4. A biztonság illúziója

Apa ölében a gyereke
Az ölelés az anyaméh biztonságára emlékeztet mindenkit, aki abban részt vesz.

A biztonság életünk azon pontja, amiért bármit megtennénk. Próbáljuk bebiztosítani a veszteségeinket, de a biztonság egy illúzió. Ennek a görcsös biztonságkeresésnek természetesen van egy nagyon komoly evolúciós oka. Ez biztosítja az egyén és a közösség fennmaradását.

A kapcsolataink is a biztonság érzetének megteremtésére használjuk. Annyira bizonytalanok vagyunk önmagunkban, hogy a környezetünknek folyamatosan bizonyítania kell felénk, hogy

  • mi értékesek vagyunk;
  • mi jók vagyunk;
  • szépek vagyunk;
  • kívánatosak vagyunk; s
  • mindig számíthatunk a másikra

Bármire hajlandóak vagyunk, hogy ezt a fajta biztonságérzetet megszerezzük.

A biztonság keresésének első tapasztalatai

Egy jó megfázás bőven elég ahhoz, hogy a fölös energiáinkat levezessük, és a testünk is tudjon egy picit pihenni, regenerálódni.
A betegség egy jelzése annak, hogy valahol a belső harmóniánk, a belső biztonságunk érzete sérült.

A biztonság keresésé egész életünket meghatározza. Egy kisgyerek számára az anya jelenléte a legfontosabb. Az anya jelenléte adja meg egy kisgyereknek a biztonság érzetét.

0. Ha egy kisgyerek az anya jelenlétében bizonytalanná válik, vagy az anyja zaklatott, ideges, esetlegesen egy betegség miatt nem elérhető időlegesen, akkor a kisgyerek későbbi életében bizonytalan lesz a kapcsolataiban.

1. Később, amikor egy gyerek járni tanul, keresi a kapaszkodókat, a biztos pontokat.  Az első alkalommal, amikor megpróbáltunk önállóan egy lépést tenni, megtapasztalhattuk annak bizonytalan voltát.

2. Lehet, hogy ma már képesek vagyunk két lábon állni a földön, többnyire tudunk járni, szükség esetén futni is, de a kezdeti bizonytalan léptek emléke egy életen át elkísér. Egyből felfedezhetjük ennek a bizonytalanságnak az emlékét, ha megpróbálunk néhány percig egy lábon állni.

3. Ha megtanultunk futni, akkor a kisagy képes arra, hogy akár fél órán keresztül is egy helyben álljunk. De a gyerekkori tapasztalatunkból adódóan legtöbbünk annyira félünk ettől az új érzéstől, hogy nagyon rövid idő alatt érzelmileg elfáradunk és eldőlünk (le le kell tennünk a másik lábunkat).

A bizonytalanság keresésének későbbi tapasztalatai

Sokak életét teljesen kitölti a munka. De nem azért élünk, hogy dolgozzunk, hanem azért dolgozunk, hogy éljünk
Sokak életét teljesen kitölti a munka. De nem azért élünk, hogy dolgozzunk, hanem azért dolgozunk, hogy éljünk

Miután képesek voltunk megbirkózni azon feladattal, hogy két lábon járjunk, a világ hirtelen kitágult számunkra. Nagyon sok új tárggyal, hellyel, emberrel és élőlénnyel találkozunk, s a környezetünk reakcióját figyelve felfedeztük azt a szűkebb-tágabb világot, ami minket körbe vesz.

4a. Ha a környezetünkben élők alapvetően féltek az ízeltlábúaktól (bogarak, pókok és barátaik), akkor többnyire mi magunk is félni fogunk tőlük. Bármikor, amikor találkozunk ezen kicsi lényekkel, pánikolni fogunk (mely a bizonytalanság szélsőséges megnyilvánulása).

Ha a környezetünk ezen élőlényekkel együtt élt, mondjuk egy vidéki, falusi környezetben, akkor számunkra ezek a bogarak a mindennapi élet részévé válnak.

