4. A biztonság illúziója

Apa ölében a gyereke
Az ölelés az anyaméh biztonságára emlékeztet mindenkit, aki abban részt vesz.

A biztonság életünk azon pontja, amiért bármit megtennénk. Próbáljuk bebiztosítani a veszteségeinket, de a biztonság egy illúzió. Ennek a görcsös biztonságkeresésnek természetesen van egy nagyon komoly evolúciós oka. Ez biztosítja az egyén és a közösség fennmaradását.

A kapcsolataink is a biztonság érzetének megteremtésére használjuk. Annyira bizonytalanok vagyunk önmagunkban, hogy a környezetünknek folyamatosan bizonyítania kell felénk, hogy

  • mi értékesek vagyunk;
  • mi jók vagyunk;
  • szépek vagyunk;
  • kívánatosak vagyunk; s
  • mindig számíthatunk a másikra

Bármire hajlandóak vagyunk, hogy ezt a fajta biztonságérzetet megszerezzük.

A biztonság keresésének első tapasztalatai

Egy jó megfázás bőven elég ahhoz, hogy a fölös energiáinkat levezessük, és a testünk is tudjon egy picit pihenni, regenerálódni.
A betegség egy jelzése annak, hogy valahol a belső harmóniánk, a belső biztonságunk érzete sérült.

A biztonság keresésé egész életünket meghatározza. Egy kisgyerek számára az anya jelenléte a legfontosabb. Az anya jelenléte adja meg egy kisgyereknek a biztonság érzetét.

0. Ha egy kisgyerek az anya jelenlétében bizonytalanná válik, vagy az anyja zaklatott, ideges, esetlegesen egy betegség miatt nem elérhető időlegesen, akkor a kisgyerek későbbi életében bizonytalan lesz a kapcsolataiban.

1. Később, amikor egy gyerek járni tanul, keresi a kapaszkodókat, a biztos pontokat.  Az első alkalommal, amikor megpróbáltunk önállóan egy lépést tenni, megtapasztalhattuk annak bizonytalan voltát.

2. Lehet, hogy ma már képesek vagyunk két lábon állni a földön, többnyire tudunk járni, szükség esetén futni is, de a kezdeti bizonytalan léptek emléke egy életen át elkísér. Egyből felfedezhetjük ennek a bizonytalanságnak az emlékét, ha megpróbálunk néhány percig egy lábon állni.

3. Ha megtanultunk futni, akkor a kisagy képes arra, hogy akár fél órán keresztül is egy helyben álljunk. De a gyerekkori tapasztalatunkból adódóan legtöbbünk annyira félünk ettől az új érzéstől, hogy nagyon rövid idő alatt érzelmileg elfáradunk és eldőlünk (le le kell tennünk a másik lábunkat).

A bizonytalanság keresésének későbbi tapasztalatai

Sokak életét teljesen kitölti a munka. De nem azért élünk, hogy dolgozzunk, hanem azért dolgozunk, hogy éljünk
Sokak életét teljesen kitölti a munka. De nem azért élünk, hogy dolgozzunk, hanem azért dolgozunk, hogy éljünk

Miután képesek voltunk megbirkózni azon feladattal, hogy két lábon járjunk, a világ hirtelen kitágult számunkra. Nagyon sok új tárggyal, hellyel, emberrel és élőlénnyel találkozunk, s a környezetünk reakcióját figyelve felfedeztük azt a szűkebb-tágabb világot, ami minket körbe vesz.

4a. Ha a környezetünkben élők alapvetően féltek az ízeltlábúaktól (bogarak, pókok és barátaik), akkor többnyire mi magunk is félni fogunk tőlük. Bármikor, amikor találkozunk ezen kicsi lényekkel, pánikolni fogunk (mely a bizonytalanság szélsőséges megnyilvánulása).

Ha a környezetünk ezen élőlényekkel együtt élt, mondjuk egy vidéki, falusi környezetben, akkor számunkra ezek a bogarak a mindennapi élet részévé válnak.

