A meditációs testtartás

A meditációs testtartás a belső energiarendszerünk szabályozása szempontjából egy megkerülhetetlen eszköz. Ha képesek vagyunk jól ülni, az a meditáció folyamatát sokban leegyszerűsítheti.

Ülő Buddha a jellegzetes meditációs pozícióban.

Minden meditációs rendszer két fő pontja a testtartás és a légzés. Aki ezt nem tudja, annak felesleges a meditációval foglalkozni. Ennek segítségével lehet minden korábbi mintázatunkon átlépni, azokat felülírni.

Sokan bele is fásulnak a meditációba, mert nem látják a meditáció ezen aspektusait. Ezért a jógaórákon azzal szokás kezdeni az oktatást, hogy megtanítják az egyenes hátú ülőtartást (mondják vadzsraülésnek is).

A meditációs tartásról azt mondják – főleg a kezdő meditálóknak –, hogy minden valódi meditációs gyakorlat alapja. Azzal rémisztgetik a meditációval ismerkedőket, hogy aki ezt nem tudja megcsinálni, annak esélye sincs a valódi meditációra.

Ez a fajta ülő tartás, megfelelő gyakorlás után, olyan belső állapotot eredményez, mely a belső folyamatainkat könnyebben kezelhetővé teszi. Ennek hatására könnyebb a meditáció második lépését meglépni, az éberség és elengedés folyamatán végigmenni. De ez a gyakorlásnak csak az egyik lehetséges támasza, s nem megkerülhetetlen, abszolút alapfeltétele.

A 7 pontú meditációs ülés

Ezt a leírást Vairocsana 7 pontú ülésének is nevezikAz egyik tradicionális leírás az alábbi fő pontokat fogalmazza meg vadzsra ülés kapcsán:

  1. Egyenes hát.
    Ennek segítségével az ember izmai egy picit ellazulnak, s önmagában már ez is sok feszültség eltávozását teszi lehetővé.
  2. A kezek az ölünkben vagy a térdeinken pihennek.
    A második lényegi pont a nyitott testtartás. Engedjük meg a kezeknek és a vállaknak is, hogy ellazuljanak.
  3. A könyökök nem érnek a testhez, hanem lazán a test mellett helyezkednek el.
    Ennek értelme, hogy a test merev tartását megelőzzük.
  4. A fejet picit megbillentjük előre, mintha a fej tetejénél lenne a test fellógatva.
    Ez könnyebbé teszi a légzést, a fejbőr is ellazul, s a nyak is kiegyenesedik tőle.
  5. Szemek nem mozognak, egy pontra magunk elé nézünk.
    Ez a tudatunk kontrollálásának, a folyamatosan özönlő gondolataink lecsillapításának eszköze. Ezt nevezik egyébként shamata (tudat lecsendesítő) meditációnak.
  6. Ajkaink összezárva, állkapcsunk laza, a fogak nem érnek össze, nyelvünk a fogak mögött a szájpadlást érintik.
    Ez a belső egyensúlyunkat támogatja. A hinduk ennek kapcsán egy farkába harapó kígyót is emlegetnek, mely az energiarendszerünk körkörös áramlását írja le. Én itt ezt most nem boncolgatnám, mert a lényegi mondanivalómról elterelné a figyelmet.
  7. A lábak keresztezve egymáson vagy egymás előtt.
    Ez a testtartásunk támasza, sokban segíti a gerinc egyenesen tartását. Akinek nem megy, az vegyen egy magasabb és tömör ülőpárnát, s üljön törökülésben vagy szejzában (olyan, mint ha a sarkunkon ülnénk, csak a lábaink közt egy nagy tömör párna van).

A leglényegibb pontja a “meditációs” testtartásnak a stabil, egyenes hát. Fontos, hogy maga az ülés ne legyen merev, hanem a lehetőségekhez képest ellazult, s evvel együtt egyenes.

Meditációs testhelyzet kihívásai

Főleg a meditáció gyakorlásának az elején, vagy meleg száraz időben a meditációs testtartást felvenni nem túl egyszerű. Már a meditációs ülés legelején feszül zsibbad és fáj a test, s rengeteg érzés is a felszínre kerül.

Érdemes ekkor csak megfigyelni az érzéseink, s hagyni, hogy maguktól elmúljanak. Akár a testtartáson is lehet egy picit lazítani, kinyújtani a lábat, s figyelni a légzésünket. A légzés figyelése sokkal fontosabb egy kihívásokkal teli pillanatban, mint azon görcsölni, hogy nem megy a megkívánt testtartást felvennünk pontosan úgy, ahogy “a nagykönyvben meg van írva”.

Mozgó meditációk

Sétáló meditáció egy zen elvonuláson, amikor mozgás közben vizsgáljuk meg azt, ami bennünk lezajlik illetve feljön.
Sétáló meditáció egy zen elvonuláson, amikor mozgás közben vizsgáljuk meg azt, ami bennünk lezajlik illetve feljön.

Sok ülés elmerevítheti a testet, azért érdemes azt megmozgatni.  Rengeteg olyan meditációs mód is van, amikor  nem ülünk, hanem mozgunk. A járás ezek közül az egyik lehetőség, de ez lehet valamilyen kötött mozgásforma, mint a tánc vagy a jóga, de például az RSG végzése is ugyanazon agyi folyamatokat indítja el a fiatal lányok agyában, mint a meditáció.

A séta önmagában is nagyon jó figyelem fejlesztő gyakorlat. Ha nem a megszokott útvonalunkon, vagy egyenetlen felületen megyünk, akkor meg különösen. A spanyolországi el Camino zarándoklat lényege is pont ez, pont olyan, mint egy meditációs elvonulásd. Több száz kilométernyi séta állandó összpontosítás igényel, melytől a tudat állandó zakatolása egy idő után alábbhagy.

Ennek hatására elkezdjük a korábbi megszokásaink egy részét elengedni. Amint a tudat kezdi elengedni a görcsölést, megláthatjuk mindazt, ami körülvesz bennünket. Megelevenedik a világ, amiben élünk.

Ám a Camino nem való mindenkinek, mint ahogy a sok ülőmeditáció sem. Az önmagunk feladása komoly kihívások elé állítja azt, aki igazán önmagára akar találni. Aki imádja a kényelmet s a megszokást, aki ragaszkodik mindenhez, ami körbeveszi, annak a meditáció útja határtalan szenvedést fog jelenteni, s érdemi haszna nem lesz belőle

lelki okok feloldása

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.