Út a boldogsághoz

A boldogság keresése egyidős az emberrel. Aki a külső feltételekben keresi a boldogságot, az tuti nem lesz boldog, mert azok…

Van egy olyan alapvető igazság, amit senki nem tud megkérdőjelezni: “Mindenki boldog akar lenni, s el akarja kerülni a szenvedést.” A gubanc mindig ott kezdődik, amikor arra terelődik a szó, mi okozza a boldogságot, mert a legtöbben a boldogság akadályainak elhárításában keresik a megoldást. És a boldogság akadályainak eltávolítása egy igen göröngyös út…

Gyerekként, s még később is a környezetünk olyan korlátokat állít elénk, mely a személyes szabadságunknak és tetteinknek korlátokat szab. De az ezekhez való alkalmazkodás, illetve mások hasonló korlátok közé szorítása nem a szabadság és boldogság alapvető feltétele, csupán egy gyermeteg próbálkozás.

Az élet egy társas tevékenység, melynek sok olyan részlete van, mely a mi életünket alapvetően befolyásolja (meghatározza). A helyzetünk legtöbb részletére ezek ellenére nincs elegendő befolyásunk, illetve csak részben vagyunk képesek azt kézben tartani.

Ennek megértése szerintem sokkal fontosabb, mint annak hangsúlyozása, hogy az ember akkor kezdett el uralkodni a környezete felett, amikor megtanult gondolkodni. Szerintem inkább akkor kezdte el tönkre tenni az életfeltételeit, amikor elkezdet mindenre ésszerű megoldásokat keresni.

A boldogság első akadálya: Az emberi kapcsolataink

Ahol a legtöbbet tehetünk életünk minőségének jobbításáért, az az emberi kapcsolataink. Az igazság viszont két élű fegyver, mert a kapcsolataink az a területe az életünknek, ahol a legtöbbet tudunk rontani is. Mert a kapcsolataink minősége zömmel csak rajutunk múlik.

  1. A kapcsolataink jobbításának legalapvetőbb eszköze, ha megtanulunk hallgatni. Figyelmesen meghallgatni másokat nagyon nehéz feladat. Ennek ugyanis az a feltétele, hogy képesek legyünk magunkat a háttérbe helyezni.
    A figyelmes hallgatás nem azonos az elhangzottak visszamondását erőltető reflektív figyelés technikájával. A gondolatok mechanikus visszamondása nem ad biztonságot a másik fél számára. A beleérző képesség, amikor képes vagyok mögé látni az emberek szavainak, csak az ad elegendő bizalmat számomra.
  2. A második pont a támogatás képessége. Mindig azt adjuk az embereknek, amire igazából szükségük van, s csak annyit, ami után már önállóan is képesek lépéseket tenni. Ne azt adjuk, amit kérnek, mert az néha nagyon csalóka.
    Azt viszont nem szabad elhallgatni, hogy a figyelmes hallgatás képessége nélkül nagyon nehéz másoknak megfelelő támogatást adni.
  3. A harmadik pont a magunk és mások terének, határainak a biztosítása. Ez talán még az előzőeknél is nehezebb. A tömegközlekedés, a tömegmédia, a rengeteg szóróanyag, a tömbházak vékony falain átszűrődő hangok folyamatosan rombolják a személyes terünket, rángatva bennünket állandóan.
    Ezekre bátran mondhatunk nemet, igyekezhetünk ezeket kizárni az életünkből. De ezt csak egy szintig leszünk képesek megtenni, hogy érdemes ezeket elfogadni, s megtanulni velük együtt élni.
  4. A negyedik pont az emberi játszmákról szól, a pszichológiai önvédelemről, a saját pszichológiai terünk megtartásáról.
    Rengeteg olyan helyzet lehet az életünkben, amikor nem vagyunk képesek kivonni magunkat mások próbálkozásai alól. Minden áron bele akarnak rángatni minket különböző csavaros helyzetekbe, amiben mi nem érezzük jól magunkat.
    Ezekre is mondhatunk nagyvonalúan nemet, mert ezek alapvetően nem a mi történetünk részei.

A boldogság második akadálya: A társadalmi kapcsolataink

Amikor elérjük a közvetlen kapcsolataink határait, a cselekedeteink hatásai kiszámíthatósága hirtelen lecsökken. Nem ismerhetünk mindenkit, nem érthetünk meg mindent, s nem érhetünk mindenhez. Ezért a közösségek egy szabályrendszer mentén szerveződnek, melyek egy része írott, másik része íratlan. Amit ezekről tudni érdemes, hogy íratlan szabályok képesek felülírni az írott törvényeket.

  1. Az írott szabályok rendszere több, mint 5000 éves múltra tekintenek vissza. A drákói törvények mai napig élnek, sok országban a szemet szemért, fogat fogért elv élő joggyakorlat is, de az üzleti élet vastörvényei sem sokkal megengedőbbek.
    A korai szabálygyűjtemények alapelvei azonosak, gyakorlatilag kultúrafüggetlenek, sok vallásban is benne vannak valamilyen formában. Annyira az életünk részei, hogy akár íratlannak is tekinthetnénk, de nem azok:

    • Ne ölj!
    • Ne lopj!
    • Ne árts szexuálisan!
    • Ne hazudj!
    • Ne generálj konfliktust!
    • Tiszteld a szüleidet, Istened stb…
  2. Ezen alapvető szabályokra épült rá a társadalom aktuális szabályrendszere. Ezek határozzák meg a törvények alkalmazásának a kereteit, a közteherviselés módozatait, azon szabályok tengerét, melyek a mindennapi élet kereteit meghatározzák.
    Az európai jogrend viszonylag egységesnek tekinthető, nincsen benne halálbüntetés, csonkításos retorzió, vagy a nemiség, a vallási és az etnikai hovatartozás alapján való megkülönböztetés.
    A jogalkalmazás mégis országonként eltérő, mert a szabályok alkalmazásának a kerete, a kultúra eltér. Németországban például mindent lehet, amit a törvények megengednek, míg Angliában mindent lehet, ami nem tilos.
  3. A mindennapokban az íratlan szabályokhoz igazodunk. Ezen (belülről eredő) szabályok a nem értelmes, a belő törvényekkel szöges ellentétben álló döntéseket és szabályokat gond nélkül felülírják.
    Ennek parancsa alapján:

    • temeti el apját Antigóné;
    • menekítettek a második világháborúban zsidókat tömegével;
    • Támogatta és ápolta a haldoklókat a kalkuttai Teréz anya;
    • S nevel gyerekek tömegét egy pici faluban (Déván) egy ferences szerzetes.

Egy társadalom mindenkori állapotát nagyon jól jellemzi az, hogy mennyire áll ellen a közösség a törvényi kereteknek passzív vagy aktív módon. Másrészt a szabályok milyen mértékben támogatják az egyes emberek életét, illetve mennek szembe azzal.

A szabályok béklyói

Akiből hiányzik a megfelelő belső biztonság érzete, az a szabályok tengerébe simán beleragadhat, mintegy börtönbe zárva önmagát. Mert nem képes a szabályokkal úgy együtt működni, hogy a személyes szabadsága ne sérüljön. Nem képes megtalálni azt a pontot, ahol az állam sem cseszteti, s a belső békéje sem sérül.

Akik nem tudnak a szabályokkal mit kezdeni, azok vagy harcolnak vagy elemeznek, függően attól, hogy alapvetően kifelé vagy befele keresik a biztonságuk forrását.

A boldogság harmadik akadálya: A kölcsönös függés

Az életünk egy rendszer része, aminek a működésétől nem függetleníthetjük magunkat. Ezt érzékelhetjük az időjárásban, a légszennyezettségben, a társadalmi problémákban, az emberi viszonyok változásában, a fogyasztó társadalom ezernyi vetületében, a felgyorsult életvitelünkben.

lelki okok feloldása

Rengeteg apró változás történik a környezetünkben, amiknek a valódi hatását fel sem tudjuk még igazán mérni. Az esetek zömében még hatni sem tudunk ezen folyamatokra, csak idővel szembe kell néznünk ezen folyamatok következményeivel.

Egy egyszerű és érzékletes példa a pénzügyi válság létrejötte, a svájci frank erősödésével együtt, vagy a félmillió kivándorolt magyar az elmúlt 10 évben.

Ezekben igazából semmi meglepő nincs, a rájuk utaló jelek már sokkal előbb érzékelhetőek, csak a tömegmédia ezekről nem beszél, mert a halál, a vér, az aktuális rémület sokkal jobban eladható, mint annak a folyamatnak a mewgértetése, ami minket körülvesz és formálja az életünket

A Föld egy egységes egész, vannak ugyan egyedi események, de a távolságok a korábbiakhoz képest érdemben lecsökkentek. Ötven éve Bangladesben az európai jóllét egy távoli galaxisnak hatott, ma már elérhető valósság.

Ami ma folyik, az nem más, mint a földi élet újraformálódása. És mint minden változásnak, ennek is lesznek nyertesei és vesztesei. S Európa most nem épp a nyerő oldalon áll..

200 év eszeveszett fejlődése eljuttatta oda az emberiséget, hogy sokak munkája teremti meg kevesek jólétét. Ez előtte is így volt helyi szinten, most viszont ez a fajta megoszlás a Föld egészére lett igaz. Az egyének egyedi megoldáskeresése egy egységes egészé kezd összeállni, s akik ennek kapcsán nem képesek érdemben változtatni a megközelítésükön, azok vesztésre vannak kárhoztatva.

A boldogság negyedik akadálya: Újra értelmezett keretek

Bármilyen kutatást nézünk, az teljesen világos, hogy ami eddig volt az életünkben az tarthatatlan. Nem a nyugat európai életstílusról beszélek. Akinek van:

  • fedél a feje felett (legyen az akár csak egy viskó);
  • van minden nap ennivaló az asztalán;
  • ruhája a hideg és a csapadék ellen, cipő a lábára
  • lehetősége a tanulásra és a fejlődésre

annak mindene megvan egy normális élethez. Ennyi a Föld eltartóképessége, ennyire van kalibrálva. Lehet ezt figyelmen kívül hagyni, lehet ellene harcolni… 🙂

 

A Föld eltartóképességét folyamatosan csökkentjük a környezetszennyezéssel, a túlhalászattal, a kipusztuló és ezáltal eltűnő állatfajokkal, melyek a környezet megújulóképességét csökkentik. Az invazív, mesterséges és természetes élőlényekkel, melyek a helyi fauna és flóra változatosságát tovább csökkentik:

  • A 7 pettyes katica Európában;
  • A gyilkos méh Észak- és Dél-Amerikában
  • A tűzhangya és a patkányok Ausztráliában
  • az északfele terjedő trópusi rovarok, és a velük terjedő betegségek

Bárhogy fáj, de ezek mind a boldogságunk akadályai. Ezekkel szembe kell néznünk akkor, amikor a boldogság elérése kapcsán számba vesszük a korlátainkat. Érdemes megtalálni azon egyedi válaszokat, melyek számunkra a megoldást nyújtják a változó világunkban.