem formálja magát tudatosan), az nem képes a saját kihívásaira megfelelően reagálni. Az élethelyzetei arról fognak szólni, hogy a problémái szűrőjén keresztül lát mindent, s a reakciói és a javaslatai is ennek révén torzulni fognak. Mert a félelmei (a belső szorongásai) Marionettbábuként fogják rángatni.

Amikor egy ember már képes önmagát úgy látni, ahogy van, akkor képes bárki másnak is segíteni. Előtte nem tud reális képet mutatni másoknak, mert nem ismeri a saját vakfoltjait, és annak hatásait.

Az önhittség leleplezése

Mikor valaki nagyon okosnak akarja mutatni magát, és mindenről határozott véleménye (és igazsága) van, fel szoktam tenni pár szarkasztikus kérdést (gyakran csak magamban.)

  1. Mennyire képes engem a másik reálisan látni?
  2. Mennyire tudatos a saját korlátait kapcsán?
  3. Mennyire képes felvállalni a saját korlátait?
  4. Miként lép túl a saját korlátain?
  5. Milyen új dolgot képes megmutatni a saját korlátaim kapcsán?

Ezekre a kérdésekre adott válaszok sokkal többet megmutatnak a másik ember képességeiről, mint az, amit magáról elmond (hirdet). Számomra, és többnyire másoknak is, nem az a kérdés, hogy ki:

 

  • hány évet tanult,
  • hány elméletet ismer, illetve
  • hány rendszer szerint képes önmagát eladni.

Hanem az, hogy mennyire képes önmagát úgy látni, amilyen. Mert az igazi önismeret sokkal jobb eredményt hozhat ki egy emberből, mint annak biztos tudata, hogy minden helyzetben képes teljesíteni a kötelező minimumot (az a középszerűség útja).

A kivetítések tudatosítása

Mások kivetítéseinek hatása alól nem  mindig tudjuk kivonni magunkat. Óhatatlan, hogy egy olyan helyzetbe kerülünk időnként, amihez semmi kedvünk.

Az ilyen helyzeteket úgy tudjuk könnyedén felismerni, ha tudatosítjuk azt a folyamatot, ami bennük és körülöttünk zajlik. Meglátjuk azt, hogy mindannyian hasonlóképpen működünk, s nagyon gyakran ugyan azokat a hibákat is vétjük el időről időre.

Ezen helyzeteket felismerve képesek leszünk a kellemetlen helyzetekből kihátrálni. Van, hogy nem is tudjuk megmondani, mi a baj, csak egyszerűen érezzük, hogy valami nem kerek. Fogadjuk el azt, ha nem értjük a megérzéseink okát, de mindenképpen kövessük őket. Sok kellemetlen helyzettől megmenthetnek minket a megérzéseink.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.