A tudatosság 4 szintje

Az énképünk felfedezése olyan, mint a hagyma héjának bontogatása. Néha sírásra késztet.
Az énképünk felfedezése olyan, mint a hagyma héjának bontogatása. Néha sírásra késztet.

Az tudatosság fejlesztése egy élhetőbb és örömtelibb életet adhat nekünk. Bármit felfedezünk, mely eltávolít a boldogság és az öröm megtapasztalásától, érdemes átalakítani az életünkben, vagy egyszerűen elhagyni. Ezen pontok felismeréséhez érdemes a mindfullness módszerét alkalmazni

Az éberség önmagában ugyan nem ad kész recepteket az életünkhöz, de képes megmutatni az életünk alapvető mintázatait. Maga a megfigyelés folyamata révén felfedezhetjük, hol van a baj az életünkben, s hogyan okozzuk azt magunknak. Annak megértése, hogy mit kell csinálni ahhoz, hogy az életünk érdemben megváltozzon, már egy következő lépés része.

Cselekedeteink tudatosítása

faház konyhája
Az a hely, ahol élünk, mindent elmond a cselekedeteink minőségéről.

Bármit teszünk vagy mondunk, az alapvetően meghatározza az életünket. Az az elsődleges kapcsolódási kapu mindenki máshoz. Minden élethelyzetünket a cselekedeteink révén teremtjük meg.

Nem lehet örömteli és boldog életünk, ha

  • a kapcsolataink rendezetlenek;
  • a pénzügyeink rendezetlenek;
  • az egészségünk rendezetlen stb.

A gondolkodó ember (homo sapiens) cselekvő ember is (mármint első látásra). Épp ezért semmi más esélyünk nincs arra, hogy megváltoztassuk az életünket, mint a cselekedeteink tudatos formálásával bíbelődni, azokat úgy alakítani, hogy minden egyes lépésünk a céljaink felé vezessen.

A cselekedeteink kiválasztása egy összetett folyamat, melynek része az, ahogy reggelente felkelünk, ahogy eszünk, ahogy közlekedünk stb. De a cselekedeteinkhez tartozik az is, ahogy a szavainkat megválogatjuk, a hanghordozásunk, a testtartásunk. A külső, az első benyomás sokkal többet mond rólunk, mint az gondolnánk. De aki csak a külsőre helyezi a hangsúlyt, az nagyon el lesz tévedve a mindennapok zűrzavarában 🙂 .

A kedvenc történetem a külsőnk szerepének viszonylagos voltával kapcsolatban a sajátom. Annyira szürreális, hogy már-már hihetetlen is.

Pár évvel ezelőtt, egy meleg nyári nap estélyén felhívtak, hogy azonnal be kell mennem a Hilton szállóba, mert ott egy amerikai cégvezetővel kell beszélnem. Úgy értem, az amerikai Forbes magazin top 500-as listáján is jegyzett milliomossal, akinek épp akkortájt indult az egyik vállalkozása Magyarországon, s aminek elindításában magam is segédkeztem.

Vicces volt, ahogyan felmért: egy ócska szandálban, egy szakadt pólóban és egy rövid gatyában. Úgy néztem ki, mint egy jól öltözött csöves (nem tudtam átöltözni az aznapi túra után). Innen feljönni nem volt egyszerű a szemében. Látszott rajta, hogy meg van rólam a (nem túl jó) véleménye.

A szituáció az első kérdésemnél megfordult. A lényegre kérdeztem rá, ami menten zárójelbe tett mindent, amit előtte gondolt rólam a cégvezető a ruházatom alapján. Pontosan tudtam azt, miről van szó, mik a fő buktatók, és mik azon pontok, amikre kiemelt figyelmet kell fordítani.

A gondolataink tudatosítása

A gondolkodás és az érzelmeink felvállalása nem mond egymásnak ellen, csupán egy gondolat, amit elengedhetünk.
A gondolkodás és az érzelmeink felvállalása nem mond egymásnak ellen, csupán egy gondolat, amit elengedhetünk.

A cselekedeteink abszolút voltát akkor kezdjük megkérdőjelezni, amikor ugyanazt tesszük, mint mindenki más, s az eredmények nem ugyan azok lesznek. Cselekedet és cselekedet között hatalmas különbségek lehetnek. Még akkor is, ha maga a cselekvés kívülről teljesen ugyan olyannak tűnik.

Amikor elkezdjük a tudatosság erejét a gondolataink kapcsán is használni, felfedezhetjük a különbségek egyik okát. A gondolataink alapvetően meghatározzák a cselekedeteink minőségét.

A gondolataink olyanok, mint az életünk iránytűje. Ha jól használjuk, akkor segít a tájékozódásban, Csak akkor tudják a gondolataink az életünket támogatni, ha egy felé mutatnak, s nem kószálnak szerte és tova. Ha óvatlanok vagyunk, és a gondolataink a külső hatások miatt folyamatosan össze-vissza csapkodnak, akkor garantáltan a vesztünkbe rohanunk.

 

Az elvárásaink meghatározzák az életünket

A gondolkodásbeli különbségek leginkább az elvárásaink kapcsán látszanak meg:

  • Aki a nehézségeket várja az élettől, az zömmel meg is kapja.
  • Aki arra számít, hogy minden jól fog alakulni az életében, annak zömmel szerencséje lesz, elkerülik a bajok, illetve minden nehézséget az előnyére tud fordítani.
  • Aki csak a legjobbat hajlandó elfogadni az élettől, és nem elégszik meg kevesebbel, az zömmel azt fogja az élete részévé tenni.