4b. De ez fordítva is igaz. Egy városi környezetben nagyon hamar hozzáedződhetünk a forgalomhoz, a tömegközlekedéshez, a lámpákhoz és a zajhoz. Egy vidéken felnőttek számára a városi benyomások olyan mértékű stresszt okozhatnak, hogy képtelenek lesznek egy idő után koncentrálni. Főleg akkor, ha minden nagyobb zajra éjszaka felriad, s nem képes kipihenni magát.

Egy városi életmódhoz szokott számára pedig a tücsökciripelés és a béka brekegés lesz a stressz forrása, mely képes akár két nap alatt is kikészíteni idegileg az embert.

Figyelj!

Az önismeret belső útja egy sok elemből álló folyamat.

Ismerd meg az önismereti belső munka elemeit lépésről lépésre, egy ingyenes e-mail tanfolyam keretében!

5. Általánosságban megfigyelhető , hogy minden olyan helyzet, mely a megszokott mindennapjainktól eltérő kihívás elé állít minket, stresszt és bizonytalanságot hoz az életünkbe.

A folyamatosan felbukkanó kihívásokhoz vagy hozzáedződünk, azáltal hogy folyamatosan keressük a kihívásokat (mely egyébként a siker elérésének is egyik nagyszerű eszköze), vagy egész életünket egy viszonylag kis területen éljük le, ahol minden fűszálat ismerünk, mintegy börtönbe zárva magunkat.

Az ok, ami miatt a biztonság keresése reménytelen.

Van, hogy mindent fekete keretben látunk, s elveszítjük a hitet és a reményt.
Van, hogy mindent fekete keretben látunk, s elveszítjük a hitet és a reményt.

A létünkkel és a környezetünkkel kapcsolatban időnként megjelenik a bizonytalanság, s a bizonytalanság a kapcsolatainkat is beárnyékolja.

Változik a hangulatunk, változik mások hangulata, változnak a körülmények és változik maga a kapcsolat is. A változás pedig a biztonság érzetét gyökerénél rángatja ki a földből.

Hiába van nekem egy barátom húsz éve, az a barátság teljesen más volt az első két évben, mint az utolsó háromban.

  • Idővel idősebbek lettünk,
  • sok minden változott körülöttünk,
  • néhányszor összevesztünk, s
  • egy idő után kibékültünk

Ettől még maga a kapcsolat folyamatosan újjá alakult, változott. Picit más lett mint amilyen volt, de ezáltal, ha jól csináltuk erősebbé is vált.

Párkapcsolat és biztonság?

A párkapcsolat is a biztonság keresésének egy módszere. Hatalmas érték az életben rálelni egy olyan kapcsolatra, melyben biztonságban érezhetjük magunkat,
A párkapcsolat is a biztonság keresésének egy módszere. Hatalmas érték az életben rálelni egy olyan kapcsolatra, melyben biztonságban érezhetjük magunkat,

Az igazi kihívást a kapcsolatainkban mindig az okozza, amikor a kapcsolat maga extra terheket kap. Amikor a másiktól már nem csak barátságot akarunk érezni, hanem valami mélyebb emberi közelséget.

A párkapcsolatban ez azért is tud hatalmas kihívást okozni, mert ha működik a kémia, akkor az az összes reakciónkat át fogja formálni a szexualitás energiája.  De erről többnyire megfeledkezünk, mert annyira “boldogok akarunk lenni”.

egy végzetes hibát viszont nem szabad elkövetni. A kapcsolat maga, illetve annak megőrzése nem lehet cél. Az okozza a legtöbb galibát az életünkben. Minden kapcsolat olyan, amilyenné mi magunk formáljuk. Ha egy kapcsolatba az egyik fél már nem tesz már bele tevőlegesen, nem érezzük azt, hogy a másiknak az fontos, akkor annak a kapcsolatnak menthetetlenül vége. Érdemesebb ezt a tényt elfogadni, s továbblépni, mint azon szenvedni, hogy egy kapcsolatot valahogy megmentsünk…


A következő levélben azt fogjuk megvizsgálni, hogy a biztonság kergetése nem öncélú , hanem a presztízsünk, a renoménk megszerzésének és megőrzésének az eszköze. Ki fog derülni, hogy a presztízs és a renomé megszerzése és védelmezése sokkal több energiánkat viszi el, mint amit egyáltalán megérne.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.