“Lusta” gyerek motiválása

A gyermeket édesanyja hiába korholta. Bármit csinált, vagy mondott, az naphosszat a kemencesutban üldögélt, vagy a kukuircagóré mellett szunyókált, attó függően milyen volt az idő.

Az édesanyja nem tudta már mitévő legyen a henye fiával, úgyhogy amikor egy bölcs a faluban járt, odavitte hozzá:

— Bölcs, mondd meg a fiamnak, hogy ha ilyen dologtalan lesz, bizony felkopik az álla! S mi lesz velem is, a vén fejemre ki visel majd gondot!

Tegyünk fel egy jó kérdést!

fiú szúrós szemekkel
Van, akire látszólag nem lehet hatni. Legtöbbször csak védekezik, elkerülendő a további kudarcokat.

A bölcs akkor a fiúhoz fordult:

— Mit szeretsz tenni fiam, mi érdekel téged?

— Nem tudom, semmi! — válaszolt a rest fiú

— Mi érdekelt, amikor kisgyerek voltál? — faggatta a bölcs. 

— Bármi is érdekelt akkoriban, hiába próbálgattam, édesanyám kivette a kezemből, hogy rosszul csinálom, így hát inkább arra a döntésre jutottam, hogy a legjobb, ha nem teszek semmit, azzal legalább nem okozok kárt.

Ekkor a bölcs az asszonyhoz fordult:

— Adj hát a fiadnak ne csak feladatot, hanem tudást is, hogyan végezze azt, és dicsérő szavakat, hogy örömöt leljen a tevékenységben – te meg fiam kezdd azzal, hogy hétszer körbesepred az udvart, míg olyan tiszta nem lesz, hogy mindenki aki az utcán jár, megálljon és megcsodálja.

— Seperni bárki tud, de szépen csak az, aki begyakorolja. Mutasd meg a világnak a szorgalmadat, hogy híred menjen.

Az asszony megértette, hogy a fia restségét maga is okozta, a fiú pedig megértette, hogy a szorgalmával tud bőséget hozni a házhoz.

A bölcs továbbállt a faluból, de útközben megdicsérte az összes porban játszó gyermeket, hogy példája ragadjon.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.