[wc_box color=”secondary” text_align=”left”]
A fenti történet attól tudott valójában megfordulni, hogy tisztában voltam vele: ingbe és egy hosszúnadrágban pont annyira jól meg tudom érteni azt, amit nekem el akar mondani a cégvezető, mint rövid gatyában, pólóban és szandálban.

TISZTÁBAN VOLTAM A KÉPESSÉGEIMMEL, ÉS AZZAL IS, HOL VANNAK A KORLÁTAIM.
DE MEGLEPETÉSEK MINDENKIT ÉRHETNEK, MÉG ENGEM IS. 

[/wc_box]

Érzelmeink tudatosítása

plusz és egy kérdőjeles minuszjel
Értem, hogy a jó és pozitív dolgokra összpontosítunk, de mihez képest?

A gondolkodásunk akkor kerül csapdába, amikor belátjuk, hogy önmagában a pozitív gondolkodás semmit nem ér. Tucatnyi olyan embert ismerek, akik rettegnek a nehézségek és kihívások lehetőségének még a felvetésétől.

Rettegnek, félnek mindattól, amihez képest a jó dolgokat szeretnék elérni, s mágnesként vonzzák be mindazt, amit még kimondani sem mernek.

Sokaknak pont attól pokol az élete, mert nem tudnak vagy nem mernek az érzéseik mélyére nézni, s tudatosítani mindazt, amitől félnek, s ami megkeseríteni az életüket.

lelki okok feloldása

Az érzéseink nem azonosak a gondolatainkkal, s nem is a gondolataink eredményei. Érzéseink olyanok, mint a tenger hullámai. Önmagukban ugyan nem létezhetnek, mint ahogy a hullámok is a tenger részei, s mégis olybá tűnnek, mintha az érzéseink önálló életet élnének, s mindent meghatároznának.

Aki képes az érzéseinek gátakat szabni (nem megnyomorítva azokat, de nem is szabadjára engedve őket), az egy olyan hajtóerő birtokosává válhat, mely semmilyen más módon nem szerezhető meg.

Az érzelmekkel való munkálkodás az önismereti munka legnehezebb része. Sokan akkor adják fel, s keserednek meg végleg, amikor nem képesek az érzelmeiket átformálni.

A cselekedeteink és gondolataink megváltoztatása nem egy nagy művészet. Azt bárki meg tudja tanulni, akinek van rá hajlandósága és egy pici kitartása:

  • A sikerirodalomban sok helyen előfordul az a gondolat, hogy 90 nap kell egy új szokás kialakításához. Ez a cselekedeteinkre vonatkozik.
  • Amikor valaki a gondolatait meg akarja változtatni, az sem egy nagy történet. Pozitív kijelentéseket kell ismételgetni naponta sokszor, heteken át.
  • Az érzésekkel dolgozni viszont nem megy, ahhoz nincsenek általánosan használható technikák. Mert minden érzés egyedi, gyakran öntörvényű és zabolátlan, s sok esetben tudattalan is.

Az énközpontúság tudatosítása

Az életünk rejtett veszélyeket rejteget. Érdemes a rá utaló jeleket komolyan figyelembe venni!
Az életünk rejtett veszélyeket rejteget. Érdemes a rá utaló jeleket komolyan figyelembe venni!

Amikor annak a forrását  kutatjuk, miért az érzelmeinkkel reagálunk a környezetünkre, akkor alapvetően felismerhetjük az érzéseink forrását.

Az érzéseink forrása mi magunk vagyunk. Az az egyszerű tény, hogy a világot a saját szemszögünkből látjuk. Gondolkodásunknak (és ítélkezésünknek), is az énközpontúság az alapja.

Az énközpontúság minden olyan változásnak az akadálya, melyhez reálisan érdemes látni magunkat. Sokan azt hiszik, bármire képesek, mert túljutottak egy nehéz helyzeten.

Amikor képes vagyunk elengedni a saját magunk nézőpontját, és képesek vagyunk befogadni mások nézőpontjait is, akkor a ragaszkodás, a büszkeség és a harag enged a szorításából. S ennek révén sokkal reálisabban leszünk képesek látni az életünket.

Az ego mintáinak elengedése szabaddá tesz, de ez nem megy pár hét vagy egy fél év alatt. Az ego hatásait igen hosszadalmas és kemény munka árán lehet megváltoztatni, de nagyon könnyen be lehet kalkulálni a döntéseinkbe, ha ismerjük magunkat.

Az önmagunkat átalakító munka kezdete

Önmagunk tudatos átalakítása a fentiek ismeretében indulhat el. Amikor felfedezzük az énközpontúságot, az abból származó érzéseket és gondolatokat, valamint az ezek révén megjelenő cselekedeteinket.

A változás útja pedig magától megnyilvánul. Mert rálátunk mindarra, amit érdemes elengednünk, s amit érdemes átformálnunk.

Amíg csak a tulajdonságainkat szemléljük (például személyiségtesztek, asztrológiai elemzések vagy bármi más révén), addig az önismeret csak egy könnyed játszadozás, valós és tartós eredmények lehetősége nélkül. A tudatosság fejlesztése viszont sokkal többet mond el rólunk, mint bármilyen teszt vagy elemzés.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.