Komfortzóna és kihívások

A komfortzóna távolít el attól, hogy tudatosan irányítsuk az életünk. Ha nem irányítjuk az életünket, akkor sodródni fogunk, mely hatalmas szenvedés forrása.

Az életünk különböző területeinek egyensúlya nem mindig található meg elsőre.

Életünk talán egyik legnagyobb kihívása a belső egyensúlyunkat megteremteni és céljainkat elérni egyszerre. Ez a két törekvésünk sokkal jobban összefügg, mint azt elsőre gondolnánk. Természetesen nem mindegy, milyen szemléletünk van, mert az elvégzendő feladat teljesen más.

A sikereket, az elismerést és a babérokat kergető szemlélet egyensúlyba hozása teljesen más feladatot jelent, mint amikor az eredmények, az anyagi bőség és lehetőségek tárházának megtapasztalása utáni vágyunkból akarunk kihozni többet.

Ennek az alapvető szempontrendszernek a bemutatása közben megint elő fogom venni a vitorlázás példáit is. Az ehhez szükséges ábrákat most is a kal.piar.hu oldalról vettem, ezúton is köszönöm a hasznos cikket nekik.

A komfortzóna hatása

Ha az elképzeléseink nem teljesülnek, nem azt kapjuk, amit a kék-lila ködön át elképzeltünk, sokan így reagálnak.

Az egész életünket meghatározza az a keret, amit a komfortzóna jelent. A komfortzóna az önképünk része, annak a szemléletünknek az összessége, amit a lehetőségeinkről, a képességeinkről és a tudásunkról alkotunk. Az énképünk természetesen nem reális, mivel a környezetünk reakcióiból építjük fel azt. Ha környezetünkben az embereknek az önképe nem igazán építő, akkor a saját énképünk sem valószínű, hogy építő jellegű lesz. De ez nem sok mindent mond el a lehetőségeinkről hosszútávon.

Természetesen az énképünk nem mindig azt támogatja, amit mi valójában el szeretnénk érni. Ahhoz, hogy a céljaink elérjük, valamiféle módon túl kell lépnünk azon, amit saját magunkról gondoltunk korábban. Amikor valaki át akarja lépni a korlátait, akkor teljesen más megközelítést érdemes használnia egy sikereket hajszoló és mást egy eredményeket előtérbe helyező embernek.

A komfortzóna félreértése

A világra nyitott állapotban a kihívásainkkal könnyebben képesek vagyunk szembenézni.

A komfortzónánk az, amit megszoktunk, az életünk azon része, amiben otthonosan érezzük magunkat. Az igazi személyiségfejlődés, a komfortzónánk valódi átlépése akkor kezdődik el, amikor a mintáinkat elkezdjük felülírni és elengedni.

Sokan azt hiszik, az a komfortzóna átlépése, amikor olyat teszünk, amit nem szoktunk vagy kényelmetlen. Ez önmagában igaz, de korántsem elegendő. Ha csak a meglevő mintáinkat ismételjük annak fényében, amit újonnan felismertünk magunkban, akkor érdemben nem változik semmi az életünkben. Az ilyen esetekben csak lesz egy új stratégiánk arra, hogyan ismételjük azt, ami korábban sem működött.

Bátor konformisták

Térjünk vissza egy pillatanra a vitorláshajók példájára, s nézzük meg, mi történik akkor, ha egy hajó félszélbe (oldalszélbe) fordul, s ezért kibillen a hajótest az egyensúlyából.

Az oldalszélben dőlnek el a vitorlásversenyek
Oldalszél hatása olyan, hogy mindent fel tudunk használni a céljaink eléréséhez, de ez fegyelmet és sok tudást ígényel
  • Egy olyan hajó egyensúlyban tartása, melynek az alján nincs tőkesúly (azaz siklóhajó), az oldalszél nagyon nagy kihívást jelent.
  • Mindazok, akik egy ilyen hajóba beszállnak, azoknak pontosan tudni kell, hogy a félszélnél  a hajó egyensúlyban tartásában részt kell venni mindenkinek.
  • Aki ezt nem hajlandó tudomásul venni, az a hajó felborulását kockáztatja.
  • Aki ilyet még nem csinált, nagyon rémisztő tapasztalatban lehet része. Hatalmas adrenalinlökettel jár, s élménynek sem utolsó.
  • Az első alkalommal, aki még ezt nem tapasztalta, garantáltan kívül fog kerülni a komfortzónáján.

Aki a siklóhajózásban már gyakorlottabb, annak is hatalmas élmény egy kis hajóval közepes szélben kitámasztani a hajó szélére, de neki már nem a komfortzónájának az elhagyásáról lesz szó, hanem egy módról, hogy a saját érzelmeit egyensúlyba tartja.

Az adrenalinfüggőség

Sok gyakorlott vitorlázó úgy véli, egy nagyobb tőkesúlyos hajó vezetése, illetve azon hajózni nem akkora élmény. Ennek háttere, hogy a sikló hajózás adrenalinlökete legtöbbször nem jelenik meg a tőkesúlyos hajón való vitorlázásnál.

Ezért van az, hogy szép időben, mikor a szél csak picit fúj, a balatoni kikötők tele vannak tőkesúlyos hajókkal, s maximum a szörfösöket látni kint a vízen. Amikor elkezdenek a viharjelzők villogni a parton, az összes mólónál kirajzanak a tőkesúlyos vitorlások. Mert az erős szélben már kell használni azokat a képességeket, amiket a siklóhajóknál már egy közepes szélben is be kell vetni.

