A lelki nyugalom elvesztése

A lelki nyugalmat sokféleképpen érhetjük el. Van, aki magát alakítja, s van aki külső tényezőkre épít.
Egy konkrét példán keresztül meg tudom mutatni, ennek milyen hatásai lehet az életünkben.

Egy kedves barátom a fészbúkon mostanában azzal szórakoztatja népes ismerősi rendszerét, hogy önismereti kérdésekkel bombázza őket. Minden napra van egy-két kérdése, amivel virulens marketingtudását használja a barátai szórakoztatására.

Ő is egy azon marketingesek közül, aki leül egy csoport vagy oldal kezelőfelülete elé, s pár óra alatt olyan hatást ér el hetekre egy oldalon, amit érdemes figyelni és tanulni tőle. Egyszerűen ért hozzá. De mindenki tud hibázni, így ő is 🙂 .

A nap kérdése:

– Mit teszel, mikor a padlóra kerülsz?
– Mit teszel a lelki békéd helyreállításáért?

aki padlón van, az nagyon ritkán mosolyog.

Barátait megrostáló ember lévén sok választ kapott, melyek alapvetően ugyan azt a mintát követték:

  • Magamba roskadom, sírok és levert vagyok, leiszom magam stb.
  • Megnyugszom, kifújom magam, s valamit kitalálok
  • A gyakorlott coachnak mások segítsége is eszébe jutott
  • Egy férfias válasz:

    Ha túléled, megerősödsz tőle. Erős akarok lenni, ezért túlélő vagyok. Ennyi.

  • Egy tudatos nő eképpen válaszolt:

    Részekre szedem a helyzetet és megértem a részleteit. Ezt követően kommunikálok róla azzal, akivel kell, akit az a helyzet illet, aki érintett. Addig, amíg csak kell. Már a kommunikáció is önmagában mindent felold.

  • A lényeg, hogy a vége valamiféle cselekvés.

Ez eddig szép és jó ez a történet. Semmi extra gondolhatnánk, de a kutya mindig oda szarik…

A lelki béke kihívása: a család kutyája elveszett

Egy apró pici kutya kell sok családban ahhoz, hogy az érzelmi állapot egyensúlyban legyen.

Az igazi tudás mindig tapasztalat által szerezhető meg, s az univerzum válaszolt barátom kérdésére. A vonzás törvénye működött. Kapott egy nagyszerű tesztet, hogy megtapasztalja, milyen érzés padlón lenni, amikor a lelki béke elillan.

Egy háziállat, főleg egy családi kedvenc elvesztése komoly trauma lehet. És barátom maga is padlót fogott ennek kapcsán.

Sirius, az apró termetű keverék kutyájuk, a család házi kedvence. Feladata a család lelki békéjének megőrzése, érzelmek fogadása és kiváltása.

Délután barátom kislánya lélekszakadva hívta az édesanyját, hogy a kis kutya eltűnt. Barátom totálisan kiborult, egész éjjel nem aludt, de sok más emberrel szemben nem pánikolt. Hanem cselekedett, keresve a megoldást a lelki egyensúlyának helyreállításához.

  • Kiírta a falára, hogy mi történt
  • A poszt végén mindenkit arra biztatott mindenkit, aki csak a olvasta a kiírást, hogy ossza meg a képet és a feliratot (870 megosztás pár óra alatt azért nem kevés…).
  • beteggelte azokat, akikről tudta, hogy kutyás csoportok tagjai, illetve ismernek ilyeneket
  • Másnap reggel két barátnőjével elment kiplakátolni a környéket a kis jószág képével.

Ettől függetlenül ki volt érzelmileg teljesen:

A mai éjszakába belehalt a lelkem 🙁
Pokol. Mi lehet vele? Hol van? Él-e? Becsületes-e aki megtalálta?

Figyelj!

Az önismeret belső útja egy sok elemből álló folyamat.

Ismerd meg az önismereti belső munka elemeit lépésről lépésre, egy ingyenes e-mail tanfolyam keretében!

Természetesen az ijedelem nem volt ok nélküli, egy apró, összesen nem egészen egy kilós szőrpamacsról beszélünk, aki egy téli éjszakán biztosan megfagy az utcán.

A cselekvés ereje

Kérdőjel
Aki a megoldást keresi, annak a technikai részletek csak apróságok.

A nagy felhajtásnak meg lett az eredménye. Még az eltűnése napján a szomszédos utcában megtalálta valaki, s éjszakára befogadta. Hogy a jámbor, de félénk eb túlélte az éjszakai fagy rémségeit. Másnap a plakátolás eredményeként a befogadó hamar megtalálta a gazdát, hogy a gazda megint boldog és kiegyensúlyozott, mert a kutya az ehhez szükséges körülményeket a jelenlétével megteremtette.

Természetesen egy jó kommunikátor mindent részletesen le is írt, s mindenkinek, aki egy picit is hozzá igyekezett tenni a megoldáshoz, emigyen köszönte meg:

Sziriusz meglett – állati (szó szerint) hálás vagyok mindenkinek, barátnak, ismerősnek, kutyásnak és antikutyásnak, aki csak most az én kedvemért megosztotta a képét.

Egy ilyen embernek szerintem a kihívásai is örömteliek, mert nem csak örül, hanem megossza az örömét (és bánatát) mindenkivel, aki nyitott felé. Neki biztos sokan segítenek, mert érzelmileg biztosan megéri. Én is volt, hogy hozzátettem egy-két ponton az életéhez, s igazán jó érzéseim vannak ezzel kapcsolatban azóta is.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.