A meditáció jelentése

Akinek van egy víziója az élete irányáról, az helyzeti előnyben van. De a víziót rosszul használva, az életünk akadályává válhat, hogy …

Aki a fejében lévő programokat igyekszik lecserélni, az semmit nem tud a szabadságról.
A meditáció nem azonos a gondolati képek erőltetett vizualizációjával.

Amit ma meditációnak nevezünk, annak semmi köze az életünk felszabadításához. A meditáció sokak számára pontosan ugyan olyan ego játszma, mint bármi más. Van egy elképzelésük, amit erőltetnek, s azzal erodálják az emberi kapcsolataikat, folyamatosan távolodva a boldogságtól és az egészséges élettől.

Épp ezért a legtöbb ember, igazodva a kifejezetten jól működő megérzéseihez, hanyagolja ezeket a területeket az életében, vagy a szobája magányában foglalkozik vele, kizárva abból mindenki mást.

Másrészt sokan az spirituális útkeresésüket arra akarják felhasználni, hogy a mindennapi életük jobb legyen. Erről mindent elmond a pénzmágnes meditáció, melyre százával keresnek az interneten minden hónapban. Ami nem ördögtől való, s amit értelmesen csinálva még hasznos is lehet, amitől nem fog minden értelmes ember visítva menekülni.

Hétköznapi “meditációk”

Először is: rengetegen összekeverik a meditációt a vizualizációs technikákkal. A vizualizáció önmagában nem az a fajta meditáció, ami megszabadít a mindennapok zűrzavarától, de megfelelően alkalmazva azzá is alakulhat.

Amikor csak arra fókuszálunk, amit minden áron el akarunk érni, avval csak a személyiségünk egy újabb védekező elemét hozzuk létre, eltaszítva mindazt, amitől igazán boldogok lehetnénk. A jövő görcsös akarásával csak egy újabb védelmi réteget hozunk létre egonk páncélján.

A kötöttségektől megszabadító meditáció pont ellenkező irányba hat. Támogathatja a mentális és érzelmi mintázatok, valamint az azok mentén kialakuló belső feszültségek elengedést. Ez a folyamat hozza el a legtöbb ember ki nem mondott vágyát, az érzelmi szabadságot.

Vágyaink megteremtése (anyagi vízióink)

Sokan a vizualizációt a zűrzavar irányítására használják. A maximális teljesítmény c. nagyszerű Brian Tracy könyvben szerepel egy gyakorlat, amivel felidézhetjük azt, amit szeretnénk elérni, akár naponta többször is, érzelmeket is hozzá társítva, hogy a vágyainkat “bevonzzuk”. Ekkor válik a vizualizációs gyakorlat (“a meditáció”) a ragaszkodás és a kötődés erősítésének eszközévé.

Tény és való, az emberi létezés a vágyak és kételyek világa, ami egyúttal rengeteg szenvedés megélésének terepe is. Aki a szenvedés okát erősíti, ez soha nem fog a szenvedéstől megszabadulni. Ez az ok és okozat gyakorlatias megközelítése.

Aki ezen a ponton megáll az olvasással, s abban a hitben él majd tovább, hogy én a vágyakról való teljes lemondás szószólója vagyok, az félreért.

Vágyak nélkül ez az oldal sem jött volna létre. Minden egyes részlete egy mentális képpel indult el a fejemben, aminek a nagy része virtualizál képeket is magában foglalt.

Meditatív (vizualizációval kísért) ima

Egy szenvedést ábrázoló kép előtt s boldogságról ábrándozni nekem fura, de attól még ennek is lehet értelme.
Egy szenvedést ábrázoló kép előtt a boldogságról ábrándozni nekem fura, de attól még ennek is lehet értelme.

Sokan a vizualizációt használják arra is, hogy imádkozzanak.