4b. De ez fordítva is igaz. Egy városi környezetben nagyon hamar hozzáedződhetünk a forgalomhoz, a tömegközlekedéshez, a lámpákhoz és a zajhoz. Egy vidéken felnőttek számára a városi benyomások olyan mértékű stresszt okozhatnak, hogy képtelenek lesznek egy idő után koncentrálni. Főleg akkor, ha minden nagyobb zajra éjszaka felriad, s nem képes kipihenni magát.

Egy városi életmódhoz szokott számára pedig a tücsökciripelés és a béka brekegés lesz a stressz forrása, mely képes akár két nap alatt is kikészíteni idegileg az embert.

lelki okok feloldása

5. Általánosságban megfigyelhető , hogy minden olyan helyzet, mely a megszokott mindennapjainktól eltérő kihívás elé állít minket, stresszt és bizonytalanságot hoz az életünkbe.

A folyamatosan felbukkanó kihívásokhoz vagy hozzáedződünk, azáltal hogy folyamatosan keressük a kihívásokat (mely egyébként a siker elérésének is egyik nagyszerű eszköze), vagy egész életünket egy viszonylag kis területen éljük le, ahol minden fűszálat ismerünk, mintegy börtönbe zárva magunkat.

Az ok, ami miatt a biztonság keresése reménytelen.

Van, hogy mindent fekete keretben látunk, s elveszítjük a hitet és a reményt.
Van, hogy mindent fekete keretben látunk, s elveszítjük a hitet és a reményt.

A létünkkel és a környezetünkkel kapcsolatban időnként megjelenik a bizonytalanság, s a bizonytalanság a kapcsolatainkat is beárnyékolja.

Változik a hangulatunk, változik mások hangulata, változnak a körülmények és változik maga a kapcsolat is. A változás pedig a biztonság érzetét gyökerénél rángatja ki a földből.

Hiába van nekem egy barátom húsz éve, az a barátság teljesen más volt az első két évben, mint az utolsó háromban.

  • Idővel idősebbek lettünk,
  • sok minden változott körülöttünk,
  • néhányszor összevesztünk, s
  • egy idő után kibékültünk

Ettől még maga a kapcsolat folyamatosan újjá alakult, változott. Picit más lett mint amilyen volt, de ezáltal, ha jól csináltuk erősebbé is vált.

Párkapcsolat és biztonság?

A párkapcsolat is a biztonság keresésének egy módszere. Hatalmas érték az életben rálelni egy olyan kapcsolatra, melyben biztonságban érezhetjük magunkat,
A párkapcsolat is a biztonság keresésének egy módszere. Hatalmas érték az életben rálelni egy olyan kapcsolatra, melyben biztonságban érezhetjük magunkat,

Az igazi kihívást a kapcsolatainkban mindig az okozza, amikor a kapcsolat maga extra terheket kap. Amikor a másiktól már nem csak barátságot akarunk érezni, hanem valami mélyebb emberi közelséget.

A párkapcsolatban ez azért is tud hatalmas kihívást okozni, mert ha működik a kémia, akkor az az összes reakciónkat át fogja formálni a szexualitás energiája.  De erről többnyire megfeledkezünk, mert annyira “boldogok akarunk lenni”.

 

egy végzetes hibát viszont nem szabad elkövetni. A kapcsolat maga, illetve annak megőrzése nem lehet cél. Az okozza a legtöbb galibát az életünkben. Minden kapcsolat olyan, amilyenné mi magunk formáljuk. Ha egy kapcsolatba az egyik fél már nem tesz már bele tevőlegesen, nem érezzük azt, hogy a másiknak az fontos, akkor annak a kapcsolatnak menthetetlenül vége. Érdemesebb ezt a tényt elfogadni, s továbblépni, mint azon szenvedni, hogy egy kapcsolatot valahogy megmentsünk…


A következő levélben azt fogjuk megvizsgálni, hogy a biztonság kergetése nem öncélú , hanem a presztízsünk, a renoménk megszerzésének és megőrzésének az eszköze. Ki fog derülni, hogy a presztízs és a renomé megszerzése és védelmezése sokkal több energiánkat viszi el, mint amit egyáltalán megérne.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.