Ennek az élményét ilyenkor a hajózáshoz kevéssé értő barátokkal is meg lehet osztani, mivel a borulásveszély sokkal kisebb, mint egy versenyhajónál. De ez nem csak a vitorlázásra igaz. Az extrém sportok ugyanúgy az adrenalin növelését szolgálják. De ez a mentalitás érdemben befolyásolni fogja azt, mennyire tudunk fókuszáltan cselekedni, mennyire bírjuk a monotóniát és az elterelő körülményeket.

lelki okok feloldása

Eltérítő hatások

A komfortzóna a múltunk emlékeiből épül.

Mint a célok elérése kapcsán is írtam, egy jól megtervezett cél elérése nem annyira evidens, mint elsőre gondolná az ember. Ennek bemutatására használnám a hajózás példáit, mert nagyon érzékletes képet adnak arról, amiről most szó lesz.

A céljaink kitűzésekor érdemes a körülményeink állandó változását is figyelembe venni. Természetesen nem lehet mindig mindent előre betervezni, de egy reális mértékben érdemes azért a nehézségeket is bekalkulálni.

De ez nem lehetséges és nem is érdemes minden esetre felkészülni, mert a tevékenységek élvezetét is megölheti az, ha a nehézségekre túlságosan fókuszálunk. Éppen ebből adódóan időről időre érdemes újratervezni a haladás irányát. Egy dologra viszont nagyon érdemes tekintettel lenni. Az életünket leginkább az állandó irányváltások lassítják.

A célkitűzés mesterfogása

Aki azt hiszi, nem hatnak rá a körülmények, az becsapja magát. Aki figyelembe veszi, az az előnyére fordíthatja.
Aki azt hiszi, nem hatnak rá a körülmények, az becsapja magát. Aki figyelembe veszi, az az előnyére fordíthatja ezt a tudást.

Az idős tengeri medvék jól tudják, hogy úgy érdemes hozzávetőlegesen belőni az haladásunk irányát, hogy a ránk ható állandó áramlást is belekalkuláljuk a céljaink elérésébe.

  • Amikor egy folyón a túlpartra akarunk eljutni. akkor a haladás irányát úgy lőjük be a parton, hogy a folyás irányától felfelé térjen el a hajó orra.
  • S pont ugyanígy, ha van egy olyan minta környezetünkben, ami számunkra hátrányos, akkor semmi más dolog nincs, mint tudatosan kikerülni azon helyzeteket, amikor az adott zavaró tényező felerősödik.
    • Egy kedves barátom évekkel ezelőtt vett egy olyan lakást, ahol a szomszédok rendszeresen a belső udvaron zajongtak, s idővel túl akart adni az ingatlanán.
    • Miután ezt folyamatosan megjegyezték az érdeklődők, s nem jelentkeztek többet, kifigyelte azt az időpontot, amikor a lakók zömmel behúzódtak a lakásukba, s akkorra hívta a vevőket.
    • Ezután hamarosan túladott a rossz vételen.

Önmagunk kihívás elé állítása

Camino jelzéssel
A Camino egy kihívás, mely a belsőnket is át tudja formálni, ha nem egy teljesítmény-túraként nézünk rá.

A mindennapjaink során a céljainkat picit az elvárásaink fölé kalibrálva, ösztönösen megnöveljük az erőfeszítésünket, a cselekvésre fordított figyelmünket.

Ez akkora ellenszere a konformitásnak, mely nagyobb erővel rendelkezik, mint

  • a legszebb nő,
  • a legjobb jaguár,
  • a legszebb déltengeri sziget,
  • a legnagyobb ház a környezetünkben.
  • stb.

Ennek révén képesek leszünk túllépni a saját magunk által létrehozott korlátainkon, s önismereti tanfolyamnak sem utolsó.

Ellenben ha a céljaink úgy lőjük be, hogy az biztosan elérhető legyen, azzal a saját erőnket fogjuk tudatosan erodálni. Előbb-utóbb azokat a dolgokat sem érjük el, ami korábban nem okozott különösebb kihívást.

 

Ezt szerintem mindenki ismeri, akinek volt már hosszabb kapcsolata, vagy sokáig egy munkakörben dolgozott és belekényelmesedett az akkori helyzetébe.

Onnan talpra állni, újra felépíteni mindazt, ami elveszett, nem egy utolsó élmény és kihívás.

A demotiváló, aránytalanul nagy cél

Aki rosszul méri fel a lehetőségeit, az bajba kerülhet.

Érdemes tisztában lenni a történet másik végével is, mert túl magasra helyezett cél is tud gondot okozni. Aki folytonosan mások jó képességeihez méri a maga hiányosságait, az eleve kudarcra ítéli magát. Hasonlóan az egyszerűen elérhető sok célhoz, feleslegessé teszi az erőfeszítésre való képesség fejlesztését. A túl nagy erőfeszítés igénye demotiváló hatású, mint a hülye poénok olvasgatása a 9gag.comon.

Annak meghatározása, mi a megfelelő nagyságú cél, mindig egyéni és folyamatosan változik. Én azt láttam, hogy az elvárások rendszeres emelése, egyre több mindent figyelembe vevő célok sorozata az, mely a legnagyobb eredményt hozza létre hosszú távon.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.