  • Láttak egy képet vagy egy freskót, mely  “Istent” ábrázolta, s azt elképzelve mondogatják a liturgikus szövegeket, imákat.
  • Erről szól lelkületileg a muzulmánok napi ötszöri imája (egy megszentelt és tiszta helyen, a Kába kő irányába fordulva);
  • A hinduk szertartásai egy szobor előtt (étkezési és tisztálkodási szabályokkal);
  • S ugyan ez van meg a Buddháknak tett  felajánlások kapcsán is (a nyolc vagy öt felajánlással).

A kulturális elemek, némileg a megközelítés is eltérhet, de az egész semmi másról nem szól, mint a kapcsolat megteremtéséről és fenntartásáról valamilyen nálunk nagyobb erővel.

Figyelj!

Az önismeret belső útja egy sok elemből álló folyamat.

Ismerd meg az önismereti belső munka elemeit lépésről lépésre, egy ingyenes e-mail tanfolyam keretében!

Az egészséges, minket támogató vizualizáció

Amikor el akarjuk engedni a minket megkötő mintákat, akkor is használhatjuk a vizualizációt. Itt nem térnék ki a részletekre. Aki többet szeretne erről megtudni, szenteltem ennek a témának egy külön posztot, ahol több alapvető egészségügyi problémára is megalkottam a specifikus gyógyító meditációt.

Ennek a műfajnak van egy olyan pontja, mely semmi más, mint relaxáció. Zenével vagy anélkül tipikusan fekve vagy egyenesen ülve relaxálnak. Az egész gyakorlatnak semmi más célja van, mint a testünkben felgyülemlett feszültségeket elengedjük. Ennek a folyamatnak van egy kulcsmondata:

Ellazul. Oldódik. Tisztul. S meggyógyul.

Mit is jelent ez valójában?

  • Ellazul: nem köti tovább a feszültségeket.
  • Oldódik: kibocsátja magából minden fájdalmat és mérget.
  • Tisztul: mindentől megszabadul, ami nem szükséges a működéséhez.
  • S meggyógyul: ha ami megbetegít, nincs jelen, akkor egészségesen fog működni.

A meditáció, mint a szabadság forrása

Ami ezen a képen van, az az egyik legegyszerűbb vizualizáció, mely az egót bontja.
Ami ezen a képen látható, az az egyik legegyszerűbb vizualizáció, mely az egó páncélját lebonthatja.

A szabadság definíciója nagyon egyszerű. Akkor vagyok szabad bárminek a kapcsán, ha semmi sem korlátoz. Szeretnék mindenkit megmenteni egy hatalmas tévedéstől. Az emberi világ a korlátok világa. Bárhol is élünk, bármit is csinálunk, mindig lesznek korlátaink. Ez igaz az énképünkre, az anyagi lehetőségeinkre, a társadalomban elfoglalt helyzetünkre, s minden másra is.

Ebből adódón a szabadságunknak mindig lesz egy korlátja. A totális szabadságnak ugyan meg lehet az illúziója vagy a vágya, de az pont olyan, mint a korlátlan mennyiségű pénz. Egy soha nem létezett ábránd. Egy délibáb, amit soha nem érhetünk el, mert olyan nincs.

Az egyetlen pont, ahol megélhetjük a teljes szabadságunk, az a mindenkori helyzetünkre és történésekre adott belső reagálásunk. Már ha nem köt a múltunk. S ezen kötöttségek elengedésére az egyik legjobb módszer a meditáció. Erről így ír a pszichoanalízis atyja, Carl Gustav Yung:

“A saját sötétségünk ismerete a legjobb mód arra, hogy mások sötétségét kezelni tudjuk. Nem leszünk attól megvilágosodottak, hogy a fényre összpontosítunk, de a sötétséget tudatosítani tudja.

A legrémisztőbb dolog elfogadni magunkat teljesen. De csak akkor tisztulhat ki a látásmódunk, amikor képesek vagyunk belenézni a szívünkbe. Aki kifele néz, az álmodik, aki befele tekint, az felébred.”

Mutatok két olyan módszert, amivel a fenti módszert összekapcsolva érdemben lehet javítani az életünk minőségén, s nem építjük tovább a szenvedésünk okait jelentő tényezőket (érzelmeket).

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.